Közel a szingularitás

A Wall Street Journal által "nyugtalan zseninek" titulált Ray Kurzweil feltaláló, gondolkodó, futurológus. A XXI. század Edisonja, egyike az Amerikát az évszázadok során forradalmasító "tizenhatoknak". Rendkívül termékeny szerző, alighogy megjelent egy könyve, máris követi egy másik. Jelen munkája, a 2005. őszi Közel a szingularitás (The Singularity Is Near) az 1999-es Spirituális gépek kora (The Age of Spiritual Machines) folytatásának is tekinthető, az abban kifejtett fejlődési vonalat dolgozta át, gazdagította új elemekkel.

Exponenciális növekedés

Ugyan sci-finek tűnik, de a vaskos (672 oldalas) kötet alapvetése szigorúan tényekre épül.

Például arra, hogy rendkívüli módon felgyorsult a (különösen információ)technológiai fejlődés: évente duplázódik a - teljesítményben és sávszélességben - mérhető kapacitás. Huszonöt év alatt körülbelül milliárdszoros növekedés várható - Kurzweil szerint. Ha ugyanez a tempó a computerek hatékonyságára is vonatkozik, a számítás (interakció, stb.) és a kommunikáció minősége mellett biológiai és agyunk információ-feldolgozó folyamataira vonatkozó ismereteink szintén drasztikusan megváltoznak.

Kurzweil másik fontos hipotézise, hogy az információtechnológia nemcsak gépek és szoftverek együttese, hanem életünk egészét - biológiánkat, az intelligenciáról való tudásunkat, a világméretű kommunikációt - átalakító jelenség is egyben.

Exponenciális növekedést vázol fel, amit nem befolyásol, ha egy paradigma (például Moore törvénye) érvényessége lejár, mert mindig lesz helyette másik. A tranzisztoroktól egyenes út vezet a nanocsövekig_ "A nanocsöves áramkörök az emberi agynál százmilliószor hatékonyabbak lehetnek" - prognosztizál. "Mivel rengeteg lehetőség rejlik a háromdimenziós molekuláris számításokban, ezek a trendek hosszú életűek lesznek."

Az eseményhorizonton túl

A fizikából kölcsönzött (fekete lyukak körüli eseményhorizontra vonatkozó) szingularitás (különösség) metaforát már Neumann János is használta: fundamentális, a Homo sapiens lényegét - alaptermészetét - megváltoztató történelmi diszkontinuitást értett rajta.

Kurzweil a szingularitás (különösség) két legfőbb aspektusát - hajtóerejét - emeli ki. Egyrészt a számítógépes hardver és szoftver három évtizeden belül (hardverszinten már 2020-ban) képes lesz az emberi intelligenciát emulálni, másrészt a környezetbarát nanobotok eltüntetve az ipari korok szemetét, megszüntetik a légszennyeződést. A majdani nanotechnológia bármely olcsó nyersanyagból bármit előállít. Betegségek megelőzésében és gyógyításában, végcélként pedig az öregedési folyamat megállításában szintén molekuláris szerkentyűk segédkeznek 2030 körül.

Az ember emulálása, illetve a computerek fejlődése nem-biológiai intelligenciát eredményez. A két intelligenciatípus közötti különbség: a miénk fix, a gépeké állandóan növekszik. A történelmi Különösség utáni időket azért nehéz előrejelezni, mert mesterséges és természetes intelligencia szimbiózisa drasztikusan átalakítja civilizációnkat. Mihelyst a számítógépek önmagukat tervezik és tökéletesítik, elképesztő távlatok sejlenek fel.

Biológiai és nem-biológiai létezők

A Különösség azonban nem jelenti a történelem végét. Az új intelligencia ugyanúgy a - már most is ember-gépalapú - mi civilizációnk lesz. Az evolúció következő lépése, a következő drámai paradigmaváltás a "nem-biológiai emberek" színrelépése_ Kurzweil megnyugtat: a biológiai intelligencia továbbél, hiszen a nem-biológiai formák is biológiai tervek szerint készülnek. Sőt, több szempontból sokkal jobban megjeleníti, reprezentálja az emberit, ugyanakkor a szó jelentése jócskán kibővül, túlmutat nemcsak az eredetén, hanem minden mai értelmezésen is.

Mielőtt elhamarkodottan megmosolyognánk az igencsak merész prognózist, ne feledkezzünk meg Bill Gates méltatásáról: "Az ismeretségemből Ray Kurzweil a legalkalmasabb a mesterséges intelligencia jövőjének előrejelzésére."