A HE 1523-0901 katalógusjelű majdnem egyidős a 13,7 milliárd éves univerzummal, azaz a csillag valóban a kozmikus idők hajnalán, nem sokkal az Ősrobbanás után született.
Egy csillag korának meghatározása korántsem egyszerű feladat, különösen akkor, ha ilyen öreg objektumról van szó. Ehhez nagyon pontosan meg kell becsülni a radioaktív tórium- és uránizotópok gyakoriságát a csillagban, s ez csak a VLT teleszkópjaihoz hasonló nagy távcsövekkel lehetséges. A módszer hasonlít a 14-es szénizotóp gyakoriságának mérésén alapuló ún. radiokarbon módszerhez, amit a régészetben nagyon gyakran használnak a leletek korbecsléséhez.
Második generáció
A HE 1523-0901 ún. második generációs csillag, a benne található urán- és tóriumizotópok a világegyetem első, szupernóvaként felrobbant csillagainak kohóiban keletkeztek, így a 13,2 milliárd év valójában annak a szupernóvának a kora, ami a HE 1523-0901 szülőanyagát beszennyezte a nehézelemekkel. Minthogy a szupernóva és a mostani csillag kialakulása között nem telhetett el sok idő, most csak azt mondhatjuk, hogy az élete vége felé járó HE 1523-0901 a jelenleg ismert legöregebb csillag a Tejútrendszerben. Elképzelhető, hogy később más csillagok között még öregebbet is találunk.
Az elméletek szerint az első csillaggeneráció az Ősrobbanás után 30-150 millió évvel keletkezett. Ezek a csillagok valószínűleg óriási, 200 naptömeget is elérő objektumok voltak, s emiatt életüket nagyon gyorsan élték. Alig néhány százmillió év alatt elfogyasztották üzemanyagukat, és fellángoló szupernóvaként végezték. Közben kozmikus környezetüket nehézelemekkel szennyezték be, melyek aztán a következő csillaggeneráció építőköveivé váltak. Ezekkel a behemótokkal ellentétben a HE 1523-0901 valószínűleg csak 0,8 naptömegnyi lehet, így még születése után 13 milliárd évvel is stabilan termeli az energiát.