Merre tart az amerikai IT?

November első hetében a Marconi Alapítvány kétnapos, az információtechnológia kutatásfejlesztés két úttörőjének, Gordon Moore-nak és Claude Berrou-nak a tiszteletére megtartott szimpóziumán többen kongatták a vészharangokat. (Moore a róla elnevezett törvény mellett az Intel társalapítójaként, a francia Berrou pedig a 3G-s mobiltelefon szabványokban használt turbókódok egyik feltalálójaként vált világhírűvé.)

Stagnálás és lemaradás?

Félelmük talán túlzott, mindenesetre attól tartanak, hogy az Egyesült Államok idővel lemarad a technológiai innovációban. Azzal, hogy napjaink számos nagyjelentőségűnek ígérkező kutatásfejlesztésére Európában és Ázsiában kerül sor, könnyen megváltozhatnak a sokáig megrendíthetetlennek hitt erőviszonyok - vélik. A jelenség komoly hatással lehet az amerikai gazdaságra és nemzetbiztonságra. Pesszimizmusuk oka egyszerű: a kormány nem növeli ilyen jellegű kiadásait, évek óta ugyanannyit költ tudományos kutatásokra. A 2006-ra előirányzott 132 milliárd dollár nagyjából azonos a 2005-ben ezekre a célokra fordított összeggel. Ráadásul a hozzáférhető pénz jelentős részét a hadiiparral és a terrorizmus elleni harccal kapcsolatos tudományos munkára költik. (Októberben a Kongresszust tudományos és egészségügyi tanácsokkal ellátó Nemzeti Akadémiák csoport a kormányt évi plusz tízmilliárd dollárnyi, elsősorban alapkutatásokra költendő támogatásra szólította fel.)

Hosszútávú kutatások, rövidtávú nemzetbiztonság

"Bajban vagyunk" - jelentette ki a csomagkapcsolás alapjait kidolgozó Leonard Kleinrock, a Kaliforniai Egyetem (Los Angeles) számítástudomány-professzora. "Évekkel ezelőtt hosszútávú kutatásokban gondolkoztunk. Komoly kockázat és potenciálisan komoly megtérülés volt bennük. Ma már más a helyzet."

Szinte az egész XX. századot az jellemezte, hogy a legfőbb technológiai újítások, felfedezések a voltaképpen nemzeti laboratóriumokként működő intézetekben (például az AT&T Bell Laboratóriumában, a Xerox Palo Alto, az IBM Watson Kutatóközpontjában) láttak napvilágot. Az innovációhoz viszonylag alacsony iparengedély-költségért bárki hozzáférhetett. A Bell újdonságai először saját rendszerükön kívül kerültek kereskedelmi forgalomba, és az egész ország hasznára váltak.

A hatvanas évek elejétől a kormány mind komolyabb összegeket fektetett az információs és kommunikációs technológiákba. Megalapította a DARPA-t, mely többek között a katonai hálózatnak indult internet létrehozásával írta be a nevét a technológia-történelembe.

Az évek múlásával egyre több újdonságot, projekteket - az amerikai IT jelentős hányadát - finanszíroztak államilag. Napjaink akadémiai IT-kutatásainak meghatározó részét kisebb mértékben, de változatlanul a DARPA (és a Nemzeti Tudományos Alapítvány, NSF) pénzeli. A laboratóriumok rendületlenül működnek, csakhogy az ott folyó munkák a korábbiaknál lényegesen kisebb horderejűek. Zömük rövidtávú, túlzottan piacorientált célokra összpontosít. A DARPA jelenlegi politikája (rövidebb határidők, stb.), a nemzetbiztonságot szolgáló projektek elburjánzása szintén nem a kedvez a nagyléptékű, hosszú évek során kivitelezhető elképzeléseknek, terveknek.

Kevesebb pénz, nagyobb verseny

"Nehéz döntéseket kell hozni" - nyilatkozta a TCP/IP protokoll kidolgozásában részt vett Robert Kahn. "Kutatásfejlesztésre vagy nemzetbiztonságra költsük a dollárokat?"

"A számítástudományokat hagyományosan az Egyesült Államok kormánya finanszírozta" - folytatta Kleinrock. "Mindez komoly fejlődést, internetet, nagyhorderejű mesterségesintelligencia-kutatásokat eredményezett. Hagyták, hogy valamelyik irányban elindulva, teljesen új dolgokat fejlesszünk. Jelenleg nem így történik. És a DARPA sem gondolkozik többé hosszútávon."

Az elmúlt öt évben az NSF-hez benyújtott projektek száma kétezerről hatezerötszázra emelkedett. Következmény: sokan nem kapták meg az igényelt támogatást. Ráadásul a NASA szintén kevesebbet költ az infokommunikációs kutatásokra.

Egyre kevesebb pénzért egyre nagyobb a verseny. Tudósok rengeteg időt töltenek el soha meg nem valósuló projektek előkészítésével, kérvények irogatásával.

A szakértők nem tartják valószínűnek, hogy a privátszféra átvenné az állam szerepét. Azért sem, mert a nagy cégek általában akadémiai műhelyekkel dolgoznak együtt, és igen kevesen - csak az óriások (IBM, Sun Microsystems, Microsoft, stb.) - bírják anyagilag a komoly és hosszútávú saját kutatásfejlesztést. Ráadásul az élesedő verseny a befektetések minél gyorsabb (már-már azonnali) visszatérülését teszi szükségessé.