Vendel
10 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Gumilövedék vagy precíziós takony?

Demokratikus tömegrendezvény-menedzsment a XXI. században

MicrosoftTeams-image (8).png
2018.12.15. 18:45 Módosítva: 2018.12.15. 18:46

Ami az elmúlt napokban a túlóratörvény elleni tüntetéseken történt, az nem nevezhető erőszakos zavargásnak, de békés tüntetésnek sem. A rendőrség a siralmasan működő helyszíni hangosbemondója az „a rendezvény elveszítette a békés jellegét” definíciót használta, szóval hivatalosan így hívják azt, ha felfegyverzett, sisakos rohamrendőröket üvegpalackokkal és égő tárgyakkal dobálnak, ők pedig nem lőnek le mindenkit azonnal.

A tüntetések és a tömegek rendészeti menedzsmentje jól felismerhető mintát követ a demokráciák többségében. Definíció szerint akkor törnek ki zavargások, ha a felgyülemlett társadalmi nyomás egy szikra hatására berobban. A nyomás lassan, fokozatosan gyűlik össze, szikra meg akármi lehet – az csak egy casus belli, egy detonátor, ami berobbantja az elmúlt évek, évtizedek elfojtott feszültségét. Ilyenekből lesznek olyan események, mint az 1956-os forradalom, a Ceausescu-házaspár kivégzése, vagy az 1991-es Los Angeles-i zavargások. Vagy bármelyik focimeccs, ahol az átélt élményektől meg úgy egyébként is megittasult rajongók kilencven perc felgyülemlett fájdalmát kontrollálatlan károkozással próbálják kiereszteni.

Ez minden demokratikus államban a normál ügymenet része: a tüntetők kiőrjöngik magukat, a rendőrök vigyáznak, hogy a tüntetők a lehető legkevesebb kárt okozzák bennük, magukban, egymásban és a közvagyonban, és ha kiengedett a nyomás, után mindenki menjen haza. Ez a koreográfia évszázadok óta megvan, de nálunk keveset gyakorolták élesben.

Prevenció és ártalomcsökkentés

Bár az angol nyelv hajlik az eufemizmusokra, ők nem nyelvi finomságok miatt különböztetik meg a riot control unit és a crowd-management unit (zavargás-felszámolás illetve tömegrendezvény-menedzsment) kifejezéseket. A modern kori tömegdemonstrációk biztosítása már nem arról szól, hogy gumibotokkal szétvernek minden tüntetőt, mint a chicagói hippiket 1968-ban, hanem hogy az egybegyűltek a törvényben lefektetett keretek között adjanak kifejezést a nemtetszésüknek, aztán távozzanak.

A rendőrség erőfölényben van, mivel nekik joguk van tömegoszlató és halálos fegyvereket használni; annyival több joguk, mint amennyivel többet tudnak a fegyverek felhasználásának jogi és gyakorlati kereteiről egy feldühödött civilnél. A rendőrnek mindig a legkevésbé káros eszközt kell alkalmaznia: a prevenció és az ártalomcsökkentés a mottójuk, pont mint a drogrehabilitációs szakértőknek. De erőt, pláne halálos erőt csak akkor alkalmazhatnak, ha úgy látják, hogy a tüntetés kezdi elveszíteni a békés jellegét.

A kordában tartott tüntetés olyan, mint az a Konrad Lorentz-beszámoló a két kutyáról, amik egész életükben ugatták egymást a kerítés két oldalán, de amikor a kerítés javításakor egyszer csak szembetalálták magukat egymással, hirtelen elcsöndesedtek, és visszarohantak csaholni oda, ahol kerítés volt. A tömegtüntetések menedzsmentje sok esetben nem arról szól, hogy erőt alkalmazzanak, hanem hogy erőt mutassanak.

Amikor ki kell valakit emelni a tömegből

A rendvédelmi szervezetnek muszáj határozottnak látszania: a védőpajzs ritmusos ütögetése a gumibottal is pszichológiai hadviselés, amennyiben ez is a szervezettség látszatát mutatja, míg az összeverődött, zajos tömeg nem. (Valószínűleg a politikai jelszavak skandálása is hasonló okokból népszerű: egy könnyen átvehető ritmus egységgé kovácsolja a heterogén tömeget.) Tíz rendőr, akik összhangban cselekszenek, többet érnek, mint száz tapasztalatlan rendőr; a hatásos együttműködés és a higgadtság az, ami a rendőröket megkülönbözteti a tömegtől. Ők tudják, hogy mikor mi a dolguk, és hogy meddig mehetnek el – és az is a dolguk, hogy megvédjék a tömeget attól, hogy hülyeséget csináljon, ha nem tudnák, meddig mehetnek el.

