Akár Trumpot is letiltaná a Twitter

Ez persze teljesen hipotetikus, nincs arról szó, hogy Trumpot holnap ki akarnák bannolni a számára létfontosságú platformról, de a kérdés mindenesetre felmerül: most éppen a Politico interjújában tették fel Jack Dorsey Twitter vezérigazgatónak és Vijaya Gaddnak, a Twitter jogi-szakpolitikai vezetőjének.

Trump egészen újat hozott az amerikai elnökség történetébe azzal, hogy talán a legfontosabb kommunikációs felületnek (a TV mellett, aminek állítólag rabja) a Twitter használja. Nála teljesen hétköznapi, hogy nem csak itt küld el a francba, szólítja egységbe híveit, címkéz fake news-ként számára kellemetlen sztorikat, de akár itt jelent be messzire gyűrűző politikai döntéseket – például azt, hogy az Egyesült Államok még sem írja alá a nagyhatalmi együttműködés alapját jelentő G7-es megállapodást. A karizmatikus populista vezető számára a Twitter az, ami egy korábbi időszakban a politikusoknak a televízió, még korábban ( ha emlékszünk rá) pedig a parlament volt.

Ezért is lényeges, hogy mi történik akkor, ha egy vezető politikus feszegeti a közösségi médiát uraló szabályokat. Mi van, ha – mint Trump tette ellenfelei szerint – más országokat fenyeget egy-egy twitben? (Ők Trump Irán- és Észak-Korea elleni megjegyzéseit érezték megengedhetetlennek.) Főleg mostanában, hogy egyre nagyobb a nyomás a Facebookon, a Google-ön és a Twitteren is. A választásbefolyásoló netes akciók, a troll- és bothadseregek, a titkosszolgálati akciók online térbe fókuszálása, a Cambridge Analytica-botrány, a radikális irányzatok és terrorista felhajtók platformorientációja, és általában a fenyegető, erőszakos, gyűlölködő megszólalások totális terjedése sokak szemében már az egész mai politikai berendezkedést fenyegeti, miközben a hagyományos hatósági megközelítésnek láthatólag nincsenek igazán bejáratott eszközei erre a helyzetre, amikor néhány új média cég korábban nem látott hatalommal rendelkezik a globális nyilvánosságban.

A Twitter az utóbbi időben kicsit határozottabban kezdte el letiltani a jogsértőnek, abuzívnak ítélt tartalmakat. Ismert, hogy ezekben a kérdésekben nem nagyon lehet jól dönteni: van, akik túl megengedőnek, mások túl szigorúnak és politikailag elfogultnak fogják tartani a döntéseket, akár ember, akár jelentős részben mesterséges intelligencia hozza azokat. A Facebookra nemrég jöhetett vissza egy 30 napos bannolás után Alex Jones amerikai összeesküvés-elméleti guru (hívei a – nem annyira teljes – kitiltását a liberális cenzúra újabb bizonyítékának látták), miközben ugyanő hasonló megosztásokkal a Twitteren közben maradhatott – ezt pedig a másik oldal címkézte politikai döntésnek, azzal vádolva Dorsey Twitter-CEO-t, hogy személyesen avatkozott közbe, hogy Jones maradhasson. Ezt Dorsey egyértelműen tagadja.

A bal- és jobboldali támadások közepette a Twitter vezérigazgatója szerdán kénytelen elmenni Washingtonba, hogy kellemetlen pillanatai legyenek a kongresszusi bizottsági meghallgatáson. Erre végül hosszas huzavona után kerül sor, Dorsey-nak a Facebook és a Google vezetőivel együtt kell számot adnia arról, hogy milyen elvek alapján döntenek a szabad beszéd határairól a platformjaikon.