A számítógép feltámadása

Elavult a laptopom, szeretnék valamit venni helyette, és nem kell asztali számítógép. Állítólag pont így gondolkodik a Z generációsok nagy része, akik közt egy csomóan már abba születtek bele, hogy vannak mobilhálózatok, és az iPhone vakufényében váltak felnőtté. Ez a generáció már ott van a munkaerőpiacon, és még hosszú évtizedekig meghatározó lesz. Nálam pedig simán csak foglalkozási ártalom, hogy szeretnék egyetlen zsebre vágható eszközzel létezni ebben a digitális világban.

Ehhez most minden adott. Több mint egy hónapja egy Galaxy Note 9 a fő munkaeszközöm, akkor is, amikor a 27 colos asztali monitorom előtt ülök. Kicsit már belekóstoltam ebbe régebben, ám alapos tesztnek túl kevés volt a pár hetes tesztidőszak. Kellett a kihívás, például olyasmi, hogy a mobillal üljek be hírügyeletesnek, és úgy menjek külföldi kiállításra, hogy nincs nálam tartalék laptop, amihez visszamenekülhetnék. Így már kiderültek a legapróbb részletek is.

Sommásan ezek a tapasztalataim:

• Túlélhető. Nyilván a kézen állva korcsolyázás is az, csak nem valami kényelmes. De még mindig ezerszer jobb, mint amilyen a netbookom volt.
• Lehet rajta torrentezni, van rajta fájlkezelő, Word és PowerPoint, fut a VLC, szóval tényleg olyan, mint egy pc.
• Akad pár dolog a weben, amit idióták fejlesztenek.
• Marha vicces, hogy a mobilok hozhatják el az asztali Linux korszakát.

Veri a laptopot

Évek óta egyedül a Samsung lát annyi fantáziát a mobil pécésítésében, hogy komoly erőforrást tegyen mögé. Már 2013-ban volt egy dokkolója az akkori Note 2-höz, visszatekintve az aztán tényleg borzasztó volt, de a dél-koreaiak kitartottak az elvetemült ötletük mellett, és továbbfejlesztették. Annyiban biztosan igazuk volt, hogy egy mai szupertelefonban több szufla van, mint egy átlagos laptopban, azzal meg elvileg mindenki jól jár, ha egyetlen kütyüt kell fenntartani és pár évente lecserélni. A saját, kissé elavult négyéves gépemnél kétszer-háromszor jobb felszereltségű a Galaxy Note 9 pöpecebb változata, amiben 8 GB RAM és 512 GB-os háttértár van. 

Azért választottam a teszthez a Note 9 drágább és erősebb verzióját, mert az alapváltozat járt már nálam, és látszott, hogy kell még egy kis plusz. Igazam volt, azonnal érezhető volt a különbség, hogy ezzel a hardverrel már érdemes belevágni a kísérletbe.

Alternatívaként az is felmerült, hogy a régi laptopról be lehetne csekkolni táveléréssel egy erősebb asztali gépbe, például TeamViewer, Parallels, VNC vagy Go To My PC segítségével. Ezek a programok jól működnek, ha a munka java abból áll, hogy időnként el kell indítani a távoli gépen egy-egy erőforrás-igényes folyamatot, mondjuk egy videó renderelését. Ez simán működött egy nagyon bika MSI GS 65 Stealth gamer laptoppal, 16 GB RAM-mal és Core i7 procival teszteltem, bár ehhez nem is feltétlenül kell számítógép, kipróbáltam ugyanezt a QNAP TS-877 típusú NAS-on (AMD Ryzen 5 processzorral és Nvidia Quadro videokártyával felszerelve), és azon is minden feladat jól elketyegett a háttérben. Ez a fajta távelérés azonban nem működik gördülékenyen, ha folyamatosan használnánk a Windowst, és annak minden egyes egérkattintást pontosan követni kell. Ilyenkor borzasztóan lassan tudnak reagálni a távvezérelt számítógépek, nem érdemes így kiváltani egy régi laptopot.

Így tehát maradt önmagában a Note 9. Annyi csavar van még a történetben, hogy mire elkezdtem megírni a cikket, pont megjelent a Linux for Dex, egy olyan app, amivel teljes Ubuntu Linux operációs rendszert tudunk futtatni a mobilon. Erről is lesz szó.

Milyen kék halál?

