Markunkban az Erő

CSütörtökön mutatták be a harmadik epizódot, ami annyira nagy szám, hogy nem is kell magyarázni, minek a harmadik felvonásáról van szó. Összeáll a nagy mű, George Lucas tovább növesztheti tokáját, ennek megfelelően megpróbál mindenki még egyszer, utoljára hasznot húzni a csillagok háborúja világából.

Hagyományos

Ötszáz forintért vásárolhatunk Darth Vaderes műanyag poharat, megrendelhetjük a permetező Darth Vadert, de keményen dolgoztak a programozók is. Az elmúlt hetekben megszámlálhatatlanul sok témába vágó játék jelent meg, ilyen volt például a Lego Star Wars. Most pedig megérkezett a komoly, hivatalos játék, A sithek bosszúja, egyenesen a Lucasartstól.

A játék a Super Mario legjobb hagyományait folytatja, tehát futni kell, leginkább balról jobbra, néha ugrálni, harcolni, és leginkább: átjutni. A lényegi különbség kimerül annyiban, hogy az ellenfelekre nem ráugrani kell, hanem középen kettéhasítani lézerkarddal.

Látványos csaták

A két irányítható karakter Obi-Wan Kenobi és Anakin Skywalker. A fiatal jedi és mestere fáradságot nem kímélve küzdik át magukat a robotok sorfalán, hogy a legvégén aztán egymást is lekaszabolják.

A játék grafikája elismerésre méltó, főleg, hogy a látványt a lassan fél évtizedes gépből, a PS2-ből sikerült kicsikarni. A Sith Bosszúja csak a Sony játékgépére és Xboxra jelent meg, ami csúnya megkülönböztetés. A Lucasart fejlesztői biztos úgy gondolták, nekik is megéri utoljára meglódítani a játékgépek eladásait, még az Xbox 360 meg a PS3 megjelenése előtt. Erre pedig egy Star Wars-játéknál nincs alkalmasabb eszköz.

Akárhogy is, a lézercsaták igazán látványosak, a karakterek kidolgozottsága ugyan nem hasonlítható a Doom3-ban látottakhoz, de elmegy. Ráadásul leginkább oldalról, madártávlatból látjuk a figurákat, így nem baj, hogy mészárlás után Anakin nem nyalja meg a szája szélét, amúgy sem látnánk.

Eredeti jelenetek

A csatákat a moziból vett filmbetétek szakítják meg, így ha valaki még nem kapott mozijegyet, és az Index kritikáját is kevésnek találta, érdemes minél előbb beszereznie a játékot. Az átvezető filmecskék nemcsak érdekesek, de könnyebb beleélni magunkat a harc hangulatába is.

A küzdelem egyébként változó nehézségű, vagy inkább ugráló. A robotokat minden további nélkül kettévághatjuk, a komolyabb harci egységek sem okoznak nehézséget, éppen ezért meglepő, amikor először emberi ellenféllel találkozunk. Dooku legyőzése például közel lehetetlen feladatnak tűnik elsőre (meg tizedikre is), még úgy is, hogy eleinte mind a két karakter harcol ellene.

Obi-Want ekkor a gép irányítja, nekünk meg a setét lelkű ficsúr marad, de az öreg úgy szívat minket, ahogy jólesik neki. Természetesen egyre nehezebb ellenfelek jönnek, hiszen a csélcsap Anakin végül még saját mesterének is nekitámad, a játék tehát hol túlságosan könnyű, máshol pedig idegesítően nehéz. Persze a karakterek fejlődnek, szintről-szintre nő a tudások és egyre félelmetesebb harcosok lesznek.

Nehéz irányítás

Az irányításnak csak a gombok száma szab határt, meg az emberi memória: hosszan kell gyakorolni, mert bármit is nyomunk le, annak következménye lesz. Ennek megfelelően az egyik gombra szúr a jedi, a másikra hasít, a harmadikra suhint, a negyedikre pajzsként használja a lézerkadot, megint másikra eldobja azt, valamelyikre használja az erőt, egy másikra máshogy használja az erőt, és akkor az ugrásról, a futásról meg a többiről nem is beszéltünk. Éppen ezért nehéz a csata hevében a megfelelő gombot megnyomni, megtalálni.

Ezzel együtt is szórakoztató a játék. Bár egy időnként kissé leül a küzdelem, sőt, a négyszázadik robot kiiktatása után már egyenesen unalmas, a kritikus pillanatban mindig jön egy út ötlet, és végig jó érezni az erőt: főleg a sötét oldalát.