További Üzlet cikkek
Felszínes ismeretek
A liberalizáció ismertsége a 2001. júniusában mért 68 százalékról 2002 novemberére 76 százalékra emelkedett, vagyis a vezetékes telefonvonallal rendelkező háztartások háromnegyede számára vált köztudottá a szabad szolgáltatóválasztás ténye. Ugyanakkor a telefontársaságok elsődleges célpontját jelentő - átlag feletti telefonszámlával rendelkező - budapesti háztartások liberalizációval kapcsolatos ismeretei igencsak felszínesek.
Ön szerint jelenleg van-e már lehetősége a vezetékes távközlési szolgáltatás esetén...?Bázis: összes válaszadó, N=517Forrás: Liberalizációs hatáselemzés a budapesti háztartások körében, BellResearch, Figyelő Trend 2002. december |
A telefonkiadásokat viselő háztartásfők több mint felének fogalma sincs arról, hogy a liberalizáció milyen szolgáltatóválasztási szabadságot is jelent, és mindössze 13 százalékuk tudja, hogy jelenleg csak egyes hívásirányokban vehető igénybe más szolgáltató. A háztartási döntéshozók tájékozatlanságát mutatja, hogy 47 százalékuk nem tudta megmondani, hogy a verseny milyen hívásirányokban érvényesül, további egyharmaduk pedig tévesen úgy gondolta, hogy a helyi hívások esetén is szabad a vásár.
Nulla tájékoztatás
A kutatás szerint az előfizetők felének egyáltalán nincs elképzelése arról, hogy a gyakorlatban hogyan valósulhat meg egy új vezetékes telefontársaság szolgáltatásainak igénybe vétele. Igaz, mindössze 4 százalékuk van abban a tévhitben, hogy az új szolgáltató egy másik telefonvonalat épít ki és másik készüléket ad. Helyesen csak az előfizetők valamivel több mint egynegyede válaszolta azt, hogy a szolgáltató-választás hívásonként valósítható meg egy elő hívószám tárcsázásával, amelyhez előzetesen szerződést kell kötnie az érintett szolgáltatókkal.
Tudomása szerint jelenleg milyen hívásirányokban biztosít a távközlési liberalizáció választási szabadságot?Bázis: összes válaszadó, N=517Forrás: Liberalizációs hatáselemzés a budapesti háztartások körében, BellResearch, Figyelő Trend 2002. december |
A gyakorlatban jelenleg még nem működő megoldásra, amikor is a távközlési szolgáltatókkal kötött szerződésekkel az előfizető előre meghatározhatja, hogy melyik hívásirányokban melyik szolgáltatót kívánja igénybe venni közel hasonló arányú voks (22 százalék) érkezett. Valószínűsíthetően a potenciális ügyfeleknek csak töredéke van tisztában azzal, hogy a választás jelenleg hogyan történik, a többség csak tippelni tud.
Mi a véleménye a vezetékes telefonszolgáltatás jelenlegi percdíjairól? |
A budapesti telefon-előfizetők 71 százaléka nem hallott egyetlen szolgáltatóról sem, amely előhívószám tárcsázásával megtakarítást kínálna a vezetékes telefondíjakból belföldi távolsági, mobil vagy nemzetközi hívások esetén. A válaszadók 14 százaléka említette a Matávot, 15 százalékuk pedig a Vivendit, vagy V-fon-t. Nem is csoda, hiszen a potenciális ügyfelek 90 százalékát nem kereste meg egyetlen szolgáltató sem személyesen, sem telefonon, sem levélben, amelyben tájékoztatta volna a lehetőségről. 70 ezerre becsülhető azon budapesti háztartások száma, amelyek kaptak egyik-másik szolgáltatótól valamiféle tájékoztatást, vagy konkrét ajánlatot kaptak.
Nőtt a percdíjat sokallók száma
A tények alapján azonban 2002. novemberében (közel egy évvel a vezetékes távközlési piac nyitása után) csupán 7600 háztartás vesz igénybe alternatív távközlési szolgáltatót belföldi távolsági, nemzetközi vagy mobil hívásirányban négyjegyű el hívószám tárcsázásával, amely 2001-ben a fővárosi fővonalak 660 ezres számához viszonyítva, mindössze az előfizetők 1 százalékát teszi ki.
|
Az ügyfelek többsége a V-fon Váltószám nevű konstrukcióját veszi igénybe, de jelentős részesedést ért el az Euroweb Neophone névre hallgató feltöltő kártyás konstrukciója is. Érdekes ugyanakkor, hogy ez utóbbi nem jelent rendszeres ügyfélkapcsolatot, és csak nemzetközi hívások esetén kínál megtakarítást.
Míg 2001. júniusában a lakossági előfizetőknek csak egytizede tartotta irreálisan drágának a percdíjakat, addig idén novemberben már kétszer ennyien gondolták így. Ezzel párhuzamosan a tarifákat reálisnak ítélők korábbi 50 százalékot közelítő tábora a felére csökkent.
Az utóbbi másfél évben bevezetett új díjcsomagok hatására nőtt azok tábora is, akik nem tudtak állást foglalni a kérdésben, vagyis úgy érezték, hogy nem rendelkeznek elég ismerettel ahhoz, hogy a percdíjak megítélésének kérdésében nyilatkozni tudjanak.