A Szaturnusz gyűrűrendszere valószínűleg egy kozmikus ütközés eredményeként jött létre. Egykor üstökös vagy aszteroida ütközhetett az óriásbolygó egyik jeges holdjának, összezúzva azt. A törmelék aztán egy síkban terült szét, feltételezik amerikai kutatók.
A gyűrűrendszeren belül két, alig néhány kilométeres holdról eddig is tudtak. A Pán a 325 kilométer széles Encke-résben, a Daphnis a 42 kilométer széles Keeler-résben kering.
Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Cassini szondája négy miniatűr holdat fedezett fel a Szaturnusz egyik nagy gyűrűjében. Az égitestek átmérője alig száz méter, közölte a NASA.
Millióan lehetnek
A kutatók abból indulnak ki, hogy a bolygó gyűrűiben kereken 10 millió apró hold rejtőzik. Az új felfedezés a NASA szerint a Szaturnusz gyűrűi kialakulásának jobb megértéséhez vezethet.
A feltételezések szerint az apró holdak egy régmúltban létezett égitest részei lehetnek. Utóbbi szétesése okozhatta a gyűrűk kialakulását, és Pán illetve Daphnis holdak szintén túlélői lehetnek az egykori ütközésnek.
Immár alig van már támogatója annak a nézetnek, miszerint a gyűrűk a Szaturnusszal egy időben, ugyanabból az anyagfelhőből keletkeztek, emlékeztet az APA hírügynökség.
Hetvennégy keringés
A Szaturnusz a Naprendszer második legnagyobb bolygója. Az új miniholdakat a szélesebb, külső A-gyűrűben fedezték fel. Az amerikai-európai Cassini-Huygens kettős szonda 2004. július elsején érkezett meg a Szaturnuszhoz, és a pályára állás során készültek a felvételek a parányi holdakról.
Az európai űrkutatási hivatal (ESA) által épített Huygens szonda 2005 januárjában landolt a bolygó Titán nevű holdján. A személyautó méretű és tömegű Cassini több éves pályafutása során összesen 74 alkalommal kerüli meg a hatalmas gázbolygót.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
