Brutálisak voltak a kőkorszaki britek

Rick Schulting és Mick Wysocki bűnügyi antropológusok sérülésnyomokat keresve háromszázötven olyan koponyamaradványt vizsgáltak meg, amelyeket Dél-Angliában találtak, és az időszámítás előtti 4000 és 3200 évek közötti időszakból származnak. A kutatók azt találták, hogy a koponyák négy-öt százalékán beforrott törésnyom, két százalékán beforratlan sérülés van. Ez utóbbi arra utal, hogy a koponya tulajdonosa belehalt sebesülésébe.

Sokat verekedtek

Másoknak is feltűnt már, hogy sok koponyán látható ember okozta sérülés, de most osztályozták először ilyen szempontból a kiásott koponyákat, most számolták ki, hogy mennyire általános volt az erőszak.

Egy biztos: az állattartással és növénytermesztéssel foglalkozó akkori emberek élete nem valami vidéki idill volt. Az erőszak a mindennapi élet része lehetett, de nem nagy háborúkra kell gondolni, hanem marhalopásra, a szomszéd falu kirablására, családi veszekedésekre, vagy rituális szertartásokra. Az újkőkorszakban minden tizennyegyedik embernek élete során legalább egyszer betörték a fejét, és minden ötvenedik koponyasérülésbe halt bele. Az erőszakos halál azonban ennél sokkal gyakoribb lehetett, hiszen másfajta seb is létezik.

Többnyire jobbról

A halálos ütések többnyire a koponyák bal oldalán láthatók, ami arra utal, hogy általában két jobbkezes ember harcolt. A sérüléseket általában tompa tárgyak - például felkapott alkalmi bunkó - okozták, de vannak kőcsákányra, nyíl- és dárdahegyre utaló nyomok is. Egy kőbaltával kilyukasztott női koponya akár boszorkányüldözés eredménye is lehetett. Egy másik koponyán látszik, hogy csákánnyal lecsapták a füleket, talán trófeagyűjtés céljából - idézte a The New Scientist című angol tudományos folyóirat az őskorkutatók Proceedings of the Prehistoric Society című szakfolyóiratában közzétett cikket.

h