Magyar részvétellel megy az európai űrszonda a Merkúrhoz

A tervek szerint október 20-án, magyar idő szerint szombat hajnalban, 3:45-kor indítják útnak a kourou-i űrközpontból egy Ariane 5 rakétán az Európai Űrügynökség (ESA) és a Japán Űrügynökség (JAXA) kooperációjában készült BepiColombo űrszondát.

Mint arról már írtunk, a különleges űreszköz útja hét évig tart majd és várhatóan 2025-ben érkezik meg a Naprendszer legbelső bolygójához, a Merkúrhoz. Ott a két fő szonda (plusz egy árnyékolóegység) leválik róla, hogy a szélsőségesen forró bolygó körül keringve gyűjtsön adatokat. A nagyobbik szonda, az ESA Mercury Planetary Orbiter (MPO) többek között nagy látószögű és teleobjektíves kamerákkal fényképezi majd a bolygót, lesz rajta infravörös, ultraibolya, gamma, röntgen és neutron spektrométer, valamint egy olyan teleszkóp, amivel a Földre potenciálisan veszélyes aszteroidákat lehet észlelni és megfigyelni. A kisebbik, a JAXA Mercury Magnetospheric Orbiter (MMO) nevű orbitere egyebek mellett a bolygó mágneses mezőjét tanulmányozza majd, de különféle kamerákkal is fel lesz szerelve. Ha minden jól megy, a két szonda küldetése legalább egy évig tart és egy évvel meg is hosszabbíthatják, amennyiben a műholdak műszaki állapota (és a költségvetés) ezt lehetővé teszi.

Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont pénteki cikke részletesen bemutatja a BepiColombo küldetést, a cikkből sok egyéb mellett megtudhatjuk azt is, hogy a BepiComombóra telepített tucatnyi műszer és tudományos kísérlet közül magyar kutatók két műszer és egy szimulációs környezet kifejlesztésében vettek részt:

• A PICAM (Planetary Ion CAMera - iontömegspektrométer) fényképezőgépként működik a töltött részecskék számára, és a felszíni ionizációs folyamatok láncolatát tanulmányozza, amelyek révén a felszínről semlegesen kirepülő atomok végül ionizálódnak és kölcsönhatásba lépnek a napszéllel. Az MPO-n dolgozó Planetáris Ion Kamerát működtető alacsony feszültségű tápegységet az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont mérnökei fejlesztették ki.
• A PICAM szenzor beméréséhez a BepiColombo szonda adatgyűjtő és vezérlő rendszerét szimuláló földi ellenőrző-berendezést ugyancsak a MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont mérnökei fejlesztették ki, az SGF Kft. bevonásával.
• Az MMO-n lévő PWI plazmahullám kísérletben az intelligens jelfelismerő modul (ISDM) fedélzeti szoftverét az ELTE Űrkutató Csoportja és a BL Electronics Kft. fejlesztette ki.

A BepiColombo szondáinak műszereivel a következő kérdésekre keresik a választ a tudósok, akik Naprendszerünk kialakulásának titkait kutatják:

• Milyen összetételű volt a Naprendszer kialakulása előtti szoláris felhő?
• Milyen folyamat során alakult ki a bolygórendszerünk?
• Miért magasabb a Merkúr sűrűsége (a Földet leszámítva), mint a többi kőzetbolygóé?
• Milyen arányban szilárd, illetve folyékony a Merkúr magja?
• Tektonikusan aktív-e a bolygó?
• Mi a belső mágneses tér eredete?
• Miért nem észlelhető vas a bolygó exoszférájában?
• A sarki árnyékos kráterek valóban vizet tartalmaznak, vagy ként?
• Hogyan alakul ki a bolygó exoszférája?
• Pontosan hogyan hat kölcsön a napszél a bolygó mágneses terével?
• Lehetséges-e pontosítani a Merkúr perihélium vándorlásának értékét a relativitáselmélet tesztelése céljából?

Nyitókép: a Messenger űrszonda többcsatornás, hamis színes felvétele a Merkúrról (NASA / JHU Applied Physics Lab / Carnegie Inst. Washington)