Pál
-5 °C
0 °C
Index - In English In English Eng

Az ördög Párizsban

2008.07.05. 00:12
Vasárnap este van, és dübörög a rock a párizsi konferenciaközpont nagytermében; az énekes lelkesebb csápolásra buzdítja a közönséget, aztán belevágnak a következő számba, ami a legősibb metálsablonokról szól: jön az ördög egyenesen a pokolból, és vér lesz, halál és pusztulás.

Valami nem stimmel. Nem tűnnek igazi metálcsapatnak a márkás rövid ujjú ingeikben, a basszusgitáros akár üzletember is lehetne, aki ebédszünetben levette a zakóját. A nézőteret sem a tipikus rockkoncert-közönség tölti fel, bár vannak vagy ötezren, semmi pogózás, a többség vigyorogva ül a székén, és fényképez.

Párizsban vagyunk, a Blizzard Worldwide Invitational (WWI) partin. A színpadon a játékfejlesztő cég hobbizenekara, a Level 80 Elite Tauren Chieftain játszik, az énekes a vezető grafikus, Samwise Didier, a basszusgitáros valóban üzletember: az évi 500 millió dollár profitot termelő cég igazgatója, Mike Morhaime. A doboknál egy Warcraft-programozó, a gitárokat a Starcraft két grafikusa tépi, és ahhoz képest, hogy amatőrök, egész jól csinálják. A rajongóiknak köszönik meg, hogy a világ első számú játékfejlesztő stúdiójává tették őket.

Ördögünk van

A Starcraft, Warcraft és Diablo sorozatokat futtató kaliforniai fejlesztőstúdió évek óta tart ilyen partikat a rajongóiknak, ahol ki lehet próbálni a félkész, megjelenés előtt álló játékokat, beszélgetni a fejlesztőkkel, és több tízezer dolláros díjakért megküzdeni egymással a Blizzard játékaiban. A koreai és amerikai bulik után idén először hozták el Európába a rendezvényt, amire nagyjából 11 ezren gyűltek össze a világ minden sarkából (magyarokkal is találkoztunk, úgy 20-30-an lehettek). Valószínűleg sokkal többen is jöttek volna, a jegyek három nap alatt fogytak el elővételben, 75 eurós áron.

A legnagyobb durranás kétségtelenül a Diablo 3 bejelentése. A Diablo talán a világ legegyszerűbb számítógépes játéka: megyünk, vadul klikkelünk a szembehömpölygő szörnyhordákra, és ha a harc végén mi maradtunk életben, kifosztjuk őket, és megerősödve megyünk neki a következő ellenfeleknek. Ennyi - mégis olyan hipnotikus erővel szögezi a gép elé a játékosokat, hogy az első két részből 18,5 milliót adtak el eddig. Párizs a 98-as vébédöntő óta nem hallott akkora ovációt, mint amikor Morhaime felvezeti, hogy fogadjuk szeretettel a Blizzard legújabb játékának bejelentését, aztán a színpadon valaki akusztikus gitáron eljátssza a Diablo-játékok főtémáját. Sokat nem tudunk meg a játékról, az előzetes videókból annyi látszik, hogy igen jól fog kinézni, a játékmenet meg nagyjából ugyanolyan lesz, mint eddig. És ami a legfontosabb: továbbra is marad pécén, ami a konzolok felé sodródó játékiparban nagy szó.

