Virtuális tanárok

A pedagógusok ugyan nem veszítik el tömegesen állásaikat, viszont a felsőoktatási intézmény 2004-ben alapított Innovatív Tanuló-technológiák Központjában (Research of Innovative Technologies for Learning, RITL) oktatórendszereken dolgozó Amy Baylor virtuális ágensei komoly segítséget jelenthetnek nekik. A Központban interdiszciplináris munkák folynak: a fejlesztések során az oktató technológiákat, az ember-gép interakciót, a kommunikációelméletet, a számítástudományt és a (főként kognitív) pszichológiát igyekeznek közös nevezőre hozni. Figyelembe veszik a legújabb trendeket, eredményeket, alkalmazási eszközöket: merítenek a blogokból, wikikből, PDA-ra is írnak szoftvereket.

Érző programok

"Mostanáig a computerek lélektelen természete akadályozta meg azt, hogy a személyi számítógép a benne rejlő potenciálnak megfelelően értékes oktató-tanító eszköz legyen" - magyarázza Baylor. "Számítógépeket használunk emberek kontrollált formában történő szimulálására. Így tudjuk tanulmányozni, miként hatnak a felhasználókra, hogyan győzik meg őket."

Az eddigi tesztek tanulsága, hogy valóban hatékonyak lehetnek.

Barátságos arckifejezésekre, kedveskedő kézmozdulatokra, kellemes, intelligens hangokra összpontosítanak. Mindezeket egyesítve hozzák létre "lefegyverzően élethű és meglepően megnyerő" karaktereiket. Baylor "pedagógiai ágenseknek" (pedagogical agents) nevezi őket. Gesztusaikkal szabályszerű feladatok megtanulásában segítenek, míg az érzelemkifejezések pozitívan befolyásolják a diákok figyelmét.

Sokkal többek lesznek egyszerű 3D animációnál, s a hozzá kapcsolódó hangnál. Egy speciális szoftver lehetővé teszi, hogy az adott témakörben a diákok tudás- és ismeretszintjéhez alkalmazkodjanak, kognitív és emocionális visszajelzéseket adjanak nekik.

A módszerrel megszámlálhatatlan típusú tanár generálható. Már-már nyugtalanítóan sok.

"Ellentétben a humán kollégáikkal, a pedagóguságensek összes jellemző tulajdonságát ellenőrizhetjük, irányíthatjuk: nemüket, életkorukat, etnikai hovatartozásukat, kommunikációs és interakciós stílusukat" - fejtegeti Baylor. "Mindez egy csomó izgalmas lehetőséghez, különböző tanítási stílusok és oktatási stratégiák kutatásához, szimulálásához vezet."

Mérnök-ágensek

Az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány által finanszírozott felmérés során mindennemű sztereotípiától mentes virtuális tanárokat alkalmaztak. Arra voltak kíváncsiak, miként befolyásolhatják fiatal nők mérnöki hivatásról vallott elképzeléseit, beidegződéseit. Az ágenseket hetvenkilenc egyetemistalánynak kellett értékelnie: melyik hasonlít leginkább rájuk, melyik néz ki úgy, mint egy mérnök, és végül: melyiket szeretnék tanáruknak. Az ágensek azonos szintű "tudással" rendelkeztek, csak koruk, nemük, stílusuk, öltözködésük és frizurájuk különbözött.

"Mint várható volt, amikor a fiatal nőket megkérdeztük, hogy melyik ágens hasonlít legjobban rájuk, illetve melyik bőrébe szeretnének bújni, választásuk főként a fiatal, nőnemű, vonzó és jópofa ágensekre esett" - írja beszámolójában Baylor. "Ugyanakkor pont erről a típusról állapították meg, hogy a legkevésbé hasonlít egy mérnökre. Amikor el kellett dönteniük, melyiktől szeretnének a mérnöki tudományokról tanulni, zömük hímnemű, vonzó, de jópofának nem nevezhető ágenseket választott. Érdekes módon, ugyanezekre az ágensekre mondták, hogy leginkább ők néznek ki úgy, mint egy mérnök."

A teszt végén pozitívabban viszonyultak a matematikához és a természettudományokhoz, mint előtte, illetve azoknál a nőknél is, akik nem kerültek interaktív kapcsolatba ágensekkel. A következő tesztek során a virtuális pedagógusokat nem választják, hanem kijelölik a diákok mellé.