Megfőnek a tengerek az egyre gyakoribb hőhullámokban

Az óceánokban is rekordmagas hőmérsékletet mérnek a hőhullám hatására. San Diego partjainál a mérések 1916-os kezdete óta legmagasabb tengeri hőmérsékletét jegyezték fel a hónap elején: a Scripps Piernél augusztus 9-én 26,3 Celsius-fokot mértek. "Ahogy a szárazföldön, ugyanúgy az óceánokban is vannak hőhullámok" - mondta Art Miller, a Scripps Institution of Oceanography munkatársa.

A tengeri hőhullámok száma 1982 és 2016 között nagyjából a duplájára növekedett, és egyre általánosabbá és intenzívebbé fognak válni a bolygó melegedésével, olvasható a Nature tudományos lap aktuális számában megjelent tanulmányban. A kutatás műholdas adatokon és más, a vízfelszíni hőmérséklet mérésével foglalkozó projektek adatain alapult, és még nem tartalmazta a legutóbbi rekorddöntő San Diegó-i mérést.

A kutatócsoport a tengeri hőhullámokat olyan szélsőséges eseményekként definiálta, amelyek során a vízfelszín hőmérséklete az adott helyszínen mért értékek 99 százalékát meghaladja. Mivel az óceánok lassabban nyelik el és adják le a hőt, mint a levegő, a legtöbb tengeri hőhullám legalább néhány napig, de bizonyos esetekben akár hetekig is tart. Az óceánokban a hosszan tartó extrém forróság károsíthatja a hínárerdőket és a korallzátonyokat, kárt okozhat a halakban és már tengeri élőlényekben. "Ez a folyamat tovább gyorsulhat a globális felmelegedéssel" - mondta Thomas Frolicher, a Berni Egyetem klímakutatója, a kutatás vezetője.

A szárazföldiekhez képest a tengeri élőlények jó része hőmérsékletváltozások csak nagyon szűk tartományát képes túlélni. A szabadon úszó tengeri állatok képesek megváltoztatni helyzetüket, a helyhez kötött organizmusok azonban, mint a korallzátonyok és a hínárok "valódi veszélyben vannak" - mondta Michael Burrows, a Skót Tengeri Intézet ökológusa. "Tudtuk, hogy az átlaghőmérsékletek emelkednek. Eddig azonban nem figyeltünk arra, hogy ez sok, egymást követő forró napon jelentkezik, vagyis nagyon magas hőmérsékletű napok vagy akár hetek sokkolhatják a vízi élővilágot" - fogalmazott Michael Oppenheimer, a Princeton Egyetem tudósa.

2016-ban és 2017-ben az állandóan magas vízhőmérséklet Ausztrália keleti partjainál a Nagy-korallzátony sekély vízi koralljainak mintegy felét megölte, ennek jelentős hatása van a korallzátonytól függő más élőlényekre is. "Az óceánok minden negyedik hala korallzátonyokban vagy azok körül él. Az óceán rengeteg fajának nagy része függ a területének egy igen kis részétől" - emelte ki Ove Hoegh-Guldberg, a Queenslandi Egyetem tengerbiológusa.

Az óceán melegebb felszíne miatt bekövetkező változások nagy valószínűséggel a fotoplanktonok csökkenéséhez vezetnek. Ezek az apró élőlények jelentik a tengeri tápláléklánc alapját. A Csendes-óceánban 2013 és 2016 között az egyes helyeken állandósult meleg miatt a kevesebb fotoplankton termelődött, így számos állatfaj tápláléka csökkent, ez - többek között - több ezer kaliforniai oroszlánfóka-kölyök éhenhalásához vezetett. (MTI)