Kezdjük az egészet azzal, hogy pár napja kollégákkal beszélgettünk a pc vs. mobil témáról, és elhangzott egy jó kérdés:

Senki sem dobálózott példákkal, miközben a számítógépeken bőven előfordul ilyesmi. Az Android a teszthónap alatt betonstabil volt, sem a rendszer, sem az appok nem omlottak össze, pedig napi nyolc órát át megállás nélkül nyúztam. Akkor fordulnak elő érdekes jelenségek, ha a telefont csak úgy lehúzzuk a dokkolóról, de erre figyelmeztet is a Samsung, hogy nem kéne, mert bizonyos appok bezáródhatnak. A Microsoft Word például nem szereti, ha szerkesztés közben változtatunk használati módot. Még szerencse, hogy az automatikus mentés jól működik, így soha nem vesztettem el félig megírt cikkeket.

Dex módban a felhasználói felület nagyrészt megfelel annak, amit egy asztali rendszertől elvárhatunk. A futó appok ikonját megtaláljuk a lenti tálcán, egyre több app ablakát tudjuk átméretezni, és amit mégsem, azok is egyre jobban kezelik az egér-billentyűzettel történő használatot. A rendszerben vagy a bal alsó sarokba kattintva, vagy a billentyűzet Windows gombjának lenyomásával érjük el az indítómenüt az összes létező program indítóikonjával, és ott szavakat begépelve automatikusan indul a keresés, pont mint a Windows startmenüjében. Azt is tőlük leste el a Samsung, hogy két ablakot automatikusan fél-fél kijelzőre tudjunk helyezni a Windows és a nyílgombok lenyomásával. 

Néha azonban kiírja a telefon, hogy az adott app bizony érintőkijelzőre lett tervezve, felejtsem el a Dex módban futtatást. Ilyenkor aztán jöhet a kézen állva korcsolyázás: megnyitjuk az appot a telefon saját kijelzőjén, onnan kimásoljuk a tartalmat, át a pc-s kijelzőre, és folytathatjuk a munkát. Ez a Note 9 használatának legfájóbb pontja, hogy Dexben még mindig túl gyakran kell a telefont baszkurálni. Ha egy biztonságosan tárolt jelszót akarunk használni, mondjuk a Lastpass segítségével, akkor fel kell hámozni a mobilt az asztalról, megérinteni az ujjlenyomatszenzort, visszatenni a mobilt, macerás az egész. 

Ennél is rosszabb, ha alapvetően íriszleolvasásra van beállítva a rendszer, mert akkor nemcsak fel kell venni a telefont, de még jó magasra fel is kell tartani, hogy lásson minket, vagy megpróbálhatunk fölé hajolni, mintha amatőr városi entomológusként piciny bogárkákat tanulmányoznánk az asztal közepén.

Azt kell megszokni, hogy amikor dexezünk, akkor a mobilos appok túlnyomó többsége helyett inkább a böngészőben nyissuk meg a szolgáltatást, mert úgy jobb, egy-két kivétellel. Érdemes a Samsung Internet saját böngészőjét használni a Google Chrome helyett, mert így minden weboldal asztali módban nyílik meg. Persze vannak olyan idióták, akik a mobilt felismerve mindenáron ránk kényszerítik a telefonos nézetet, ami 27 colra szétterítve borzalmas látvány. A Samsung fejlesztői lehettek volna egy kicsit leleményesebbek, hogy Dexben a telefon hazudja magát laptopnak.

Azzal viszont maximálisan elégedett voltam, hogy a Note 9-nek meg se kottyant több mint tucatnyi böngészőlapot és más appokat nyitva tartani, pedig ezek közt volt pár memóriazabáló online alkalmazás, amelyek a rendes pc-n egyenként 500-800 MB RAM-ot lefoglalnak maguknak. Asztali gépként bevált a Note 9, sőt, ha a Samsung nem fejlesztené tovább a Dexet, akkor mennék Dél-Koreába tüntetni, annyira megkedveltem (és még úgysem jártam ott). Persze újságíróként nem kellett semmilyen speciális dolgot futtatni, ami ne lenne elérhető böngészőben. Vállalati csoportmunka és projektmenedzselő megoldások futottak, de mondjuk CRM-et vagy könyvelői appot nem próbáltam. Speciális szoftverigénnyel előfordulhat, hogy a Note 9 az égvilágon nem jó semmire.

A nagy francokat. Ebben talán benne van az is, hogy csak szeretnék Z generációs lenni, és nekem még kényelmesebb a gombok püfölése egy ölbe fektetett laptopon, mint a virtuális gombok nyomkodása, bár az is igaz, hogy az Apple legutóbbi bemutatójáról – az iPadről és a Macbook Airről – két hosszú cikket végig a Note 9-en írtam meg, miközben buszoztam hazafelé, és még ülőhely sem jutott. Hardcore, de működik.