A rendőrök többnyire tudják, hogy a tömegben kik a potenciális hangadók és rendbontók. A nagyobb rendezvényeken mindig mozognak civil ruhás rendőrök, akik értesítik a készenlétiseket a fejleményekről. Amikor ki kell valakit emelni a tömegből, többnyire a leghangosabbakat célozzák: a határozott fellépés és a provokátorok villámgyors leszerelése általában lelohasztja a tömeg harci kedvét, és a hangadók leszerelésével annak az esélyét is csökkentik, hogy másokat rángassanak bele erőszakos cselekménybe.

(A magyar rendőrök szakértelmére nézve nem reprezentatív, de péntek este, az egyik tüntető szakszerű és villámgyors kiemelése után a rendőrök és a tömeg is kissé elbizonytalanodva hátráltak el egymástól. Az akció ezek szerint célt ért, mindenesetre látszott, hogy egyikük sem gyakorolta napi szinten a tömegrendezvény-menedzsmentet. De csak a rendőrökre üvöltettek rá egy lökdösődés után, hogy egyenesítsék ki a sorfalat.)

Persze, van, hogy a tömeg dühe csillapíthatatlanná válik, és ott elfajulhatnak a dolgok; XVI. Lajos levágott feje sokat tudna erről mesélni. De a rendőrségnek még ilyenkor is az a fő prioritása, hogy feloszlassa a tömeget, és biztosítsa az elvonulásukat. Nem hullákat és foglyokat akarnak, hanem rendet.

Az erőszak monopóliuma

Hogy a rohamrendőrök mikor milyen erőt alkalmaznak, az a művelet parancsnokától függ, aki meghatározza, hogy mikor váltsák le a készenlétiseket a rohamrendőrök, mikor és hol kell megerősíteni a sorfalakat, illetve dönt a szükséges taktikáról.

A szakértők szerint ilyen kérdésben az az ideális, ha nem politikai döntéshozók vagy tanácsadók, hanem kizárólag a rendészeti szakemberek határozzák meg a szükséges stratégiát. A rendvédelmi szerveknek nem halálos, fizikai kontaktus nélkül harcképtelenné eszközeik is vannak, és mindegyiknek megvan a maga célszerű felhasználási területe:

Füstfáklyák, füstgránátok

A nem irritáló füsttel töltött gránátokat vagy fáklyákat többnyire zavarkeltéshez vagy elterülő műveletekhez használják, illetve akkor, ha fel akarják rá hívni a tömeg figyelmét, hogy hol is állnak a rendőrök. A füstöt a tömeg tereléséhez is szokták használni, amikor kiszorítják őket a közterekről, ugyanis a tömeg ösztönösen a kevesebb füst felé fog haladni. A rendőrök ilyenkor mindig szabadon hagyják a mellékutcákat – elvégre a tüntetés célja az, hogy mindenki elvonulhasson rendbontás nélkül.

Villanógránát

Vagy ahogy az FPS-szlengben mondják, flashbang. Az élesítés után eldobott gránát hangos durranása és milliszekundumos, de átható fényvillanása átmeneti zavart okozhat a szervezetlen tömegben. A figyelem felkeltésére éppúgy alkalmas, mint a tömeg pillanatnyi összezavarására; ezt kihasználva könnyebb harcképtelenné tenni őket. Dezorientáció, egyensúlyzavar, beduguló fülek, de mindenki sértetlen – ennyiben humánusabb megoldás a füst- és gázgránátoknál.

A villanógránát inkább zárt térben hatékony, mert ott jobban érvnényesül a hatásuk. Taktikai hátránya, hogy az élesítésük után rövid ideig várni kell a detonációra, márpedig feszült helyzetben ez katasztrofális lehet; például ha valaki hirtelen előránt egy fegyvert a gránát kiélesítése után, lehet, hogy a gránát robbanásától megijedve fogja meghúzni a ravaszt.

