Timót, Xénia
-3 °C
4 °C

Megérezte az Apple a kínai-amerikai geopolitikai karatét

000 TY5A3
2019.01.13. 11:15
Kínában pénzzel támogatják, ha a dolgozók Huaweit vesznek iPhone helyett, és gőzerővel dolgoznak az amerikai alkatrészek kiszorításán. Eközben az USA a saját ZTE-szívató akciójából kiindulva üldözi a kínai technológiát.

Viszonylag friss fejlemény a Kína és az Egyesült Államok közti kereskedelmi háborúban, hogy az Apple vevőket veszít az ázsiai országban, és emiatt dollármilliárdokkal kisebb bevételre számít 2019 első negyedévében. Ez egy sok összetevős probléma, amiben benne van az is, hogy az iPhone ma már nem az az egyedi telefon, mint pár évvel ezelőtt, amikor hozzá hasonlót nem nagyon lehetett találni. A kaliforniai gyártó belekényelmesedett abba, hogy minden évben garantált vevőáradatra számíthatott. A riválisai most már elég pöpec mobilokat dobnak piacra, jobban meg kell küzdeni a vevőkért.

Ez azonban még nem lenne magyarázat arra, hogy az Apple-vezér Tim Cook miért éppen Kínára mutatott rá, mint a bajok egyik fő forrására, ahonnan a 2017-es bevételeinek kevesebb mint 10 százaléka érkezett. Ráadásul éppen most oldották meg, hogy az ázsiai piacokon terített legújabb iPhone X-es modellek két SIM-kártyát kezeljenek, amire az amerikaitól eltérő felhasználói szokások miatt nagy igény mutatkozik arrafelé. Kína nem műszaki szempontból problémás, hanem geopolitikailag, és az Apple is megérzi, hogy a két szuperhatalom vezetője, a Hszi Csin-ping és Donald Trump egymásnak feszült.

Kínában a vállalatok pénzzel támogatják, hogy a dolgozóik az iPhone helyett helyi gyártmányú mobil, például Huaweit vegyenek.

Erre pedig már a nyereséget is érzékenyen érintő lépést kellett tenni: az iPhone XR árából körülbelül 100 dollárt engedett az Apple, kimondottan csak Kína területén.

Szétszabdalt piacok

A Bloomberg Businessweek rendkívül hosszú sztoriban taglalja, hogy a Kína és az Egyesült Államok közti kereskedelmi háború miként hat többek közt az Apple és a többi technológiai cég eladásaira, és arra a következtetésre jut az üzleti lap, hogy a globalizáció jelentős visszaszorulására lehet számítani. Ezzel szorosan összefügg az is, hogy valójában mit takar az a nemzetbiztonsági kockázat, ami miatt kitiltották az USA-ból a Huawei és a ZTE hálózati berendezéseit. 

Mielőtt belemennénk abba, hogy vajon Kína vagy az USA kémkedik-e többet a világban a technológiai berendezések sérülékenységeit, esetleg szándékosan beépített hátsó kapuit és rejtett kémcsipjeit kihasználva, vegyük elő ismét a ZTE betiltásának sztoriját.

Trump mutatta be, hogy az egyik szuperhatalomnak milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelent a másiktól való függőség. Azt a kört Kína szívta meg, legalábbis rövid távon.

Amikor tavaly áprilisban kiderült, hogy az iráni embargók megsértése miatt eltiltják a ZTE-t az amerikai technológiák használatától, a kínai cégnél sokan csak legyintettek, hiszen a termékeik túlnyomó többségét Kínában értékesítik, az amerikai piac számukra marginális. Aztán amikor kiderült, hogy az általuk gyártott eszközök kritikus alkatrészei az USA-ból származnak, és emiatt gyakorlatilag le kell állítani a cég működését, hirtelen nagy lett a csönd. Úgy tűnt, hogy lehúzhatják a rolót. Később sikerült oldani a helyzetet, most is működhetnek, de ettől még nem állt vissza a korábbi állapot, és nagyon úgy tűnik, hogy soha nem is fog.