Legtöbbször hiányoltam a fixen telepített monitort, és úgy éreztem, hogy a telefon a kvarcjátékok szintjére esett vissza. Az egyik külföldi útra direkt nem vittem magammal tartalék laptopot, nehogy kísértésbe essek, aztán éjjel fél egykor szitkozódtam, amiért ilyen kínokra kényszerítettem magam. Nem volt Dex, és guvaszthattam a szememet a bluetooth billentyűzet és a picike kijelző előtt görnyedve. Jól jött volna egy hordozható, kábé tablet méretű külső kijelző, amit a világ egyik legnagyobb tévé- és kijelzőgyártója elvileg simán megoldhatna. Sajnos nincs mindegyik hotelben szabadon a tévé hdmi-portja.

Egyesek laptopszerű dokkolóról is álmodoznak, amelyben csak aksi, kijelző és billentyűzet van, és a Note 9 adná hozzá a számítási képességeket. Ennél valamivel jobb megoldás lenne, ha a Samsung normálisan összerakta volna a Galaxy Tab 4 tabletet, amin szintén működik a Dex, de azt elcseszték, bénább processzorral és feleannyi (4 GB) RAM-ot tettek bele, így nemhogy a leváltandó négyéves laptopommal, de még a többi mai tablettel sem tudja felvenni a versenyt. Teljesítményben az idei iPad Pro lazán agyonveri.

Parancsol?

Maradt még egy apróság, egy november 12-és megjelent elképesztő szoftveres újítás: 

Ennek rendes asztali grafikus felülete van, LibreOffice programcsomaggal és olyan Chrome meg Firefox böngészővel, amelyekben szó szerint minden kizárólag asztali nézetben jelenik meg. Hiszen ez egy valódi asztali operációs rendszer. És persze ott van a parancssor is, lehet szöveges utasításokat kiadni, ez minden vérbeli geek álma.

Fontos leszögezni, hogy egy béta-verzióról van szó, tesztelőknek adták ki, ezért a Linux for Dex még kevésbé kiforrott, mint maga a Dex. Ez egy virtuális gépben futó Ubuntu, az előre legyártott és beállított képfájlt tudjuk megnyitni, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Előnyös például, hogy lenyűgözően fürgén megnyílik, és a meglévő 8 GB RAM-mal jól gazdálkodik, bőven jut felhasználható memória a szoftvereinknek. A legfontosabb dolgok megtalálhatók benne, az apt-get paranccsal vagy a Synaptic csomagkezelőben tudunk további programokat telepíteni, robusztus a fájlkezelő. Hátrány, hogy a jogosultságokkal és a programok beállításaival nincs minden rendben. Például sehogy sem sikerült magyar lokalizációt beállítani, emiatt nálam egyáltalán nem volt elérhető az ő betű és a @, ami azért igencsak fájó (normál Dex módban ez a hiba nem jelentkezik).

A virtuális gép értelemszerűen lomhább is, érzésre olyan volt, mint az első Dex a tavalyi mobilokon. A fejlemény azonban biztató, óriási potenciál van a mobilon futó Linuxban, és egyelőre úgy tűnik, a fejlesztők igyekeznek válaszolni a nekik küldött kérdésekre, hibajegyekre. Az viszont most még nem látszik, hogy milyen lelkesedéssel fogják ténylegesen kijavítgatni a hibákat.

Mindent egybevéve a Samsung Galaxy Note 9 a legsokoldalúbb hordozható munkaeszköz, ami most kapható. Teljesen új hardveres és szolgáltatási ökoszisztémát igényel, másfajta kiegészítőket kell megvenni, mint a pc-hez. Az egér és a billentyűzet adott, de nagyobb szerepe lesz a külső adattárolónak, néha azért a mobil fél terabájtos tárhelyéről is érdemes biztonsági mentést készíteni. Felértékelődik a felhőtárhely szerepe is, amellyel könnyen mozgathatunk fájlokat, esetleg érdemes beszerezni mellé egy privát NAS-t, amin rengeteg terabájtot tárolhatunk.

Bár az nem a pécésítéshez tartozik, elég sokat nyom a latban, hogy a Note 9-et tollal is tudjuk használni. Csak így oldható meg, hogy amikor tenyerünkben használjuk osztott nézetben, akkor egyszerre jól lássuk a tartalmat és a jegyzeteinket, hiszen a toll miatt nem foglalja el a kijelző nagy részét a virtuális billentyűzet. Korábban csak reménykedtem benne, hogy így lesz, de most már határozottan el tudom képzelni, hogy számítógép és laptop helyett csak egy mobilom legyen.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)