Mostantól ez a hús a kedvenc zöldségem

"Tudom, hogy ez a steak nem létezik. Tudom, hogy amikor a számba teszem, csak a Mátrix mondja az agyamnak, hogy szaftos és finom. De kilenc év után, tudja, mire jöttem rá? A tudatlanság hatalom.”

– mondja a Mátrix antihőse, Cypher a film egyik méltatlanul keveset idézett csúcsjelenetében, és egy kicsit én is hasonlóan éreztem magam, amikor a harmadik minihamburgert toltam be a CES-en az Impossible Foods startup sajtótájékoztatóján. Tudtam, hogy a húspogácsa olyan benne, mint Móricz gyerekversében a török Mehemed (sose látott tehenet), génmódosított szójafehérjéből, meg még ki tudja miből bűvészkedték össze egy laborban, de egyáltalán nem érdekelt. Húsíze volt, húsállaga, húsillata és hús kinézete, és még csak nem is valami csoffadt menzai fasírtra emlékeztetett, hanem igazi, jó minőségű húsra. Akkor meg kit érdekel, így igazán lehetek vega egy vacsora erejéig.

A növényi hús első verzióját tavaly nyáron kóstoltuk meg, akkor nem voltunk elájulva tőle, kicsit a standard mekis hamburger fölé lőttük be a minőségét. Ami nem hozza le a Michelin-csillagokat az égről, de azért bőven-simán ehető és vállalható szint. Na ennek a 2.0-s verzióját mutatta most be a cég. A legfontosabb változás, hogy az első számú alapanyag búzát szójára cserélték, amitől a valódi húshoz közelebb álló rágóssága és húsállaga lett a végeredménynek, és mellékesen gluténmentessé is vált. Sőt, ahogy többször nyomatékosították a sajtótájékoztatón, megfelel a kóser és halal kívánalmaknak is. Jó vicc, mintha a szójababot ki lehetne úgy is végezni, hogy összevérzi a vallási előírásokat. Persze jobban belegondolva, lesz még abból vallási felhördülés, ha a marha után összefabrikálják a vegán növényi disznóhúst is.

A szója mellett kókuszolaj, napraforgó, krumpliból származó növényi fehérje, élesztő, cellulóz, meg egy csomó ijesztő nevű vegyület van még a lehetetlen húspogácsában, plusz a jolly joker, a leghemoglobin nevű vegyület, ami a mi hemoglobinunk (a vér színét, és oxigénszállító képességét adó, vastartalmú anyag) növényi unokatestvére. A növényi húsban ez egyrészt optikai tuning, másrészt ettől lesz a hús húsállagú és ízű. Az állati - és persze az emberi, de most ne kavarjuk ide a kannibalizmust - izomrostok tele vannak a hemoglobin egy másik rokonával, a mioglobinnal, ez viszi az izmoknak az oxigénutánpótlást, ez adja a vörös húsok vörös színét, és ez az, ami vízzel keveredve kifolyik az angolosan átsütött steakből, mi meg tévesen azt hisszük róla, hogy vér. A génmódosított szójából kinyert leghemoglobin ezt szimulálja, egész jól.

Na de milyen az íze?

Hát, az előbb azt mondtam, húsízű, de azzal nem bontottam ki az igazság minden részletét: valahol a csirke és a marha között lehet félúton, könnyebbnek, kevésbé zsírosnak, és rágósnak érződik a hagyományos darált marhahús alapú húspogácsánál. A zsírtartalma valóban alacsonyabb is, alig több mint a fele a hagyományos hamburgarhúsénak, koleszterin pedig egyáltalán nincs benne. Ízlés kérdése, hogy kinek mennyire jön be a kicsit fura, hibrid íz, marhahúsnak azért elég gyenge, szerencsésebb inkább úgy nekiállni, hogy ez egy teljesen új állat húsa. Mondjuk unikornisé. Vagy griffmadáré, ha valakinek a lóhússal is etikai problémái vannak.

