További Üzlet cikkek
Extra Future Store
Szélesre tárt ajtókkal köszönt az áruház, mintha már várt volna. Felkapok egy masszív bevásárlókocsit, bejelentkezem a hűségkártyámmal, majd a kocsira csatolt számítógép közli velem, hogy most fél eurót megtakaríthatok, ha veszek egy nagy üveg Nutellát. Nagyon jól tudják, hogy ma nem akartam mogyorókrémet venni, hiszen előre elküldtem a bevásárlólistámat emailben, ugyanakkor azzal is tisztában vannak, hogy ennek az ajánlatnak nem tudok majd ellenállni. Sosem tudtam, ismernek. Színes térképpel vezetnek el kedvenc édességemhez, eközben óriási kijelzők égetik bele a szaruhártyámba az akciós samponok és pelenkák képét, a polcokon lévő elektronikus árcímkék felé száguldó rádiójelek pedig észrevétlenül hatolnak át az agykérgemen, weissbrot 1 €, olivenöl 2,84 €, syntax error, ready.
Óvatosan samponért nyúlok, leemelek egyet a polcról, gyümölcs a korpa ellen, majd visszateszem és inkább az aloésat választom. Látszólag teljesen szokványos samponok fordultak meg a kezeim közt, de ezek az átlagnál sokkal okosabbak, a műanyag flakonokra ültetett rádiós csipek ugyanis folyamatosan kommunikálnak a polc lapjába épített szenzorokkal, és mozdulataim hatására bitek garmadája indul el valami távoli adattároló irányába. A szerver mögött meglapuló marketingesek meg törhetik a fejüket, hogy vajon miért nem tetszett a bolti plazmán is reklámozott gyümölcsös változat.
Kétféle RFID csip van: aktív és passzív. Az aktívak akár száz méterről is leolvashatók, viszont elem kell a működtetésükhöz és körülbelül 150 euróba kerül a gyártásuk. Ezzel szemben a passzív csipek olcsók (0,1-10 euróba kerülnek), és kevésbé tolakodók, ugyanis csak egy leolvasó jelenlétében küldenek magukról életjelet. A passzív csipek az adatok elküldéséhez szükséges energiát hosszú antennájukkal gyűjtik be, és a hatótávolságuk (0,2 - 7 méter) attól függ, hogy milyen frekvencián működnek. Az RFID csip porszem méretű, antennával együtt azonban akkora, mint egy bélyeg, tehát jól látható és felismerhető.
Áruszállító mennyország
Európa egyik legnagyobb áruforgalmazója, a Metro Group cégcsoport azért építette meg a Düsseldorfhoz közeli Rheinbergben az Extra Future Store nevű áruházat, hogy élesben tesztelhesse a rádiófrekvenciás azonosítókon (RFID) alapuló áruszállítást. Az új technika több multinacionális forgalmazó, például a Wal-Mart meg a Tesco érdeklődését is felkeltette, és a támogatói között vannak olyan hatalmas gyártócégek is, mint a Johnson & Johnson, Kraft, Henkel meg a Nestlé. Az EPC Global nevű szervezet az RFID szabványosításával foglalkozik, a technikai hátteret az SAP, T-Systems és az IBM adja - ez utóbbi rendszerintegrátorként, üzleti tanácsadóként, illetve szoftverek és hardverek szállítójaként.
A rádiós azonosító azért fontos a kereskedőknek, mert teljesen átalakíthatja az áruszállítást. Lehetővé válik a termékek folyamatos nyomon követése, a gyár kapujától egészen a vásárlók kosaráig, és szállítás közben garantáltan nem tűnik el néhány raklapnyi áru, véletlenül sem kerül kaviár az állateledelboltba, és az áruházak nagyon sok pénzt spórolhatnak a munkaerőn: nincs szükség manuális válogatásra és kevesebb pénztáros kell a kasszákhoz.
Persze nem olcsó egy ilyen megfigyelőrendszer kiépítése, mivel a gyárakból kiáramló milliónyi termékre RFID csipeket kell rakni, meg érzékelőket az üzemek, raktárak és boltok bejárataihoz, az érzékelőket pedig adatgyűjtő szerverekkel kell összekötni.
Az új technika az embereknek is előnyös, például gyorsabban elintézhetik a heti nagy bevásárlást, hiszen ha mindenen lesz azonosító, csak át kell majd tolniuk a bevásárlókocsit egy érzékelős kapun és máris fizethetnek. Még az is megtudhatják, hogy a hűtőpultra kirakott véres birkaszelet mikor és melyik ország mezőin bégetett utoljára, illetve hogy egy kalóriamentes műzliszeletben milyen mesterséges ésvagy allergiát okozó anyagok vannak.
Lassan befut a szerelvény
Kis lépésekben közelít a céljához a Metro, az Extra Future Store polcain csak a néhány terméken van RFID csip, kísérleti jelleggel. A rádiót ezen kívül csak arra használják, hogy távolról átírják a termékek árát jelző több ezer lcd-kijelzőt, illetve az intelligens bevásárlókocsik is wifin kapcsolódnak a bolti hálózatra. Most ott tartanak, hogy az összes Metro áruházba RFID csipekkel ellátott raklapokat szállítanak. Jövőre már mindegyik kartonra csipet ragasztanak, azonban még elképzelésük sincs arról, hogy mikor lesz minden egyes árucikknek saját azonosítója. Az átállást az is lassítja, hogy az áruházláncnak több százezer alkalmazottat kell továbbképeznie, és a jövőben az eladóknak nemcsak új eszközöket kell kezelniük, hanem ismerniük kell a technikai részleteket is, hogy meg tudják nyugtatni a multik kémkedésétől rettegő vásárlókat.
A Future Store persze messzemenően kihasználja a régi technikát: a vonalkódok beolvasásával kipiálhatók a bevásárlólistán a megszerzett tételek, és van olyan kassza, ahol a vásárlók maguk olvashatják be lézerekkel a termékeket, pénztáros beavatkozása nélkül - a csalást véletlenszerű ellenőrzéssel zárják ki. Az intelligens mérleg kamerája felismeri a gyümölcsöket, és automatikusan kinyomtatja a megfelelő öntapadós árcímkéket. A boltban összesen tizenöt számítógépes terminál van, amelyekről termékinformációk és receptek is előbányászhatóak. A fontos adatokat papírra nyomtatja, a receptek hozzávalói pedig áttölthetők a bevásárlólistára. A terminál megmondja, hogy a spanyol Paternina Banda Azul friss, gyümölcsös bor, 19°C-22°C hőmérsékleten fogyasztandó, főleg vacsorához, a csirimojó nevű gyümölcs íze pedig a tejszínhabos szamócára hasonlít, azaz elég undorító lehet.
Back to the Future Store
A kijáratnál elkezdem félteni a magánszférámat, hiszen a rádiós azonosítók mindent elárulnak rólam, még a végén illetéktelen személyek is megtudják, hogy korpás a hajam. Bár a csipek csak elég közelről olvashatóak le, én a kijáratnál kinyírom az összeset egy erre alkalmas szerkezettel. Eközben az egyik kasszánál egy nyugdíjas német házaspár ügyeskedik a vonalkódolvasókkal, láthatóan szeretik ezt a rendszert. Néhány perc elteltével ugyanott már két bolti alkalmazott rendezgeti a kábeleket, az öregek meg furcsán bólogatnak, meg valami olyasmit motyognak, hogy nicht noch ein mal. Magyarországon már darabokban lennének a gépek meg az eladók is, és én sem vagyok elég türelmes ahhoz, hogy megvárjam mi lesz a térténet vége. Kilépek a rádiófelhőből.