Ödön
1 °C
11 °C

Isten nem ver robottal?

NMI7975
2018.10.16. 19:50
Üdvözítőnek tartják a teológusok és a papok a robotokat vagy inkább kiátkoznák őket? Féltik tőlük a szerzetesek az állásukat, riogatnak a technológiai fejlődéssel, van egyházi vélemény a mesterséges intelligenciáról? Tiltott gyümölcs, vagy az emberiség megmentője? A gyóntatórobot nincs tervben, de itt az Élet 3.0: robotok és jezsuiták egy konferencián.

A gépek az új istenek, a szuperintelligencia imádatára már Google-vallás is van Biblia helyett Használati Útmutatóval. Az nem túl valószínű, hogy az informatikai mérnök által alapított kultusz igazi riválisává válna a mai világvallásoknak, de a mesterséges intelligencia (MI) komoly filozófiai és teológiai kérdéseket vet fel. Ma elég bizarrnak hangzik, de nem kizárt, hogy egyszer majd pápai enciklikát kell kiadni arról, hogy az okosotthon robotcselédje megkeresztelkedhet-e, ha akar.

Az Indexen is részletesen olvashattak arról, hogy a vallás és az MI nem csak városi sámánizmus kurzusokon rekreálódó technopápák hallucinációiban találkozhat egymással. Az intelligens gépek vallási befogadásán túl abban a cikkben is sok olyan kérdés előjött, ami nem csak vallási szempontból érdekes, de áttételesen akár még a mi az ember?-re adott válaszokkal kapcsolatban is. Az intelligencia természete, az ember határai, a morális felelősség kiterjeszthetősége (benne a régi kérdéssel: vétkezhet egy robot?) témái egy ateistát is érintenek – főleg, hogy egyre valóságosabb kérdés: Mi történik, ha az ember elkezd Istent játszani?

Erről most a jezsuiták tartottak konferenciát a budapesti Városházán. A korábban betiltott, rendkívüli befolyásúnak gondolt, pápát történetében most először adó rend bizonyos értelemben mindig is a legmodernebb volt a katolikus egyházban: hivatalból nyitott az újdonságokra és a tudományos-technológiai szférára. A szervező Kiss Ulrichot, mint kiderült, mostanában szinte mániákusan foglalkoztatja a mesterséges intelligencia kérdése, aminek a lényegét így foglalta össze:

Amit eddig életnek neveztünk, az „Élet 1.0”, a biológiai evolúció (azaz a DNS) foglya, és nem képes élete során újratervezni sem a hardverét, sem a szoftverét. Az ember képes erre, azaz a szoftverét tetszés szerint másíthatja meg. Ez a kulturális evolúció, az Élet 2.0. Az Élet 3.0 képes lesz újra tervezni nem csupán saját szoftvert, hanem a hardverét is. Ez lenne az MI.”

Ez az ember biológiai áttervezésének programja, ami ugyan látszólag elég messze van egy olyan bénán eső-kelő robotkutyától,amilyeneken a Youtube-on szoktunk röhögni, de a háttérben a technológia rohamléptekkel halad afelé, hogy ez ne csak egy futurista lázálom legyen. Miközben a napi tech-újdonságok többnyire zsigerileg naiv optimizmust váltatnak ki a hírfogyasztóban, a konferencián ezt a perspektívát akarták problematizálni. De messze nem ellenzsigeri technológiaellenességgel: a konferencián az előadások között egy mobil appal folyamatosan szondázták a közönséget, hogy mi a véleményük a témáról – úgy tűnt, az előadók veszélyesebbnek látják a helyzetet, mint a hallgatóik.

A többség nem félti az állását a robotoktól, amik szerintük tíz éve múlva úgyis csak a nagy piacvezető cégeknél lesznek, a mindennapokba még nem szüremkednek be. A közönségszavazáson az is kiderült, hogy lelki kísérőnek a jelenlévők többsége nem fogadná el őket, a robotpapok tehát még odébb vannak. Nem is rúgnának ki embereket gépek miatt, 50 százalék ugyanakkor el tudná képzelni a cége vezetésében robotokat. Ez egy egyházi szervezésű eseményen különösen érdekes, egy stadionavatásokat szentelő robot-püspökre biztos lenne kereslet Magyarországon.

