Halálzónák a fiatal csillagok körül

A csillagok intenzív sugárzása és csillagszele a hidegebb, a mi Napunkhoz hasonló csillagok környezetéből egyszerűen kifújhatja a bolygóképződéshez szükséges anyagot. A magyar csillagász kutatása szerint 1,6 fényévnél nagyobb távolság már kellő biztonságot nyújt, ezen a távolságon belül azonban a hidegebb csillagok nagy valószínűséggel elvesztik potenciális bolygóik alapanyagát. A felfedezés segíthet az olyan "barátságos" kozmikus környezetek felderítésében, melyekben nem csak bolygórendszerek, de az élet kialakulására is van esély.

Bolygó születik

Az elméletek szerint a bolygók fiatal csillagok körül örvénylő, gázból és porból álló ún. protoplanetáris korongokból keletkeznek, évmilliók során apránként összegyűjtve a poranyagot. Korábbi vizsgálatok már jelezték, hogy ezek a korongok rendkívül nagy veszélynek vannak kitéve az Univerzum legforróbb, O színképtípusú csillagainak közelében. A több tízezer fokos felszíni hőmérsékletű, Napunktól akár több százezerszer nagyobb fényteljesítményű csillagok erős ultraibolya sugárzása elpárologtathatja a korongban lévő port és gázt, majd a kiáramló csillagszél elfújhatja azt. Tavaly a Balog Zoltán vezette csoport ékes példáját szolgáltatta egy ilyen, úgynevezett fotoevaporációs folyamatnak.

A csoport új munkája az O típusú csillagok halálzónájában található protoplanetáris korongok első szisztematikus felmérése. A tőlünk 5200 fényévnyire, a Monoceros csillagképben található csillagkeletkezési terület, a Rozetta-köd mintegy ezer csillagát vizsgálták meg ebből a szempontból. A csillagok kora 2-3 millió év, tömegük pedig 0,1 és 5 naptömeg közé esik, és mindegyikük közelében található egy "halálcsillag", a kutatócsoport által kiválasztott öt O típusú csillag egyike.

A bűvös 1,6 fényév

A felmérés szerint az O típusú csillagtól 1,6 fényévnél távolabb lévő csillagok esetében 45 százaléknál mutatható ki a porkorong jelenléte (ez az arány hasonló lenne O csillagoktól mentes tartományokban is). Az 1,6 fényéves zónán belül azonban már csak a csillagok 27 százalékánál figyelhető meg a porkorong, s ahogyan közeledünk a zóna központi csillagához, számuk egyre kisebb lesz, azaz a helyzet a zóna centruma körül a legveszélyesebb. A Naphoz legközelebbi csillag, a Proxima Centauri a kritikus zónaméretnél csak háromszor van messzebb tőlünk, típusa miatt azonban onnan hasonló veszély nem leselkedik ránk.

A vizsgálatok a protoplanetáris korongok O csillagtól mért távolsága és párolgási sebessége közötti összefüggést is kimutatták: minél közelebb van a porkorong egy O csillaghoz, annál gyorsabban párolog el. A zónák határai élesek: a kívül lévő protoplanetáris korongok biztonságban vannak, de ha bekerülnek a halálzónába, 100 ezer év alatt megsemmisülhetnek.

Mégis van remény?

A Hírek.Csillagászat.hu cikke szerint elképzelhető azonban, hogy néhány, a zónába való belépéskor már létező bolygó túlélheti az O csillag halálos közelségét. Egy alternatív bolygókeletkezési elmélet szerint Jupiter típusú gázóriások nagyon rövid, egymillió évnél is kevesebb idő alatt kialakulhatnak. Ezek a bolygók a zónába való bekerüléskor valószínűleg nem pusztulnak el, a Föld típusú kőzetbolygóknak azonban semmi esélyük.

Néhány csillagász szerint Napunk is hasonló, O csillagok által uralt kozmikus környezetben született, és csak később foglalta el a mostani, jóval békésebb helyét a Tejútrendszerben. Ha így van, óriási szerencsénkre elkerülte az összes halálzónát.