Gosuk a noobok ellen

A WWI eredetileg játékversenynek indult, sőt: e-sport-eseménynek. Ma már egyre kevesebben röhögik ki a kifejezést; elvégre ha a lehet sport a darts, a póker, vagy akár a sakk, miért ne lehetnének azok a legnépszerűbb videojátékok is? Elég pár percig nézni azt, ahogy egy profi játszik a Starcrafttal, hogy rájöjjünk: ide sci-fibe illően gyors gondolkodás, szem-kéz koordináció és reflexek kellenek. Nagyjából 300 APM-mel nyomhatja - kommentálja elismerően az óriás kivetítőn zajló csatát Nick "Tasteless" Plott, a ceremóniamester, egy komolyabb magyar bajnoki focimeccsnek megfelelő közönség előtt. Tasteless amerikai, de most Koreából érkezett, ahol abból él, hogy Starcraft meccseket közvetít a tévében. Van elég dolga, Koreában ugyanis két tévécsatorna is van, ami napi 24 órában kizárólag a Starcrafttal foglalkozik. És hogy mi az az APM? Action per minute, vagyis ennyi parancsot ad a játékos percenként az egységeinek. A 300 APM-es lengyel srácot, aki egyébként Európa egyik legjobbja, közben porig alázza egy koreai profi, egyszerűen azzal, hogy még nála is sokkal gyorsabb, és úgy játszik, mint egy gép: egyszerre támad, védekezik, felderít, és még marad ideje néha hazaugrani a bázisára is sereget gyártani és építkezni.

A koreai gosuk egészen más szinten játszanak, mint ahogy mi, noobok azt egyáltalán el tudnánk képzelni, és csúnyán megalázzák a világot az összes versenyszámban. A World of Warcraft aréna a nyugatiak utolsó reménye, ahol eddig az amerikai profi csapatok domináltak, akikhez mostanában csatlakoznak Európából is a szponzorált, főállású játékosok. És minden hiába, a koreai Council of Magest nem képes senki még megszorítani sem, a döntőben hiába drukkol 5-6000 ember a spanyol Improved Clicks csapatának, nincs esélyük, a koreaiak viszik el a 36 ezer dollárral járó első helyet.

Húsz perc élvezet

A versenyek mellett előadások és kerekasztal-beszélgetések zajlanak folyamatosan, a fejlesztők maguk válaszolnak a rajongók kérdéseire - ez kívülállók számára egészen szürreális élmény, de a beavatottak minden pillanatát élvezik. Száz százalékig a játék szlengjében zajlik a beszélgetés, aki nincsen képben, nagyjából a névelőket és a számokat értheti. Például azt mondja az egyik fejlesztő, hogy a Windfury a Woltlk-ban átalakul weaponbuffból simává, és ez tök jó a feral druidnak, de a rogue is örülhet neki, mert nem üti le a mainhand weaponbuffot. Ováció és tapsvihar a nézőtérről.

Aztán persze ki lehet próbálni a két másik, fejlesztés alatt álló Blizzard-játékot, a Starcraft 2-t (nagyjából olyan, mint az első rész, csak persze sokkal látványosabb, és eltolódott a hangsúly a csaták taktikus irányítása felé), és a World of Warcraft második kiegészítőjét, a Wrath of the Lich Kinget. Kétszer háromszáz gépen mennek a játékok, de így is kilométeres sorokban várják a rajongók a húszperces adagjukat. És vannak még egyéb látványosságok is: különösen népszerű, amikor a világ egyik legerősebb PvE csapata (PvE azt jelenti, amikor egymással összefogva játszunk a gép ellen, PvP a játékos-játékos elleni harc), a Nihilum élőben, több ezer ember előtt próbálja meg legyőzni egy negyvenméteres kivetítőn a World of Warcraft jelenlegi legerősebb szörnyét (nem sikerül nekik, pedig nekifutnak ötször is).

A legsúlyosabb azonban a jelmezverseny, ami már a közepesen hardcore játékosokból is előhozza a kérdést: vajon normális dolog beöltözni a kedvenc játékhősömnek, és kivonulni a színpadra (természetesen milliméterpontosan utánozva a játékbeli animációját)? A versenyzők mindenesetre nagyon élvezik. Aztán jön a Video Games Live, ötvenfős szimfónikus zenekar, kórussal, szólóénekessel nyomja le élőben a Blizzard játékainak zenéit - és persze a tauren törzsfőnökök. Értelmet nyer a Diablo 3 üdvözlésére írt halálmetál, és ötezren ordítják boldogan Samwise-zal az I am Murlocot.

A többiek annyira kockák, hogy eközben is a Starcraft 2-t nyomják a szomszéd teremben.