Kereszténység és agyi stimuláció

A szervező Kiss Ulrichot tévés szereplései miatt is lehet ismerni. A 70 felett járó jezsuita marketingesből lett szerzetes, Management by Jesus elnevezéssel keresztény üzleti tréningeket tart, egyébként pedig, mint kiderült, Asimov-rajongó. A „veszély vagy esély?” alcímű konferencián arról beszélt, hogy az író fél évszázaddal ezelőtti víziói közül egy csomó megvalósult, vagy most van megvalósulóban, sci-fiből valósággá válik. A jezsuita szerzetes Asimov társadalmi disztópiáját idézte: egyrészt persze azt, hogy az emberek mellett egyre inkább jelen vannak a hétköznapokban a robotok, ember-robot rendőrpárosok járőröznek, kezdik elvenni a munkát.

Hogy ez mennyire fenyegető, sokat rágott téma: a konferencián is előkerült, hogy a megszűnő munkahelyeket mennyire ellensúlyozhatják a mesterséges intelligencia révén keletkező új állások. A Pázmány Informatikai és Bionikai Karán oktató Horváth András szerint nem ettől kell félni, hiszen „ki gondolta volna pár éve, hogy meg lehet élni abból, hogy valaki Youtube-blogger?”. Ő jobban tart attól, hogy mennyire leszünk képesek értelmes célokra használni a mesterséges intelligenciát. „Az Amazon már most nagyon jó pontossággal meg tudja mondani, hogy mit szeretnénk vásárolni. Ha a rendszer 90 százalék felett tudja majd jósolni, hogy mit fogunk tenni, jobban fog ismerni, mint mi saját magunkat.” Horváth szerint ez szembesít azzal a kérdéssel is, hogy kik vagyunk, és tudjuk-e, mi a célunk valójában.

Ha boldogok szeretnénk lenni, ezt remekül képes megoldani egy olyan rendszer, ami lekötözne egy teremben, és folyamatosan ingerelné a boldogságért felelős agyi területünket. De tényleg ez a cél? Vagy biztos, hogy azt szeretnénk, hogy minden percünket a leghatékonyabban szabályozzuk?

De mit csináljunk magunkkal és a ránk szakadó idővel, ha a robotok esetleg tényleg felszabadítanak a napi rutin nagy része alól, ők intézik a bevásárlást, ők mondanak mesét a gyereknek, ők főznek és választják ki helyettünk a zenét a vacsorához, és persze ők végzik el a munka dandárját is? Az intellektuális sztárnak számító izraeli Harari frissen megjelent könyvében arra a veszélyre figyelmeztet, hogy a technológiai fejlődés a nagy többség életét társadalmi szempontból feleslegessé teszi.

Érdekes, hogy az egyébként élesen vallásellenes történész-megmondóember mennyire hasonlóan azonosítja a problémákat, mint a konferencián is megszólaló egyháziak és egyházközeliek, papok, teológusok, keresztény értelmiségiek. Vagy éppen Asimov az ötvenes években, amikor még a televízió volt az újdonság. Mint Kiss Ulrich is kiemelte, a sci-fi írónál sem csak robotok és emberek alkotják az elképzelt intelligens univerzumot, hanem ott vannak az űrlakók is: az a földi elit, mely a robotoknak köszönheti a luxusát, ugyanakkor a robotokat használja a „páriák” manipulálására is.

Erről írt Stephen Hawking is egyik utolsó írásában, amit most hoztak nyilvánosságra. Ebben a fizikus  arra figyelmeztet, hogy a genetikai tervezés révén egy új szuperember jöhet létre. A génszerkesztés persze ma még nem tart itt, de a fejlődés rendkívül gyors, a megnyíló technikai lehetőségekkel pedig a szabályozás nehezen tartja a versenyt. Ráadásul, mint Hawking hangsúlyozza, mindig lesznek olyanok, akik a tiltások ellenére is élni akarnak majd az új lehetőségekkel. Ez teljesen egybevág Harari nézeteivel, aki szerint a techno-tudomány természeténél fogva meg is valósítja azt, ami technikailag lehetséges: bár a GMO-embert létrehozó kísérleteket ma tiltják, túl nagy a kísértés a laboratóriumok és a diktatúrák előtt.

