Élő mélytengeri szörnyet fotóztak
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
Használható fegyver-e a kínai Halálcsillag? - Megőrülhetett a Balti-tenger magányos delfinje?
- Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek
- Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
Évtizedeken keresztül sok száz kutató áldozott költséges felfedezőutakra, hogy megpillantsa és lefotózza a tapadókorongokban végződő hínárszerű karjaival úszkáló lidérces "mélytengeri szörnyet", az óriás tintahalat. Eddig kizárólag halott egyedeket figyelhettek meg a kutatók, most azonban két japán tudós bejelentette: szabad példányról készített felvételeket. Az óriás tintahal egyik karja a tudományos megfigyelés áldozata lett.
Bár már több esetben találtak döglött óriás tintahaltetemet tengeri halászhálókba gabalyodva, eddig sikertelen volt minden expedíció, amely természetes környezetében próbálta megfigyelni és lefilmezni a titokzatos gerinctelen állatot, írja a New York Times. Tsunemi Kubodera and Kyoichi Mori japán kutatóknak sikerült, ami eddig még senkinek, vadon élő óriás tintahalat figyeltek meg.
Az óriás tintahal nemi élete
Válogatás nélkül minden fajtársával, a saját neméhez tartozó egyedekkel is párzik az óriás tintahal (Architeuthis), amely 15-20 métert is elérő hosszúságával a legnagyobb gerinctelen állat a Földön - találták meg a bizonyítékot német és új-zélandi kutatók. Egy hatméteres hím tintahal (óriáskalamájó) testében olyan spermakapszulákat fedeztek fel, amelyek csakis egy másik hímtől származhatnak. A németországi Stralsund Tengerészeti Múzeumában jelenleg is folyik az Új-Zéland partjainál kifogott ritka példány preparálása. A különös párzási szokásra az lehet a magyarázat - mondta el Volker Miske zoológus -, hogy az óceánban, több száz méter mélységben élő óriás tintahalak között nagyon ritkák a találkozások, s egy hím nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy szaporítónedvét belespriccelje fajtársába, bármilyen nemű is az. A stralsundi kalamájóban talált ondótartályok a test olyan zónájában helyezkednek el, amelyet az állat semmiképp sem érhet el saját nemzőszervével, tehát nem lehet szó tévedésből elkövetett "önmegtermékenyítésről".
(forrás: MTI)
Nyolcméteres óriás
A kutatók a Bonin-szigeteken, 914 méter mélyen, robotkamerával örökítették meg a titokzatos állatot. A körülbelül nyolc méter hosszú tintahal elragadta a felkínált csalit, majd továbbállt. Az állat karjait ötméteresre becsülték a japán megfigyelők.
"Sokkal aktívabb ragadozónak tűnt, mint ahogy azt előzőleg feltételeztük. Kicsapja hosszú csápjait és körbehálózza zsákmányt. A karok felcsavarodva körülölelik a prédát, éppen úgy, ahogy az óriáskígyó is teszi áldozatával" - mondta Kubodera az óriásról.
"Ezeréves rejtélyről van szó. Senki nem tudta hogyan viselkednek természetes környezetükben, kizárólag halott példányokat láthattunk eddig. Ezekkel a fotókkal részletesebben megismerhetjük az életüket" - fogalmaz Richard Ellis, a Tenger szörnyei című 1994-ben kiadott könyv szerzője.
Ámbráscetet követtek
Emory Kristof, a National Geographic fényképésze évek óta próbálja lefotózni az óriás tintahalat, ennek érdekében többször Új-Zélandra utazott, de egyszer sem járt sikerrel. "Ez hihetetlen! Nagyszerűnek tartom, hogy sikerült nekik" - nyilatkozta a fotós, amikor meglátta az élő példányról készített képeket.
A japán kutatók a tokiói természettudományi múzeum és a bonin-szigeteki bálnamegfigyelő egyesület munkatársai. Tintahallal táplálkozó ámbráscet rajokat követve fedezték fel a nyolcméteres óriáspéldányt. A Bonin-szigetek közelében több helyre is felállították mélytengeri robotkameráikat. A szerkezethez ütemesen villanó fényű vakut szereltek és összezúzott apró rákokból készítettek csalit. A fényképezőgép harminc másodpercenként készített felvételeket és sikeresen dokumentált egy óriáspéldányt is.
Tintahalbaleset
A most bejelentett nagy felfedezés valójában egy évvel ezelőtt, 2004 szeptember 30-án történt. Aznap helyi idő szerint reggel negyed tízkor csapott le egy óriás tintahal a kutatók által felállított egyik csali-szerkezetre. A kutatópáros 550 felvételt készített amíg a tintahal a csalival viaskodott. Az állat harc közben beleakadt az eszközbe és négy órán keresztül próbált szabadulni belőle, míg végül a csaligép leszakította a nyolc kar egyikét, és az állat a kart hátrahagyva úszott el.
Gigantikus támadás
Nem tudhatjuk, hogy mennyien vannak, és azt sem sejtjük, mekkorák lehetnek – hívta fel az emberiség figyelmét hónapokkal ezelőtt egy titkos társaság a tintahalveszélyre. Intelmeiket azután tették közzé, hogy kiderült: a csápos puhatestűek össztömege meghaladta az emberiségét. Az óriási tintahalat kultikusan imádó társaság a mostani felfedezésre reagálva újra közzétette intelmeit: szerintük azzal, hogy egyikük karját leszakítottuk, sikerült felidegesítenünk az egész Architeuthis-civilizációt. Úgy néz ki, most már tényleg dühösek. Napjaink meg vannak számlálva. A dühös tintahalakat megörökítő pólókat 2-3 héten belül, remélhetőleg még azelőtt kiszálítják, hogy a szárazföldön is átveszik a hatalmat a puhatestűek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
