Spirituális hadviselés

Dicsőség az Úrnak

Ahogy a hagyományos autóversenyek mellett már az idők kezdetétől sorra jelentek meg az emberéleteket követelő brutális útszéli mészárlásokat szimuláló játékok (a klasszikus Death Tracktől egészen a Carmageddon 2000-ig), úgy az alapértelmezésben gyilkolásra szakosodott repülőszimulátorokból is készült néhány békésebb darab a légi bemutatóra gerjedő gamereknek. Csak idő kérdése volt, hogy megszületik az első hallásra felettébb bizarrnak ható pacifista first-person shooter műfaja, amelyet a buddhistákra és jehova tanúira köröket verve a hobbiprogramozó online keresztény közösség dobott össze.

A Keresztelő Szent János-szimulátor

A tavalyi év lappangó slágere és a keresztény játékok csúcsa egyértelműen a Catechumen nevű gyöngyszem. A játék a klasszikus neobarbár rohangálós-kapcsolgatós-lövöldözős stílust igyekezett katolikus dogmákkal átmosni.

Angyali üdvözlet

Mindezt történelmi perspektívából követhetjük végig: egy keresztény fiatalemberrel kell végigzúzni Néró császár Rómájának legsötétebb kreatúráit, egyetlen csepp vér kiontása nélkül. A sötét korszak bizony nem kedvezett a katakombák oltalmából előmerészkedő, a keresztgyártás első aranykorában fényes nappal az utcán feszítő szektásoknak.

Oroszlánok, megszállott római katonák, démonok és alacsonyabb rendű, noname ördögök támadnak hősünkre, aki a játékos képességeihez mérten osztja rájuk az igét, konvertálja őket a keresztény hitre. A mesterséges intelligenciával szegényesen megáldott katonák nyílt terepen csak akkor támadnak, ha a főhős kardjából kilövellő szentlélek szele megcsapja őket. A sikeres térítést mennyei fényár és felcsendülő Halleluja-sample nyugtázza, a feloldozott nyomorult pedig térde borul és imádkozó pozícióba merevedik.

Pokoli torony

A háttérből - váratlan fordulat - maga a Sátán igyekszik rontást hozni a világra, ám a demóból nem derül ki, vajon hány miatyánktól és palackozott szenteltvíztől borul meg a sötét herceg. A játékos elszórt pergamentekercseken található bibliai bölcseletekkel állíthatja helyre fizikai és lelki energiaszintjét, pályánként kap egy új kardot, aztán mehet a kasza.

A játék egy kezdetleges, Unreal-szerű, de annál jóval gyengébb szabad forrású motort használ, a karakteranimációk fejlesztése szintén mintha megakadt volna bétaverziónál. A pokol bugyraiból feltörő heavymetal és a zsémúviból szalasztott démonhangok üdítően kacagtatják meg az áldomásokba belefásult térítőket.

Keresztény FPS-ek

A Catechumen nem az első kísérlet, hogy beetessék a Doomtól és társaitól parázó anyukákat, akik vasárnap délutánonként fokhagymával tűzik körbe a családi számítógépet, nehogy a trinitronos képcső belső falára fröccsenő belek megingassák hitükben szerető gyermekeiket. A célközönség bár korlátolt számú, ahhoz épp elegendő, hogy a lelkes amatőrök kihasználják a "Vigyázat! Keresztény játék" felirattól mámorosan megtántorodó polgárságot.

Bukott angyalka

A korábban a War In Heaven és a Saints of Virtue játékok nem szégyellték nyíltan felvállalni keresztény hitvilágukat. Az 1999-es gyártmányú War In Heavenben Lucifer seregeit, bukott angyalokat kell különféle szúró- és vágóeszközökkel meggyőzni eszméik téves mivoltáról, ami általában spontán égéssel párosított halálukkal egyenlő. A politikailag korrekt programozók meghagyták a lehetőséget, hogy a játékos bukott angyalként induljon a mindenható ellen, bár kérdéses, hogyan egyeztethető össze a hittel a gonosz akár teoretikus diadala is.

A Saints of Virtue készítői diszkréten még egy demót sem tettek ki, hogy tényleg csak a 19,99 dollárért kiválasztottak nyerjenek betekintést a "szív birodalmának felfedezésével" kinyerhető tanulságokba.

A jövő ígérete: online multiplayer

A csoda megtörténhet

Miután az FPS-ekből kimaradt a multiplayer szeánszok lehetősége, a gyakorló keresztény játékosok egyik vezető portálja, a Christiangaming.com, nem kevesebbre vállalkozott, minthogy létrehozzon egy masszív internetes RPG-t.

A Project X első körben szöveges megjelenítéssel üzemelne, majd sikerek és újabb befektetők esetén átválthatna az Ultima Online-hoz hasonló grafikus felületre. A projekt egyelőre likviditási gondok miatt még kezdeti stádiumban leledz, de a készítők reményei szerint eljön az idő, amikor százezer testvérük fogja róni a mérhetetlen virtuális pusztaságokat.

Kérdés persze, hogy van-e értelme nevelő célzattal katolicizált változatokat készíteni a felebarátok remegő húscafatokká robbantására született játékokból, hogy eljutnak-e valaha odáig az erőszakábrázolás ellenzői, a nevelés felelősségét nem háríthatják át filmekre, lemezekre, tévéműsorokra, játékokra, és hogy egyáltalán próbálták-e már, hogy indulataik görcsös elfojtása helyett mennyivel hatásosabb néha egy virtuális ticsungolás.