Mir-történelem

1976. - A szovjet űrhivatalban program indul egy moduláris rendszerű űrállomás létrehozására. Ugyanebben az évben Leonyid Brezsnyev megkapja a Szovjetunió Marsallja érdemrendet.

A Mir részei

1986. február 19. - Bajkonurról fellövik a Mir központi egységét, amely négyszáz kilométer magasságban földkörüli pályára áll. Az űrállomás működését tíz évre tervezik. A Szovjetunió elnöke Mihail Gorbacsov. A Mir fellövése az első szovjet rakétaindítás, amelyet a nyugati televíziók bejátszanak - nem élőben ugyan, de még aznap.

1986. március 14. - Az első legénység a Miren: Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolovjov. Az űrhajósok két hónapig a központi egység és a Szaljut 7 űrállomás között ingáznak.

1987. március 1. - A központi egység és a Kvant 1 modul kapcsolódása először sikertelen - másodjára viszont sikerrel jár, miután a legénység egy csomag szemetet távolít el a dokkolókapuból.

1988. - Külföldiek a Miren: egy francia, egy szíriai és egy afgán űrhajós teljesít szolgálatot.

Volkov számítógépezik

1989. november 26. - A Kvant 2 kapcsolódik a Mirhez. A tizenkilenc tonnás tudományos modul nagy zsilipkapuja lehetővé teszi az űrsétát. Ugyanebben a hónapban érkezik a fedélzetre az első fizető utas: Tojohiró Akijama újságíró, a Tokyo Broadcasting System munkatársaként.

1990. május 31. - Kapcsolódik a Kristall modul.

1991. január - A legénység egy tizennégy méter hosszú árbócot erősít az állomás külsejére, amely megkönnyíti a mozgást az űrben végzett javítási munkák során. Később hasonló eszközt erősítenek a Kvant 1 modulra, amely a végére erősített rakétával segíti a terebélyesedő űrállomás pozícióban tartását.

1991. május - Szergej Kiralkev űrhajós tartózkodása egy évre és három hónapra nyúlik a Miren. Amikor visszatér, már nincs Szovjetunió. Kiralkev, az utolsó szovjet űrhajós később az első orosz kozmonauta a Nemzetközi Űrállomáson. Ugyanekkor érkezik a második fizető utas: Helen Sharman egy csokoládégyár támogatásával válik Nagy-Britannia első űrhajósává.

Fényforrás vagy vitorla?

1993. február - A Progressz teherűrhajó húsz méter átmérőjű alufólialepedőt húzva maga után leválik a Mirről. Az orosz források szerint így próbálnak fényt juttatni a hosszú éjszakák miatt depressziós sarki városoknak. A nyugati elemzők viszont úgy vélik, ez az első kísérlet a napvitorlával. Jules Verne nem nyilatkozik.

1994. január- Az Európai Űrügynökség veterán aszronautája, a német Ulf Merbold egy hónapot tölt a Miren.

1995. március - Valerij Poljakov rekordidejű, 438 napos űrrepülés után visszatér a Földre - ez egy Mars-utazásnak megfelelő idő. Ugyanebben a hónapban érkezik az első NASA-űrhajós, Norman Thagard.

Léggitár, űrgitár

1995. július - Lehorgonyoz a Spektr tudományos modul. Thagard és két társa az első űrsiklós visszatérést hajtják végre az amerikai Atlantis fedélzetén.

1996. március - A NASA asztronautája, Shannon Lucid 179 nap után tér vissza a Földre - egyetlen amerikai sem töltött ennyi időt az űrben.

1996. április - Tíz évvel a központi egység fellövése után a Priroda modul dokkolásával elnyeri végső formáját a Mir.

A Progressz által összezúzott napelemtáblák

1997. február - Kigyullad az egyik oxigéngenerátor. Vaszilij Cibiljev és Alekszander Lazutkin gázmaszkkal a fejükön oltanak a füstbe borult állomáson. Az oxigéngenerátor működésképtelenné válik - az állomáson két hónapra elegendő oxigén van.

1997. április 4. - A Mir légterébe etilénglikol szivárog a hűtőrendszerből. Időlegesen le kell zárni a széndioxid-elnyelő rendszert.

1997. június - Cibiljev és Lazutkin másodszor kerülnek életveszélybe. A történelem eddigi legsúlyosabb űrbalesetében egy irányíthatatlanná vált Progressz M-35 belerohan a Mirbe. Az automata dokkolás tesztelése során a teherhajó lezúz egy napelemtáblát, és lukat üt a Spektr modulon, amelyet óriási szerencsével sikerül idejében lezárni.

Egy a száznégy űrhajós közül

1997. augusztus 18. -A legénység mindent leállít az életfenntartó rendszereken kívül, mert újra kell indítani a központi számítógépet. A számítógép az ezt követő hónapokban rendszeresen problémát okoz. (szeptember 8., szeptember 22., 1998. január, 1998. május)

1997. december 17. - A legénység tagjai bemutatják kedvenc háziállatukat, egy szalamandrát, aki láthatóan gyűlöli a súlytalanságot.

1998. január 2. - A központi számítógép meghibásodása miatt a Mir napelemtáblái nem követik a Napot. Az állomás energiaellátása megszűnik, a Mir huszonegy órán keresztül néma. A legénység a fúvókák segítségével, manuálisan fordítja a Nap felé a napelemtáblákat.

1998. március 19. - A hőmérséklet az állomás bizonyos részeiben eléri a 35 Celsius fokot.

Alvás az űrben

1998. november - Pályára áll az Nemzetközi Űrállomás első modulja, az orosz Zarja. A NASA felszólítja az orosz űrhivatalt, hogy fejezzék be a Mir-programot, és hozzák le az életveszélyessé váló állomást.

1999. - Egy szlovák és egy francia asztronauta látogat a Mirre. Az Energijánál megszületnek az első tervek a Mir 2000 elején történő lehozataláról, az állomás technikai kiszolgálását végző vállalat ezzel egyidőben magántőke bevonásával próbálkozik.

1999. április 12. - Jurij Gagarin űrrepülésének harmincnyolcadik évfordulóján Borisz Jelcin kitüntetést ad át a Mir űrhajósainak.

2000. március - Walt Anderson MirCorp néven húszmillió dolláros alaptőkéjű vállalkozást alapít a Mir üzleti hasznosítására.

A Mir az űrsikló felett

2000. június 16. - Két hónap után visszatér a MirCorp számára előkészítési munkát végző legénység. Alekszander Kalerij és Szergej Zaletyin. A hollandiai székhelyű vállalat ugyanezen a napon bejelenti, hogy első fizetős ügyfelük Dennis Tito lesz. Tito soha nem lép a Mir fedélzetére, mert az orosz űrügynökség szerződésszegésre hivatkozva megszakítja az együttműködést a MirCorppal.

2001. február 20. - Moszkvában űrhajósok, kutatók és a földi irányítás munkatársai tüntetnek a Mir elsüllyesztése ellen.

2001. március 23. - A tizenöt évet szolgált űrállomás lehozására kitűzött időpont. A Mir a tervek szerint a Csendes-óceánba zuhan Új-Zélandtól északkeletre.