Átrepült a NASA űrszondája az eddigi legtávolabbi vizsgált égitest felett
További Tech-Tudomány cikkek
- Rongyként nyújtható és csavarható az LG új kijelzője
- Az élet keresése közben végezhetett a marslakókkal az amerikai szonda
- Itt a nagy dobás a 4iG-től: műholdakat állítanak Föld körüli pályára
- Minden eddiginél furább hibrid szörnyeteggel rukkolhat elő az Apple
- Hamarosan képtelenek leszünk kiszolgálni az adatközpontok energiaigényét
Átrepült az eddig vizsgált legtávolabbi égtest, a 2014 MU69 jelű, nem hivatalosan Ultima Thule nevű aszteroida felett kedd hajnalban az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA New Horizons nevű űrszondája – jelentette be Alan Stern, a program egyik vezetője.
„Gyerünk, New Horizons!” – kiáltotta Alan Stern, munkatársai a Johns Hopkins egyetem marylandi alkalmazott fizikai kutatóintézetében pedig tapsviharral üdvözölték, amikor 6 óra 33 perckor az űrszonda ráirányította a kameráit a Naprendszer padlásaként is emlegetett Kuiper-övben található jeges bolygókezdeményre.
A NASA közleménye szerint a New Horizons 3540 kilométerre közelítette meg a középkori irodalomban szereplő "távoli szigetről" elnevezett aszteroidát. Számítások szerint az űrszonda sebessége az Ultima Thuléhoz viszonyítva másodpercenként 11,4 kilométer volt. A Földtől jelenleg 6,5 milliárd kilométernyire található űrszonda a találkozás után jelet küld a Földre, amely további űreszközök segítségével hat óra múlva érkezik meg.
Frissítés: A New Horizonstól kapott jelek megerősítik, hogy a NASA űrszondája átrepült a Naprendszer eddig vizsgált legtávolabbi égitestje, a 2014 MU69 jelű, nem hivatalosan Ultima Thule nevű aszteroida felett kedd hajnalban - jelentette kedd, magyar idő szerint késő délután az amerikai űrhajózási hivatal. A NASA tudósai szerint a New Horizons "egészséges" állapotban van órákkal az után, hogy átrepült a Kuiper-övben található jeges bolygókezdemény fölött, amely 6,5 milliárd kilométerre van a Földtől.
A tudósok nem ismerik az égitest pontos méretét, becsléseik szerint százszor kisebb, mint a Plútó törpebolygó, amelynek az átmérője közel 2400 kilométer. Az aszteroidán az abszolút nulla fok körüli hőmérséklet van (ez mínusz 273 Celsius-fokot jelent), így a tudósok feltételezik, hogy szinte az eredeti állapotában őrizte meg a korai Naprendszer anyagát.
Alan Stern korábban kifejtette, hogy a Naprendszer e Naptól távoli térségének kutatása azért olyan fontos a tudósok számára, mert itt megmaradtak a 4,5 milliárd évvel ezelőtti állapotok.
A szonda az Ultima Thule felett elhaladva 900 felvételt készít, amelyek révén várhatóan először sikerül majd megismerni a kisbolygó formáját és összetételét. A tudósoknak közép-európai idő szerint 16 óráig kell várniuk arra, hogy megtudják, sikeres volt-e az adattovábbítás.
A 2006-ban indított New Horizons elképesztő felvételeket továbbított a Plútóról 2015-ben, amelyek közül több a korábban soha nem látott szív alakú képződményt ábrázolt. Alan Stern még az aszteroida megközelítése előtt reményét fejezte ki, hogy nem ez lesz a New Horizons utolsó küldetése, újabb objektumokat is felfedezhet a Kuiper-övben és 2020-ra még távolabbra jut el.
Az Ultima Thulét 2014-ben a Hubble teleszkóp fedezte fel. A tudósok három évvel később jöttek rá, hogy nem gömbölyű, hanem feltehetően hosszúkás, sőt az is lehet, hogy két különböző objektum. A találkozás alkalmából az Ultima Thule külön himnuszt is kapott, amelyet a Queen együttes asztrofizikai doktorátussal is rendelkező gitárosa, Brian May komponált. (MTI)