A Macintosh megerőszakolása

Végül is nincs abban semmi, ha Macintoshra Windowst installálunk. A világon bármi megtörténhet. Pár éve hallottam egy történetet egy nílusi krokodilról, amelyik emberbőrcsizmában járt. Peckesen emelgette lábait, büszkén mutogatta a vízilovaknak a csizmát, aztán egy késő augusztusi délután egy angol vadász agyonlőtte. Állítólag a hüllőben emberi maradványokat találtak. A fogak között egész gyerekeket, lejjebb csontokat, inakat, a vékonybélben derült ki a rettenetes igazság: a krokodil csizmává emésztette áldozatait.

Ketten egy ellen

Ez sem kevésbé hihető, mint amit ezekben a percekben is csinálok. Előttem a gyönyörű 20 colos iMac, némán dolgozik, és olyan kiszolgáltatott, mint még soha. A képernyő kék. Pontosítok: kék és sárga. A Windows XP-t telepítem a gépre, épp a telepítőfájlok másolása történik. Amíg tudott, ellenkezett az iMac, de most már tehetetlen: megerőszakolom egy Registryvel.

A gép elleni harcban az Apple a szövetségesem. Amióta Intel processzorokkal szerelik a Macintoshokat, már csak egy akadálya volt annak, hogy Windowst telepítsünk a gépekre: az EFI. Az újfajta rendszerindítási lehetőség a BIOS-t hivatott leváltani, de a Microsoft nem támogatja ezt a szabványt, ahogy az Apple honlapján fogalmaz: „a Windows XP és a hamarosan érkező Vista megragadtak a 1980-as évek BIOS-ánál”. Aztán elkészült a Boot Camp, az Apple hivatalos válasza a problémára, és most már semmi sem állhat a Windows útjába.

Az iMac először még ellenkezett. Nem akarta futtatni a Boot Camp-et, új firmware kellett neki. Kapott. Újabb kattintás, és elindult a program, egy csúszkával beállítottam a Windows partíciójának méretét. Ötven gigabájt elég lesz. Aztán a Boot Camp cd-t kért, hogy kiírja a szükséges Apple-drivereket. Kapott. Újabb kattintás után a gép közölte, hogy nem képes mozgatni bizonyos fájlokat, segítene, de nem akar.

Ez volt az iMac utolsó, kétségbeesett próbálkozása.

Kicsit keresgéltem a beszeljukmac.com fórumán, kiderült a megoldás: safe módban kell indítani a Mac OS-t, úgy majd nem ellenkezik. És tényleg, öt perccel ezelőtt újraindítottam a gépet, betettem a Windows cédéjét, és most itt tartunk, a képernyő kék és sárga, egyszerűen borzasztó.

Tada

Negyven perc telepítés, el sem hiszem, hogy pillanatokon belül megjelenhetnek az ablakok meg a szokásos indítózene. Aztán: megjelennek az ablakok meg a szokásos indítózene. A cd-re kiírt drivereknek köszönhetően minden tökéletesen működik, a Windows csak a beépített iSight kamerát meg a távirányítót nem tudja kezelni.

Újraindítom a gépet, megnézem, mi van a Mac OS-szel: türelmesen várakozik, esetleg szégyenében felvágta adatbázisát, hogy kiömöljenek a bitek? Újraindítás után alt-gomb, megjelenik a boot-menü. Kiválasztom a Mac OS-t, el is indul gond nélkül. Mintha mi sem történt volna. Az Apple operációs rendszere azért előnyben van: látja a Windows partícióját, amaz viszont nem látja ezét. Megnézem, mit csinál ilyenkor a Microsoft operációs rendszere. Kevéssé meglepő módon épp semmit.

Vissza a Windowsba, lássuk, mihez kezd a pc-s programokkal. Photoshop, OpenOffice, öregebb és újabb játékok, mind elindulnak, és probléma nélkül futnak. Az operációs rendszer felismer minden csatlakoztatott eszközt, fényképezőgépet, iPodot, külső webkamerát, mindegyik hibátlanul működik.

Viszont: az Apple-billentyű a Windows-gomb. Kukac az almában!

Szélesvásznú halál

Feltelepítem a Half Life 2-t, hadd izzadjon a processzor meg a grafikus mag, főleg, hogy sokakat talán éppen a játékok hiánya tartott eddig vissza a Macre váltástól: most már nincs ilyen korlát, csak az a kérdés, hogyan teljesít a gép.

Alapból bizakodó a Half Life, az ajánlott felbontás 1280x720, a képarány tehát 16:9, a megelőlegezett részletesség high. Csak az antialiasing és az anizotropikus filtering fogott ki a gépen, a Half Life szíve szerint mindkettőt kikapcsolná, a korábbi események hatására azonban minden részvét kihalt belőlem, és mindkét speciális effektusra beállítom a négyes értéket.