Könnygáz

Elsősorban akkor használják, ha egy adott területet kell védetté tenni – például ha tömegverekedés tör ki, vagy többen elkezdenek egy földön fekvő embert bántalmazni. Ilyenkor egy közéjük vágott gránát mindenkit harcképtelenné tehet. Csípi a szemet és a légutakat, átmeneti vakságot, légzési nehézségeket és bőrirritációt okozhat; a hatásuk nagyjából 20-30 percig tart.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Tear gas.

Máté Petrány (@mpetrany) által megosztott bejegyzés,

Paprikaspray

A paprikaspray-t kisebb tartályokból permetezik a célszemélyre. Ennek a fő hatóanyaga az erős paprikák csípősségéért felelős kapszaicin, a belélegzése pedig atomcsapást mér a légutakra, a szemre és a bőrre: mintha az arcban robbanna föl a világ legerősebb csilipaprikája. Akire ráfújják, annak égni fog az arca, a szeme, és ömleni fog a takony az orrából, de nem okoz maradandó károsodást – legalábbis olyat nem, mint egy gumibot.

Bár hatékony tömegoszlató eszközök, gázt és sprayt a rendőrök sem használnak szívesen. A tüntetéseken az egyik, feléjük lejtő szabály, hogy bár a résztvevők nem viselhetnek az egész arcot kitakaró maszkot, a rendőrök húzhatnak gázálarcot. Viszont még ez sem nyújt tökéletes védelmet a könnygáz ellen; valamennyit a rendőrök is belélegeznek belőlük.

A könnygáz fő hátránya, hogy lehetetlen precízen használni, mivel túlságosan szétterül a füstje – és még a jól szervezett rendőrök soraiban is zavart okozhat, ha a látást korlátozó gázálarcban kell tájékozódniuk a füstben. A paprikaspray-vel hatékonyabban lehet célozni, de abból jóval közelebbről kell a célszemély arcába spriccelni, így fennáll a veszélye, hogy a szél valamennyit a rendőrökre is visszafújhat.

Habok, trutyik, síkosítók

A rendőrség péntek este bevetett egy tömegoszlatáshoz használt, tőlük eddig szokatlan anyagot is. A ragacsos trutyi hatása a könnygázéra emlékeztet, de jóval precízebben lehet vele célozni. Az igen büdös masszát kis távolságból lőtték az egyik tüntető felé – ez tulajdonképpen a paprikaspray habosított verziója. A forrásaink szerint a hazai rendőrség egy orosz gyártmányú készítményt használ, a Dragont.

A habszórófejes kiszerelésű paprikaspray előnye, hogy kisebb eséllyel oszlik szét a levegőben, mintha folyadéksugaras vagy permetezőfejes készüléket használnának. Ugyanakkor a hatótávolsága jóval csekélyebb, alig 2-3 méter, és  muszáj vele a célszemély arcába célozni, különben nem hatásos.

A habszórók nagyobb szelek ebbe is épp úgy belekapnak, mint a többi tömegoszlató gázba – vagyis precíziós eszköz így sem lesz belőle. Nem véletlen, hogy ezeket inkább beltéri felhasználásra szánják; szélcsendben könnyebb pontosan célozni velük, és zárt térben nehezebben illannak el a gázok.

Külföldi rendvédelmi szervek már kísérleteztek kültéri habokkal és síkosítókkal, amit távolról lőnének a tüntetők felé, megakadályozva, hogy rohamot indíthassanak. Az egyik ilyen fejlesztést Mobility Denial Systemnek, azaz mozgásmegtagadó rendszernek neveznek; ez egy folyadék, ami annyira síkos, hogy a tesztelésekor mentőosztagot kellett bevetni, mert a csúszóssága miatt a résztvevők nem tudtak felállni rajta, de néhányan csonttörésig próbálgatták.

Gumilövedék

Kizárólag akkor célszerű használni, ha a rendőrök egy távolabb lévő célszemélyt akarnak ártalmatlanná tenni egy jól irányzott lövéssel, ami nem halálos, de épp akkorát üt, mint egy gumibot.

A kellően nagy méretű lövedékek nem okoznak komoly sérülést; a 2006-os rendőri túlkapások idején épp a túlságosan kis kaliberű lövedékek sebeztek meg sokakat. Fejre célozni egyébként sem szabad vele: a rendőröket arra képzik ki, hogy a törzsre vagy a lábra célozzanak.

Nyitókép: Huszti István/Index