Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Csirkecsont és műanyag: ez marad az emberiségből, amikor már rég kihaltunk

2018.12.14. 12:47

Egyre inkább terjed új földtörténeti kormegnevezésként az antropocén, a korszak, melyben a Föld ökoszisztémáját az emberiség határozza meg. Hogy ennek kezdetét a földművelés megjelenéséhez, az ipari forradalomhoz vagy az atomkorszakhoz kötik, még változó, de már létezik az a kutatási terület is, mely a jövőbeli antropocén leletekkel foglalkozik: azzal, hogy mit találnának a jövő régészei és geológusai mondjuk pár millió év múlva, ha addigra nem haltak volna ki rég a régészek és a geológusok az emberiség maradékával együtt.

Az emberi hatás persze hatalmas, és  nem is korlátozódik a Földre, elég mondjuk a Hold felszínére gondolni, amin megtalálhatók lesznek az űrutazások nyomai. Lent az éppen zajló, ember által előidézett tömeges kihalási esemény hiányai is tartósak lesznek, egyébként pedig a belátható időn belül el nem bomló szemét és rengeteg műanyag biztosítana bőséges kutatási anyagot egy képzeletbeli megfigyelőnek.

És még valami: a csirkecsont

Mint az a Scientific American folyóirat decemberi számában olvasható, az emberi tömegfogyasztásra tenyésztett csirkék hatalmas mennyisége lehet az egyik tipikus leletcsoport, ami alapján a XX-XXI. századi civilizáció maradványait jól lehet majd datálni. Az egyébként az antropocén terminus használatát is bíráló cikk nem először hívja fel a figyelmet a modern társadalmak csirkefüggőségére. A táplálkozástudomány szerint az emberiség összesen 66 milliárd (!) csirkét cupákol el évente;

az óriási igény miatt ma már a baromfik teszik ki a teljes földi madárvilág össz biomasszájának a 70 százalékát.

Csirkéket pakol a Hungerit Zrt. egyik dolgozója a szállítószalagra a cég szentesi üzemében 2013. július 25-én
Csirkéket pakol a Hungerit Zrt. egyik dolgozója a szállítószalagra a cég szentesi üzemében 2013. július 25-én
Fotó: Rosta Tibor / MTI

Az idő vasfogának ellenálló csirkecsontok nem csak az óriási mennyiségük miatt fognak feltűnni, hanem a méretük miatt is. A növekvő húsigény miatt a II. világháború után egyre nagyobb csirkéket kezdtek kitenyészteni, és kifejlesztették azt a táplálást, amivel a táplálékláncon a lehető leggyorsabban végivonszolt madarak 7-8 hét alatt elérik a 2,5 kilós vágósúlyukat. Ez mára odáig jutott, hogy a mostani gyári csirkék nem csak annál az ázsiai fácánfélénél sokkal nagyobbak, mint amiből valamikor háziasították a tyúkokat, de még az ötvenes évek brojlercsirkéinél is négyszer akkorák.

A régészek számára oly kedves szeméthalmok – mondja Richard Thomas archeológus  a jövőben „fosszilis csirkemaradványok fosszíliáival lesznek tele, és ez lesz az az állatfaj, amiből messze a legtöbbet találják majd”.