Orsolya
7 °C
14 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Lassan a Voyager 2 is eléri a csillagközi űrt

PIA22566
2018.10.09. 15:38

Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) 1977-ben útnak indított űrszondája, a Voyager-2 is eléri lassan a csillagközi teret, maga mögött hagyva a naprendszerünk határvidékét - ahogy tette azt ikertestvére, a Voyager-1 is pár évvel ezelőtt. A Jet Propulson Laboratory (amely az űrszondát építette és üzemelteti jelenleg is) október 5-i közleménye szerint a Földtől 17,7 milliárd kilométerre száguldó Voyager-2 műszerei ugrásszerű növekedést érzékeltek a naprendszeren kívülről származó kozmikus sugárzásban.

Mindez annak jele lehet, hogy az űreszköz olyan közegben halad, ami már inkább tekinthető a csillagok közti térnek, mint a Naprendszerhez szorosan hozzátartozó helioszférának. A helioszféra az az óriási, szabálytalan alakú, nehezen körülhatárolható buborék, amelyet a napszél, vagyis a Napból kiáramló részecske- és elektromágneses sugárzás tölt ki, és ami körbeöleli a Nap körül keringő összes bolygót.

A szondától származó adatok szerint a Voyager-2 2007 óta halad a helioszféra legkülsőbb, egyre ritkuló rétegeiben, a NASA kutatói pedig folyamatosan figyelik az ezekben az adatokban bekövetkező változásokat, várva, hogy mikor éri el a helioszférát lezáró heliopauzát. Amikor ez megtörténik, akkortól mondható, hogy már a második ember által alkotott űreszköz lépett be a csillagközi térbe.

Ami az ugrásszerű növekedést illeti, a Voyager-2 kozmikussugárzás-detektora augusztus végén 5 százalékos emelkedést mért a hónap eleji értékekhez képest, az alacsony energiájú töltött részecskék szenzora pedig hasonló emelkedést észlelt. A kozmikus sugárzás olyan más csillagokból származó, nagy sebességgel mozgó részecskék árama, amelynek egy jó részét blokkolja a helioszféra. Ha a Voyager-2 műszerei markáns a kozmikus sugárzás növekedését észlelik, az nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy az űrszonda egyre közelebb jár a helioszféra határához.

2012-ben hasonló növekedést mért a Voyager-1 is, ami után három hónappal a Voyager-program első szondája el is érte a heliopauzát, majd a csillagközi teret. Akkortájt egyébként elég sokat vitatkoztak a tudósok arról, hogy pontosan hol is jár a szonda, elhagyta-e a Naprendszert, mivel elég képlékeny fogalmaik vannak csak arról, hogy mikortól számítható a Naprendszer vége és a csillagközi tér kezdete. Ezek ugyanis nem annyira egzaktul meghatározható határok, össze is csúsznak: a helioszféra határát jelző heliopauza például nem azonos a Naprendszer határával, a heliopauzában ugyanis még bőven érzékelhető a Nap gravitációs hatása. A Naprendszer végső határának a két részből álló Oort-felhőt, a milliárdnyi üstökösmagot tartalmazó, csillagászati mértékkel mérve is óriási belső gyűrűt, illetve külső gömböt tartják – amik viszont már a csillagközi tér részeinek is tekinthetők.

A mostani adatokból egyelőre nem érdemes nagyon határozott következtetéseket levonni, mivel a Voyager-2 egész más pályán halad mint a Voyager-1 – könnyen lehet, hogy messzebb, vagy éppenséggel közelebb jár a heliopauzához, mint társa járt hat évvel ezelőtt ilyenkor. Ez a bizonytalanság annak köszönhető, hogy a helioszféra folyamatosan változik, pulzál, attól függően, hogy a nagyjából 11 éves ciklusokban változó Nap-aktivitás éppen mennyire erős. Hogy pontosan hat évvel ezelőtt mértek a Voyager-1-nél hasonló kozmikussugárzás-növekedést, fontos jelzés lehet a kutatók számára a Nap tevékenységével kapcsolatban.

Annyi biztos tehát, hogy a Voyager-2 körül kezd változni a kozmikus közeg, de még nem érte el a heliopauzát és egyelőre megbecsülni sem lehet, hogy ez mikor következik be. A következő hónapokban a kutatók egyre többet fognak megtudni minderről, és bizton lehet arra számítani, hogy jövőre izgalmas fejlemények jönnek az űrszonda útjával kapcsolatban.

Nyitókép: a Voyager-1 és Voyager-2 körülbelüli helyzete egymáshoz és a helioszféra kiterjedéséhez képest (NASA/JPL-Caltech)