Alan Turing, brit matematikus, a mesterségesintelligencia-kutatás atyja, 1950-ben fogalmazta meg híres tételét arról, mikor nevezhetünk egy gépet intelligensnek. Turing tesztjében egy kívülálló tesztalany beszélget a robottal, írásban, monitoron keresztül. Ha a tesztalany öt perc kötetlen társalgás után nem tudja eldönteni, hogy emberrel, vagy géppel beszélt, a program átment. Turing annak idején azt jósolta, fél évszázad alatt eljut addig a mesterséges intelligenciák fejlesztése, hogy 30 százalék fölött teljesít egy program a teszten, vagyis az emberek harmada nem képes megkülönböztetni a gép kommunikációját egy emberétől.
A mesterséges intelligenciák százezer dolláros Loebner-díjért folytatott versenyében idén fordult elő először, hogy egy program megközelítse a 30 százalékos határt: az Elbot nevű csevegőrobot a tesztalanyok negyedét tudta átverni, és elhitetni magáról, hogy ember. A brit Reading Egyetemen a világ öt legfejlettebb beszélgető mesterséges intelligenciáját tesztelték le, és bár idén már 18. alkalommal nem talált gazdára a százezer dollár, az Elbot német programozója, Fred Roberts a szakértők szerint egy-két éven belül átlépheti az álomhatárt. A verseny főszervezője, Kevin Warwick professzor a BBC-nek elmondta, valójában nem is az a lényeg, hogy sikerül-e átvernie a programnak a beszélgetőpartnerét; sokkal fontosabb az, hogy a tesztalanyok a programok beszélhetési képességét százból 80-90 pont közé értékelték.
A Turing-tesztet egyébként sok kutató bírálja, és alkalmatlannak tartja a gépi intelligencia mérésére. Azzal érvelnek, hogy a párbeszéd szimulálása csak egy nagyon szűk szeletét fedi le az emberi intelligenciának; a Turing-teszten sok ember sem lenne képes átmenni, ahogy elképzelhető olyan gép is, ami intelligens, de mégsem képes emberi módon kommunikálni.