Homlokon lőtt madonna és klingon násztánc a Millenárison
További Tudomány cikkek
- Megváltozik az agy az olvasással
- Úttörő long-Covid-tanulmány készült a Szegedi Tudományegyetemen
- Megtalálták az antibiotikum-rezisztens baktériumok „Achilles-sarkát”
- Már nem jelent előnyt a pályán a magyar válogatott szerelése
- Kemofóbok, szevasztok! Az alkimisták már a konyhában vannak, és rotyogtatnak
Dr. Csepeli György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közpolitikai igazgatója tartja a nyitóbeszédet, és rögtön sikerül párhuzamot vonnia a Terror Háza és a Jövő Háza között, merthogy mindkettő a jövőről szól. Amikor elkezdi ezt bővebben is kifejteni, kétségbeesetten hallójáratainkba gyömöszöljük a sajtóanyagot, és csak akkor vesszük ki, amikor annál a résznél tart, hogy pénzügyi szigor ezt a házat nem fogja sújtani, amíg az emberek kiállítása marad. A politikus szerint a Jövő Háza és a Csodák Palotája megőrizte "interaktív, didaktív és kreatív" jellegét, nem csoda, hogy eddig félmillió látogató fordult meg a két létesítményben.
Több csoda
Csepelitől Szabó Szergej programigazgató veszi át a szót, és elmondja, hogy a két intézmény sikere számukra is váratlan volt, ezért is volt szükség arra, hogy egy időre bezárjanak. A szünet három hete alatt a két szint 3000 négyzetméterén tisztítási és festési munkálatok folytak, és új installációk kerültek a régiek mellé.
A nyitva tartás is megváltozott: hétköznap 9-18, hétvégén 10-19 óra között látogatható a központ, és a csütörtök ezentúl különleges nap lesz, amikor 9-21 óra között klubok és programok várják az érdeklődőket (a hétfői szünnap maradt). Ezzel együtt a jegyek is drágultak, amit Szabó úr az áfaemeléssel magyaráz. "Akkor el lehet indulni a térben" - igazítja el beszéde végén azokat, akik az idő felé indultak volna, és teszünk egy kört.
Másfélmillió volt
A Csodák Palotájában Egyed László igazgató kalauzol végig az újdonságoknál, és arra biztat bennünket, hogy mindent próbáljunk ki: "az a filozófiánk, hogy amit a gyerekek el tudnak rontani, az rosszul volt megcsinálva". Kiemeli a Bolyai-geometria megértését segítő installációt, és persze a leglátványosabb nóvumot, a Tesla-transzformátort.
"Pacemakeresek álljanak hátrébb" - mondja az igazgató, majd a jelenlevő konstruktőr működésbe hozza a szerkezetet. Másfélmillió voltos villámok sercegnek nagy zajjal, mindenki kicsit megilletődik, pedig ezek a villámok nem ráznak, csak égetnek. Bizonyára tetszene a feltalálónak, Nikola Teslának - a horvát elektromérnök idén ünnepelné 150. születésnapját.
Fénydisco
Ahogy megyünk fel a következő újdonsághoz, egyperces gyászszünetet tartunk a szögletes kerekű autó hűlt helyénél, majd Egyed úr beterel bennünket egy sötét terembe, ahol csak néhány színes fénycsóva világítja meg a földet. Az angliai találmány lényege, hogy ha megszakítjuk a fény folytonosságát, a szerkezet valamilyen hangot ad - minden színhez mást. Az alkotó modern táncosokkal dolgozott, azt akarta, hogy táncosok azonnali visszajelzést kapjanak, ha hibáznak - ezért konstruálta a zenegépet, ami egyébként sérült emberek rehabilitálásában is használható.
Működését két táncos mutatja be, akik mozdulataikkal irányítják a zenét. Először sci-fikből kölcsönzött hangeffektekkel bűvészkednek - ilyennek képzelek egy klingon násztáncot -, majd cserélgetni kezdik a hangpalettát (már amennyiben ez nem képzavar egy ilyen kütyü esetében). Teljesen korrekten összerakják Doktor Bubó dalát, aztán a Queentől a We will rock you-t, levezetésül pedig tai chi-vel csalogatnak elő meditatív csilingeléseket. Egyszerre táncolnak és zenélnek - zavarba ejtő és lenyűgöző.
|
Ártisztikum
A palotából a Pixel Galériába jutunk. Kirchkeszner Ágnes kulturális programigazgatónak igaza volt, amikor azt mondta, hogy a galéria új évadjának központi témája a modern, XXI. századi művészet. Ulrike Rosenbach német feminista médiaművész tárlatában videoinstallációk sorakoznak olyan címekkel, mint az "Egy pillanat annak a kínai festőnek az életéből, aki én vagyok". Aha. Megpróbálkozunk egy másik képpel - ezen a művész kilő egy nyílvesszőt, ami egy alá montírozott szentkép homlokába áll. Címe: "Ne gondolják, hogy amazon vagyok". Mivel ezekhez a gyöngyökhöz disznónak érezzük magunkat, átmenekülünk a Jövő Házába.
Csodák pilótája
Itt a legnépszerűbb újdonságok bizonyára a Microsoft szponzorált négyzetméterein található Xbox 360-ok lesznek, de a programigazgató két másik installációt mutat be. Egyik a Gyógyerdő, amit erős eufemizmussal lehet csak erdőnek nevezni, viszont a padló taposásálló üvegtábláin szépen részletezi a modern gyógyászat vívmányait, két videokonzolon pedig olyan kisfilmeket lehet megtekinteni, mint a "Jimmy és a fehérje". Kicsit lehetne interaktívabb ez az erdő, bár a bele zsúfolt információk garantáltan meggyőzik bármelyik kezdő hipochondert, hogy nincs egészséges ember, csak rosszul kivizsgált.
A másik újdonság tematikája a repülés. A jövő pilótája nevű programot egy repülőiskola is segíti, saját honlappal és egy információs fallal fogadja a repülés iránt érdeklődőket. Legnagyobb látogatómágnese viszont a külön pénzért kipróbálható Giroszkóp, amiben át lehet élni azt a terhelést, amit a vadászpilóták éreznek.
A család háza
A Jövő Iskolájánál fejezzük be a túrát, és Niedermüller Anna oktatási vezetőtől megtudjuk, hogy a központ tavaly 13420 gyereknek tartott foglalkozásokat. Az új tanévben 5 terem tantervbe illeszkedő óráin várják a pedagógusokat és a diákokat. A hazánkban újnak számító eszközök, módszerek (pl. drámapedagógia) megismertetése nagy hangsúlyt kap - a vezető szerint módszertani megújulásra van szükség a magyar oktatásban, és ez jogszabályokkal nem elérhető. A Jövő Iskolája konkrét órarendekkel, technikákkal várja a tanárokat.
A megnyitó után a Giroszkóphoz sietünk, abban a reményben, hogy jól kihasználjuk majd a sajtóbelépőnket, de a látottak elbátortalanítják stábunkat. A gyerekek viszont nagyon élvezik a szerkezetet, akár a többi újdonságot. Újabb félmillió látogatót vizionálunk, bár hümmögünk egy kicsit a jegyárakat nézve. Azzal győzzük meg magunkat, hogy egy családnak alig drágább, mint egy mozi, és itt egy egész napot el lehet lenni.