Az sem véletlen, hogy egyelőre leginkább hamburger formájában találkozhatunk a növényi hússal, hiszen a darált hús textúráját aránylag könnyebb a laborban utánozni, mint felépíteni egy teljes t-bone steaket vagy akár egy csirkecombot.

De miért jó ez az egész? A dolog sokkal komolyabb annál, mint hogy az olyan vegánokat akarják kiszolgálni, akik sajnálják az állatokat, de azért szeretik a hús ízét. Ez mindenképpen tiszteletre méltó dolog (egészen addig, míg el nem kezdenek erőszakosan téríteni, illetve képesek három összetett mondatot bármilyen elmondani anélkül, hogy rátérnének a saját vegánságukból fakadó felsőbbrendőségükre). És ha az ember egyszer meglátja, milyen körülmények között tartják az állatokat a nagyipari farmokon, tényleg reflexből körbeszalad a fejében párszor a vegánság gondolata. Mármint állítólag, és speciel jártam párszor a Cowschwitz gúnynéven is ismert kaliforniai Harris Ranchen, ahol százezrével álldogálnak a pusztában összezsúfolva a marhák a halált várva, tényleg nagyon szomorú látvány, de az étvágyam azért soha nem vette el.

Viszont ez mind nem fontos. Ami fontos, az az, hogy

Plusz a vadvilágban okozott mérhetetlen pusztítás, az állattenyésztés által igényelt óriási területe, az irdatlan energiafogyasztás, satöbbi. Nem teszünk túl jót hosszú távon magunknak azzal, hogy szeretjük a rántott húst meg a szusit, na. Pláne úgy, hogy pár milliárd ember mostanában mászik ki annyira a szegénységből, hogy ők is megengedhetik maguknak valamelyiket.

Híres – és sokat vitatott – statisztika, hogy egy kiló marhahús előállításához 15000 liter vízre van szükség. Egy kiló szójaburgerhez elég 1000 liter is. Elég egyértelmű, hogy az emberiség saját érdekében melyiket kellene a jövőben erőltetni. És az is, hogy az Impossible Foods elég ügyesen tette meg ebben az irányban az első lépéseket.

Az emberek nem azért szeretik a húst, mert az állati eredetű, hanem annak ellenére.

– mondja az Impossible Foods alapítója, Pat Brown, aki egyébként a Stanfordon tanított biokémiát, mielőtt startupkodásra adta volna a fejét (és minden alkalmat megragad, hogy elmondja, a cégénél a sima hamburgersütők is Phd-fokozattal forgatják a húspogácsát a grillen). Ez tényleg így van, valószínűleg elég kevés húsevő számára ad plusz élvezetet a tudat, hogy egy állatnak meg kellett halnia azért, hogy a tányérjára kerüljön. Ha viszont ez nem tényező, akkor csak elég jó minőségben kell leutánoznunk a hús ízét, és máris fellélegezhet a bolygó, mert sokkal-sokkal környezetbarátabb módon tudjuk termelni a növényi húst, mint az állatit.

És akkor jött Gordon Ramsay

Hogy legyen összehasonlítási alapom, az Impossible Foods vacsorájára ráparkoltam egy második vacsorával is, ahogy a hobbitok csinálják a Megyében. Gordon Ramsay egyik éttermébe mentünk (ezúton is köszönet a Samsungnak a meghívásért), ahol a legminimalistább burgert kértem, húspogácsa, cheddar sajt, paradicsomszelet, salátalevél, slussz. Az meg jött, és a sokszoros Michelin-csillagos főnöke keresetlen stílusában úgy terített le az ízével, mintha egy 15 kilós samukalapáccsal csapott volna arcon.

Ehhez képest még sehol nincs a növényi burger, de az Index irodaházának menzáján (nem hivatalos becenevén a gasztropurgatórium) a nyitás óta valaha elkészült bármelyik fogást gondolkodás nélkül elcserélném rá. Gyakorlati esélyem mondjuk nincs erre, hiszen a GMO alapanyagok miatt Európában belátható időn belül nem is álmodhatunk (opcionálisan: rémálmodhatunk) az Impossible Foods bejöveteléről.