Alakul az uniós távközlési hatóság

Jó hatással van az Európai Unió a telekommunikációs szolgáltatások piacára. Erőszakkal is letöri a tarifákat, és versengésre próbálja késztetni a cégeket, mert az emberek így juthatnak jobb és olcsóbb szolgáltatásokhoz. Azonban még bőven vannak problémák is. A határokon átnyúló verseny például nem túl erős, az unióban működő telekom cégek alig harminc százalékának van külföldi érdekeltsége. További gond, hogy a fix vonalas előfizetők 86,5 százaléka még mindig inkumbens, azaz korábban monopolhelyzetben lévő társaság szolgáltatásait használja, és a szélessávú vonalaknak is majdnem a fele az inkumbensek kezében van.

Mitől lesz verseny? Lehetőség van például funkcionális szétválasztásra , ami annyit jelent, hogy az inkumbenseknek bizonyos tevékenységeket különálló üzleti egységbe kell kiszervezniük. Ez a drasztikus beavatkozás azonban Magyarországon csak a szélessávú piacon lehetne megoldás, hangzott el a konferencián. A helyzet még így sem egyszerű, mert ha csak a vezetékes távközlési hálózatot nézzük, valóban nincs verseny. A hurokátengedés – amikor az előfizető más szolgáltatóhoz viszi át a teljes telefonvonalát – nem igazán működik, „öt év alatt sem éri el az a szintet, amit más országban egy hónap alatt”. Ha viszont a többi alternatív szolgáltatót is figyelembe vesszük, akkor van verseny. Hazánkban erős a kábeles internet, és jól fejlődik a vezeték nélküli szélessáv. Tehát a fogyasztók szemszögéből nézve nincs probléma, csökkennek az árak.

Mivel a funkcionális szétválasztás igen költséges, és nehezen visszafordítható, a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak először meg kell vizsgálnia, hogy a versenyző infrastruktúrák elérik-e ugyanazt a hatást. Ha igen, a nagy telekom cégeknek – Magyar Telekom, Invitel – nem igazán kell a vezetékes riválisoktól félniük.

Egyenetlenségek

Az EU másik ütőkártyája a szuperhatóság lenne, de a tagállamok ellenzik a létrehozását. Inkább egy meglévő nemzetközi testület, a lazább szerveződésű ERG (Európai Szabályozók Csoportja) kezébe adnának több hatalmat. A hétfői konferencián elhangzottak szerint az ERG mindenképpen továbbfejlesztendő, mert „2002 és 2006 között kicsit sóhivatalként működött”. A huszonhét hatóság egymás közt beszélgetett, a problémákat felvetették, három-négy hatóság körbejárta, és megpróbálták kialakítani a követendő gyakorlatot. Ezt a módszert most a feje tetejére állítanák. Megállapodnak a kulcsterületekről, majd a problémákra többségi szavazással közös megoldásokat alakítanak ki, amelyeket aztán a nemzeti hatóságok a gyakorlatban is alkalmazhatnak.

A központosított rendrakás azonban nem lesz egyszerű, a szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy amíg a fejlett piacokon, például Nagy Britanniában, a hatóságnak inkább már kevesebbet kellene a szabályozással bajlódnia, addig van olyan ország, ahol súlyos elmaradások vannak. Példaként elhangzott Lengyelország, ahol a politika rátette a kezét a szabályozásra, és Románia, ahol bizonyos feladatokra egyszerűen nincs pénz.

Spektrumban úszunk

Jelenleg a digitális átállás során felszabaduló frekvenciatöbblet hasznosítása az egyik legfontosabb kérdés, amibe az ERG-nek is van némi beleszólása. Az Európai Bizottság álláspontja ezzel kapcsolatban igen radikális, Viviane Reding legszívesebben szélessávú fejlesztéseket valósítana meg, 2010-ig az új frekvenciák ötven százalékát mobil szélessávú szolgáltatásoknak adná, hangzott el a konferencián. Jelenleg azonban nem világos, hogy vajon a fogyasztók mit akarnak: szélesebb sávú internetet, vagy inkább több ingyenes tévécsatornát.