További Üzlet cikkek
Steve Jobs nehéz főnök, akit csak kivételes idegrendszerrel lehet elviselni. Nem marad meg mellette egyetlen olyan alkalmazott sem, aki nem hajlandó száz százalékig alárendelni magát. A Time magazin tavaly októberben közölt egy hosszabb írást az Apple-ről, és annak atyaúristenéről, Jobsról, aki munkamódszereit fejtegette.
A mérnökök csak elrontják
Jobs & Wozniak, 1976
Az persze sehol sincs megírva, hogy Steve Jobs mindig jól dönt, ennek megfelelően előfordul, hogy néha rosszul dönt. Mégis, elképzelhetetlen az Apple nélküle. Pedig volt egy ilyen időszak is a cég életében, 12 évig más vezette a vállalatot: pár újítástól eltekintve ez volt a társaság legszürkébb időszaka.
Az első három
Az Apple története olyan közhelyesen indul, hogy manapság már kínos leírni: egy baráti társaság a '70-es években úgy dönt, hogy alapít egy számítástechnikai céget. Steve Wozniak, az elektronikai zseni egy garázsban megépíti az első számítógépet, az Apple I-et. Jobs a költségek fedezésére innovatív eszközöket vet be: elad mindent, ami mozdítható, így például egy Volkswagen kisbuszt is. A végleges gép leginkább egy asztalfiókba ejtett nyomtatott áramkörre emlékeztetett, és kevéssé mozgatta meg az akkor még csak formálódó számítástechnikai közösséget.
Utóda, az 1977-ben elkészült Apple II már nagyobb siker volt, köszönhetően a számtalan újításnak. Képes volt színes képet is megjeleníteni, ráadásul Jobs nyomásának engedve pofás borítást kapott, ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és népszerűvé tette a terméket. A gyártás beindításához pénzre volt szükségük, amit Armas Clifford "Mike" Markkula hozott magával: 250 ezer dollárért bevásárolta magát az akkor még csak reményteljes vállalatba. Kevéssel Mike érkezése előtt lépett ki a cégből az egyik alapító, Ronald Wayne, aki viszont alig 800 dollárért adta el tízszázalékos részesedését, ami ma 5,8 milliárd dollárt érne.
Az Apple II-ből több milliót adtak el világszerte, aztán jött az Apple III, a cég második sikertelen terméke a háromból. Az 1980-ban bemutatott konfiguráció túl drága volt, de nem csak ez volt az egyetlen probléma, és itt mutatkozott meg először Jobs filozófiájának gyenge pontja, miszerint a mérnökök csak arra jók, hogy elrontsák a remek koncepciókat. Persze először talán jó ötletnek tűnt kihagyni a ventillátort egy erősen melegedő gépből, aztán az ezrével visszahozott, meghibásodott gépek végül legyűrték Jobs ellenállását, és elfogadta, hogy az Apple III igenis hangos lesz.
Lopni érdemes
Macintosh 1984
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Apple is lopta az elvet, méghozzá a Xeroxtól. Jobs és csapata még '79-ben látogatott el a társaság főhadiszállására, ahonnan a grafikus felhasználói felület és az egér ötletével tértek haza. Az egeret eredetileg szappantartóból és pingponglabdából fabrikálták, ez utóbbit aztán gumilabdával helyettesítették, hogy ne csúszkáljon az asztalon.
A Lisa sikertelenségének oka leginkább az volt, hogy a nagyközönségnek szánt gép árazásánál elszámolták magukat: tízezer dollárja keveseknek volt egy számítógépre. Aztán 1984-ben bemutatták a Macintosht, ami már meghozta a világsikert. Ebben a gépben mutatkozott be a Mac OS is, a kétezer-ötszáz dolláros, fekete-fehér monitorral egybeépített számítógépet elkapkodták a vásárlók.
Kirúgják Jobst
"Egész hátralévő életedben cukros vizet akarsz árulni, vagy inkább megváltoztatod a világot", kérdezte Steve Jobs 1983-ban John Sculley-t, a Pepsi vezetőjét, aki a cukros víz helyett végül az almát választotta, és vezérigazgatói tisztségben átvette az Apple irányítását. Ez lett egyben Jobs veszte is, Sculley 1985-ben kirúgta a nehezen kontrollálható alapítót, és megkezdődött az erjedés, aztán pár évvel később a mélyrepülés.
Az Apple-nek új kihívásokkal kellett szembenéznie: az IBM-alapú pc-k előretörtek, ahogy a Windows is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Az első években még sikerült növelni a cég versenyképességét, 1987 közepétől viszont olyan stagnálásba kezdenek az Apple részvényei, aminek csak az 1996-tal kezdődő mélyrepülés vet véget.
Sculley vezetése alatt a társaság túl sok projektbe kezdett bele, a haszon egyre csökkent, a gépek minősége romlott. A vezérigazgatót Michael Spindler követte 1993-1996-ig, regnálásához a PowerPC bevezetése, a kevéssé sikeres Newton ős-PDA megalkotása, valamint a soha be nem fejezett Copland kódnevű operációs rendszer köthető. Spindler uralkodása alatt az Apple is megpróbálkozott azzal, ami a Microsoftnak másfél évtizeddel korábban sikerült: licencelte a Mac OS-t. A Macintosh-kompatibilis számítógépek eleinte szép sikert értek el, hiszen gyakran olcsóbbak és gyorsabbak voltak apple-ös társainál, ahhoz mégsem volt elég erejük, hogy legyűrjék a Microsoftot. Amikor aztán az Apple eladásai gyengülni kezdtek, a klónok helyzete is nehezebbé vált, míg végül az anyacég 1997-ben visszavonta az engedélyt.
A Macintoshnak meg kell halnia
NeXT Cube
Persze Jobs a NeXT-nél töltött évek alatt is foglalkozott első gyermekével, az Apple-lel, bár nem látott sok reményt arra, hogy valaha is újra a társaság vezéralakja lehessen. Két évvel a visszatérés előtt, 1995 őszén nyilatkozta a Fortune magazinnak: "Van egy tervem, amivel megmenthetném az Apple-t. A tökéletes terv és a tökéletes stratégia, de a cégnél már senki sem hallgat rám." Aztán fél évvel később még több részletet árult el a tökéletes tervből, ugyanennek a magazinnak: "Ha én vezetném az Apple-t, megszabadulnék a Macintoshtól, és serényen dolgoznék a következő nagy dobáson. A számítógépek háborújának vége. A Microsoft már rég győzött."
Az Apple-nek tényleg egyre rosszabbul ment, 1996-ban Gil Amelio váltotta Spindert. Az új vezérigazgató a költségek radikális lefaragásával próbálkozott, aminek az lett az eredménye, hogy 1997-ben 12 éve nem látott mélypontra jutottak a társaság papírjai, és 708 millió dolláros veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni. A pénzügyi egyensúly felborulását csak részben indokolhatta, hogy ebben az évben az Apple felvásárolta a NeXT-et 402 millió dollárért, amivel hozzájutott a cég készülő operációs rendszeréhez. Ebből lett később a Mac OS X.