Az eset rámutatott, hogy a kínai vállalatok még évekkel le vannak maradva a nyugati technológiák mögött, és sérülékenyek, mert nem tudnak azoktól függetlenné válni. A ZTE ügye éppen azért kulcsfontosságú az Apple esetében. Kína nem fogja hagyni, hogy az USA kinyírja a legnagyobb vállalatait, és felgyorsította azon törekvéseit, hogy csökkentse a függőséget. Ezért költenek annyit műszaki innovációkra, hogy mindenhez legyenek saját csipjeik, szoftvereik, rádiós eszközeik, és ezért veszik a saját csúcskategóriás termékeiket az iPhone helyett.

Hszi Csin-ping elnök is kifejtette, hogy az alaptechnológiák nemzetük fontos építőkövei, és muszáj legyártani azokat a csipeket, amelyekkel megszabadulhatnak az amerikai beszállítóiktól. A Huawei már komoly erőfeszítéseket tett, hogy versenyképes legyen az Intellel, Nvidiával és Qualcommal, a nagy amerikai riválisokkal.

Ugyanennek a helyzetnek a fordítottját szeretnék elkerülni Trumpék. Bár a Huaweinek a telefonjait sem várják tárt karokkal az USA-ban, ezek sokkal kisebb kockázatot jelentenek, mintha a kínai cégek termékeire épülnének az ötödik generációs - 5G - mobilhálózatok, amit az amerikai kormány határozottan el is utasított, kitiltották őket a tenderekről.

Sokkal könnyebb azzal érvelni, hogy a kínaiak a kütyükkel kémkednek (ami ugyanúgy igaz lehet, mint hogy az amerikaiak is ugyanezt teszik), mint azt elmagyarázni, hogy mégis miként izmoznának a Huaweijel vagy a ZTE-vel, ha azok megint Iránnal vagy Észak-Koreával üzletelnek, ha közben rájuk épülne a mobilszolgáltatás? De még ha nem is kémkednének a kínaiak, önmagában az is nemzetbiztonsági kockázatot jelentene, ha egyszer csak leállítanának javításokat, legyenek szó akár pótalkatrészekről vagy szoftveres frissítésekről, mert megint beindul a geopolitikai karatézás. 

Az 5G hálózatnak már nem abban lesz nagy szerepe, hogy 8K felbontású macskás videókat tudjunk egymásnak küldetni. Az a globális cél, hogy az 5G-re ültessék rá a teljes világgazdaságot: automatizált gyáraknak, mindent megfigyelő kamerahálózatoknak és szenzoroknak, önvezető autóknak és kamionoknak, drónoknak és táveléréssel operáló orvosoknak biztosítja majd ez a technológia a megfelelő sávszélességet.

Amikor tavaly májusban egy amerikai kongresszusi meghallgatáson azt feszegették, hogy mennyibe kerülne lecserélni minden kínai gyártmányú távközlési berendezést,  Anna Eshoo kaliforniai demokrata képviselő pontosan elmondta, hogy mi az USA célja.

Nincsenek nyilvános információk arról, hogy mik a konkrét problémák a Huaweijel és a ZTE-vel - mondta Samm Sacks, a Center for Strategic & International Studies (CSIS) nevű agytröszt szakértője. „Nem állítom, hogy nem léteznek problémák, de egy ilyen becsléshez...” - és itt belefojtotta a szót Anna Eshoo, az alábbiakkal:

Zárt ülésekről tudom, hogy mik a problémák. Nem arra kértem, hogy ezekről beszéljen, mert ezeket már ismerem. Olyan rendszert akarunk, amely semmiben nem támaszkodik rájuk. Semmiben.

Ezzel hosszú távon azt érik el, hogy Kína sem fog rájuk támaszkodni semmiben, és két, egymástól nagy részt független ökoszisztéma alakul ki. Mobilhálózatok szintjén most is vannak eltérések, Kínán belül a szolgáltatók kicsit más megoldásokat használnak, mint a nyugatiak. Az viszont még kérdéses, hogy kettéválhat-e a mobilok piaca, lesz-e külön kínai és amerikai operációs rendszer és szoftverbolt, és ezekből mi jut majd el az európai boltokba.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!