A játék tökéletesen fut. Közel tökéletesen, a képaránynak és az lcd-panel fényerejének hála sokkal szebb, realisztikusabb a Half Life, mint egy hagyományos monitoron. Annyira életszerű, hogy a nézelődésbe beleszédülök, alig hat perce játszom, de már komolyan émelygek. Aztán jönnek az akciójelenetek, és kiderül, kevés ez az egy gigabájt memória. Az is látszik, hogy a driver még nem tökéletes: néha csíkoz a kép.

Elönti valami gonosz terv az agyamat, vissza a menübe, antialiasing hatszorosra, anizotropikus filtering 16-szorosra! Visszatérek öldökölni, meglepő, de így is egész jól fut a játék, remek processzor ez a Core Duo, hát még ha mindkét magját kihasználnák a játékok, akkor milyen jó lenne. Egy elismert hazai programozó azt ígérte nekem, másfél éven belül az összes fontos új játék profitál majd a kétszeres teljesítményből.

Intrúderek

Kilépek, serial numberek után keresgélek a neten, perceken belül 13 spyware mászik fel a gépre. A régi maces felhasználók jobb ha hozzászoknak az ilyen támadásokhoz, ahogy egyikük fogalmaz a fórumban, ez egy más világ. Ráadásul a világ legpofátlanabb spyware-jét sikerült megtalálnom, amelyik kétpercenként kidob egy ablakot és közli, hogy a gép csupa spyware, töltsem le a cég szoftverét, az majd rendbe teszi. Nyomorultak.

Letöltöm a 3DMarkot, a 2006-ost, lássuk, mire képes az erősebbik iMac. Kevesebb, mint 1300 pont, nem túl sok, főleg hogy ha az első helyezett 13 ezer pontját nézzük. Áttanulmányozom az adatokat, a processzorral nincs semmi gond, valamivel jobb eredményeket ér el, mint a 3300 megahertzesre tuningolt kétmagos Pentium D-k, hatvanöt százalékkal alacsonyabb órajelen. De veri a 2200 megahertzes Athlon 64 X2 4400-ast is. Így már érthető, hogy az Intel következő generációs processzorai miért hasonlítanak sokkal inkább a Core Duóra, mint a Pentium 4-esekre.

A grafikus mag viszont gyengén szerepel. Ati Radeon X1600-as van a gépben, annak is a mobilverziója, de az iMacekben valahogy sokkal bátortalanabbul dolgozik a gpu, mint más gépekben. Megnézem az értékeket, a grafikus mag és a memória is csak négyszáz megahertzen üzemel (ráadásul ez utóbbit tévedésből kétszáz megahertzesként azonosítja a szoftver), pedig alapból mindkettőnek 475 megahertzen kéne járnia. Az Ati az Apple-nek adja el a selejtes csipeket? Valószínűleg feláldozták a teljesítményt a csendes, ventilátor nélküli működés oltárán. Azért találok olyan iMaceket, amikben 30-40 százalékkal magasabb órajelen járnak a modulok, letöltök egy programot, tíz százalékot nekem is sikerül tuningolnom.

Te jó ég, mit csinálok? Tuningolom a Macet!

Rakjunk sportkipufogókat a Rolls-Royce-ra, ültessük le a karosszériát, szereljünk rá széles alufelnit, csavarozzunk világítást az aljára, gyűrjünk be egy 1000 wattos mélynyomót a csomagtartóba, a hátsó ülésen meg szállítsunk töpörtyűt és hurkát, miután leöltük a disznót. Ha így tennénk, napok alatt elfelejtenénk, hogy egy Rolls-Royce-ban ülünk.

Csapda

Ha Windowst telepítünk egy Macintoshra, pillanatok alatt elfelejtjük, hogy Macintoshsal dolgozunk. Akkor már ez is csak egy pc lesz, spyware-ekkel, driverekkel, tuningolással, az eszme könnyen elveszhet valahol a kernel és az alma között félúton. A Windows ugyanis csapda, vagy inkább mocsár, benne ragadunk. Persze jobb a Mac OS, de mit csináljak, ha az ismerőseim Windowst használnak? Jobb a Mac OS, de mit tegyek, ha a játékok jelentős része a Microsoft operációs rendszerét támogatja? Visszatérve az autós hasonlathoz: olyan ez, mintha lenne egy tökéletes sportautónk, egy bazi nagy, ronda kombink, meg egy jelentős kiterjedésű családunk. Legszívesebben mindig a sportautóval járnánk, a család azonban belekényszerít a kombiba. Egy Ferrarival nem járhatunk a piacra.

De most már legalább mindkét jármű befér a garázsba.