A klímaváltozás tönkreteszi az antarktiszi mohát

A kelet-antarktiszi térségben nyaranta előbukkanó mohatelepek is megsínylik a klímaváltozás és az ózonréteg vékonyodásának hatásait – írja az MTI.

Az Antarktiszra látogatva az ember jeges, fehér vidékre számít. Néhány területen azonban zöld színű, dús mohatelepek emelkednek ki a hó alól egy mindössze hat hétig tartó időszakban

 – mondta Sharon Robinson, az ausztráliai Wollongongi Egyetem munkatársa, a Nature Climate Change-ben megjelent tanulmány vezető szerzője.

Az Antarktisz nyugati vidéke és az Antarktiszi-félsziget a bolygó leggyorsabban melegedő területei közé tartoznak, a kelet-antarktiszi régió azonban eddig nem sokat tapasztalt meg az éghajlat melegedésből, ezért a kutatókat megdöbbentette, amikor szembesültek a helyi növényzet változásának mértékével – írja a BBC.

Egy 2000-ben végzett előzetes tanulmányt követően 2003-ban kezdtük megfigyelni a területet. Amikor 2008-ban visszatértünk, az egykor zöld mohatelepek már sötétvörössé váltak, ami azt jelzi, hogy komoly stressztől szenvedtek. Először zöldről vörösre változnak, aztán, ha igazán nagy stressznek vannak kitéve, beszürkülnek, ami azt jelenti, hogy haldoklanak

– magyarázta Robinson.

A kutatók szerint Kelet-Antarktisz hidegebb, szelesebb és szárazabb lett az éghajlatváltozás, illetve az ózonréteg vékonyodásának együttes hatásai miatt. A tanulmány kezdetén a mohatelepek domináns faja a Schistidium antarctici volt, amely hosszú ideig képes túlélni a víz alatt. 2013-ra azonban a kutatók által vizsgált mohatelepek nagy részén két másik faj is megvetette a lábát, amely jól bírja a szárazabb feltételeket, viszont nem viseli jól a víz alatti létet.

Mintha kiszáradna az erdő

Az antarktiszi mohák az egyedüli növények, amelyek képesek életben maradni a kelet-antarktiszi régióban. A kutatóknak sikerült megállapítaniuk, hogy a növények több száz éve növekednek a területen. A tanulmány társszerzője, Melinda Waterman szerint ahogy a mohák nőnek, feljegyzik a környezetükben végbemenő változásokat, vagyis évszázadokra visszamenőleg őrzik az Antarktisz part menti területeinek éghajlati adatait.

Robinson szerint noha a mohatelepek csak 4-14 centiméter magasra nőnek, apró állatok, gombák és zuzmók otthonául szolgálnak, vagyis olyanok, mint egy kis erdő, amelynek most legalább a 40 százaléka szárazságtól szenved.