Ez az én testem

Az MI, valamint a biotechnológia területén párhuzamosan zajló áttörések eszerint együtt olyan ikerforradalommá kezdenek összeállni, mely mindent átalakít. Mint azt Harari az Indexnek adott interjújában is részletezte, valós veszély, hogy emiatt az emberiség a 21. században két biológiai kasztra válhat szét. Míg a gazdagok élvezhetik a bioinformatika áldásait, tökéletesíthetik testüket, kiszűrhetik és kivághatják rossz génjeiket, optimalizálhatják a megtermékenyített petesejtjeiket, hogy a vágyott tulajdonságokkal rendelkező gyermekeik legyenek, másoknak erre nem lesz pénzük és esélyük. Az egyenlőtlenségek emiatt új szintet érhetnek el, a társadalom nagy többségétől egyre inkább elszakadhatnak „a szilícium-völgyi mágnások és moszkvai oligarchák gyerekei”. Ha így lesz: az emberi fajon belül megindulhat a speciáció, elkülönülő alfajok jöhetnek létre – az elit biológiaivá teheti a gazdasági és politikai előnyeit, a maradék 99 százaléknak azonban ez nem lesz túl vicces.

A jezsuita rendezvényt megálmodó Kiss Ulrich az MI által kínált technológiai ugrást a biológiai potenciál miatt is nevezheti „Élet 3.0”-nak. „A kérdés, hogy az embert mennyire lehet ezzel tökéletesíteni. Most is van már prenatális diagnosztika – mi lesz, amikor ezt még pontosabban tudjuk majd a tulajdonságok születés előtti felmérésére használni. Meghosszabbított élettartam, nagyobb IQ, jobb egészség: a technológia is részévé válhat az emberi evolúciónak” – mondta a konferencián Gájer László, a Pázmány tanszékvezetője.

A civilben Rolling Stones-rajongó katolikus pap (korábban Erdő Péter személyi titkára) az emberkép radikális átalakulásáról beszélt. Míg a hagyományos keresztény világképben Isten megalkotta embert a saját képére, a 19. század tudományosság ezt megfordította, mondván minden vallás antropocentrikus, az ember alkotta Istent a saját képére. Most, a 21. században úgy tűnik, az ember megalkotja saját magát Isten képére.

Rabszolga-szabadítás és robotkeresztség

A katolikus pap mégsem fél a fejlődéstől, de az evangélikus teológus Béres Tamással együtt ő is azt hangsúlyozza, hogy nem a robotok öntudatra ébredésétől kell tartani, még ha egyre több is a világban a másolat. „A keresztény világképben az embernek kitüntetett szerepe van, erkölcsi felelőssége csak az embernek lehet. Ha egyszer a technika tökéletes replikánsokat tud majd létrehozni, és ránézésre nem tudom megmondani, hogy ember vagy sem, akkor is különbség lesz. A robot ettől még nem lesz önreflexióra alkalmas morális lény.”

A robotokat tehát jelen állás szerint a jövőben sem kell majd megkeresztelni. Persze ha ma még el nem képzelhető irányokat venne a robotika, és valamiképp megjelenne a gépi öntudat és lelkiismeret, minden megváltozna. Akkor, mint Kiss Ulrich felvetette, akár a robotok felszabadítása is napirendre kerülhetne, mint egykor a rabszolgáké, akiket Arisztotelész idejében szintén nem tartottak még teljesen embernek. Egyelőre azonban a valós kérdés sokkal inkább az, hogy velünk mi lesz Asimov (vagy inkább Huxley) egyre több ponton valósággá váló sci-fijében, a Szép új világban.

Erre a robotokkal szembenéző keresztény közegben fentről jön a válasz: a virtuális valósággal kapcsolatban Ferenc pápa az emberi szellem elsivatagosodásáról, az ember lényegének eltűnéséről írt az egyház társadalmi tanítását taralmazó Evangelium Gaudiiban: „Nem mindenki ugyanazt tartja fejlődésnek. Ferenc pápa is azt hangsúlyozza, hogy már olyan sok mindent megtermeltünk, itt az idő, hogy ezekkel szebben és okosabban éljünk, nem a még kevésbé emberléptékű a cél” – hangzott el a konferencián. Ahhoz, hogy ez mit jelent konkrétan, sci-fi írónak vagy prófétának kellene lenni; a jezsuiták addig is létrehoznak egy mesterséges intelligencia műhelyt, ahol az Élet 3.0 teológiai, filozófiai és egyéb aspektusaival kívánnak foglalkozni.

Borítókép: Nagy Mihály / Fotószolgálat

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?