Németnek lenni szívás. Nem telik el úgy év, hogy ne készülne film a második világháborúról. A szórakozás után többnyire megjegyzi valaki, hogy ezek a germánok már csak ilyenek, szőkék, precízek, nincs humoruk, és szeretnek háborúzni. Ha a társaságban van német, az a legrosszabb: senki nem mond semmit, a legtöbben csak zavartan mosolyognak rá, miközben attól rettegnek, hogy barátjuk lerohanja Európát. Hiába van a németek közt egy csomó barna, hiába romlanak el a Volkswagenek, hiába készült el a Mindenki másképp kívánja, hiába élnek békében évtizedek óta, az előítélet az előítélet.

Új utakon

Ennél még rosszabb, hogy szegény németek nem tudnak igazán jókat játszani a második világháborús játékokkal, hiszen mindenképp vesztenek. Vagyis megesik, hogy látszólag szórakoznak, emlékszem, a tavalyi Cebiten egy 10 éves gyerek átszellemülten kaszabolta honfitársait a Call of Duty 2-ben, de azért az nem az igazi. Kellett már egy második világháborús játék a németeknek is.

Nagyjából ez a War Front megszületésének sztorija. A játékot a magyar Digital Reality fejlesztette egy német kiadó megbízásából. Két elvárás volt: a stratégiai szoftver legyen pörgős, és a németek legyenek a jó fejek. A második világháborúban. A németek.

A forgatókönyvíró helyében felmondtam volna, ő viszont inkább kitalált egy alternatív történelmet. A kezdet valóban megtörtént: a németek megtámadnak mindenkit, keleten, nyugaton háború dúl. Az ellenállóknak azonban sikerül likvidálniuk Hitlert, aztán gyorsan békét kötnek az ellenfelekkel. A nyugati szövetségesek megörülnek a lehetőségnek, Sztálin viszont nem nyugszik bele a helyzetbe, és seregeivel előrenyomul. A kommunizmus réme már nemcsak a németeket, de Angliát és az Egyesült Államokat is megrémíti, így feláll az új szövetség a szovjetek ellen.

Erős közepes

Elsőre nehézkes a történet, de szerencsére nem elképzelhetetlen, ráadásul a sztori a War Front egyik legnagyobb erőssége. A tovább gondolt történelem, a valóságban csak papíron létező német fegyverek, az elképzelt harci robotok adják azt a pluszt, amitől ezt a stratégiát meg lehet különböztetni a többitől.

Mert máskülönben átlagos játékról van szó, szerencsére nem rossz értelemben, de a War Front a történeten kívül nem nyújt többet, mint a többi, jó stratégia. A játék grafikája megfelelő, az nem hír, hogy a magyarok világszintet művelik a programkészítést. Az egységek kellően kidolgozottak, ami főleg akkor látszik, amikor fps-nézetbe váltunk. Ilyenkor madártávlatból a csata közepébe kerülünk, hogy egy tank ágyúját, vagy egy légelhárítót, esetlen egy lángszórós bunkert irányítsunk. Kár, hogy a látványosságon kívül sok mindenre nem jó a nézőpontváltás, mert a célzás így sokkal nehezebb, mintha a gépre bíznánk a dolgot. Kárpótolnak viszont a látványos robbanásokat, a mozgó árnyékok, változó időjárási és fényviszonyok, az átlagosnál jobb grafika.

A szövegek közepesen megírtak, kár, hogy mindenki angolul beszél, pedig jobb lenne egy többnyelvű játék, viszont akkor a német részeket feliratozni kéne az angol nyelvet ismerő közönségnek. A zene is a kötelezőt hozza, tipikus második világháborús dallamok, és ugyanez igaz a játékmenetre is: aki már játszott stratégiai játékkal, nem fog meglepődni, aki már próbálta valamelyik DR-stratégiát, az meg főleg nem. Az mindenesetre látszik, hogy a készítők inkább az akcióra helyezték a hangsúlyt, kevésbé kell a fejlesztésekkel szöszmötölni, stratégiázni, inkább mindent be kell kattintani, mindenből gyártani kell húszat, aztán irány a csata.

A történelem nem ismétli önmagát

A formáció viszont fontos. Ahogy az a játékban is elhangzik, mindegyik fegyvernemnek megvan a gyengesége, nem szabad fejjel a falnak rohanni. A tüzérség fél kilométerről szétkap egy tábort, az előrenyomuló tankok ellen tehetetlenek a rakétás egységek. A tankokat viszont darabokra szedik az ellenséges tankelhárítók, amik ellen hatásos a tüzérség, szóval rendesen meg kell szervezi azt a sereget, különben hiába a túlerő.

A csaták változatosak, látszik, hogy a fejlesztők igyekeztek szakítani a hagyományokkal, ritkán kell hasonló harcot vívni. Igaz ez még akkor is, ha ugyanazt a küldetést játsszuk újra: a megsemmisítésre váró V2-es támaszpont például mindig máshol lesz, így hiába rendeljük a bal alsó sarokba az egységeinket azelőtt, hogy megszereznénk az információt a bázis hollétéről, mert lehet, hogy ezúttal egész máshol lesz.

A Digital Reality a magyar piacot magyar felirattal ajándékozta meg, ami segít megérteni a történetet, ez meg fontos. Máskülönben csak egy átlagos, jó stratégiát kapunk, így viszont szuperpáncélokat, fagyasztógépeket, repülő katonákat, jóságos nácikat. Tiszta science-fiction, erős négyes kivitelben.