Gleccserfolyam Namíbiából Brazíliába

Afrika déli részét hatalmas jégsapka borította akkoriban, és a jég gyorsan nyomult előre Amerika irányába. A gigantikus jégtömeg jellegzetes mintázatot mart a kőzetbe. Bár a két régió ma már 5600 kilométerre helyezkedik el egymástól, a Graham Andrews, a Nyugat-virginiai Egyetem geológusa és munkatársainak tanulmánya szerint a gleccseráramlás nyomai Namíbiában és Brazíliában is fellelhetők.

A kutatók már régóta gyanították, hogy a Brazíliában talált, gleccserek szállította sziklákat valahonnan Dél-Afrikából eredő jégáraknak kellett odaszállítaniuk. Az ilyen régmúltban lekopott kőzetformációk azonosítása azonban kisebb fajta csodának számít a geológiában, és a mostani tanulmány szerző is csak egy szerencsés véletlen folytán bukkantak rájuk.

Éppen Namíbiában végeztek terepi vizsgálatokat egy másik kutatóprojekt keretében, amikor az elutazásuk előtti napon Andrews furcsa alakú dombokra lett figyelmes. Őt ezek az észak-írországi úgynevezett drumlinokra emlékeztette, amelyek a jégkori óriásgleccserek aljzatában képződő elnyújtott alakú dombok. A drumlinok úgy alakultak ki annak idején, hogy a gleccser által magával vonszolt üledék lerakódik és felhalmozódik a tájon.

Andrews hazatérve egy „teljesen őrült” ötletet tárt két diákja elé, és arra kérte őket, hogy a műholdképeket átfésülve keressenek még hasonlódombokat. Ők találtak is több mint százat, és hosszúkás, de mégis ívelt formájuk miatt „bálnahátaknak” nevezték el őket. A namíbiai drumlinok felszínén hasonló bevésődések látszottak, mint a Föld megannyi jégkorszakban formálódott geológiai alakzatán.

De e bevésődések egyúttal furcsák is voltak, mivel arról árulkodtak, hogy a fölöttük elhaladó gleccser valóságos szélvész gyorsasággal - akár évente több száz méteres sebességgel - száguldott át rajtuk. E robogó gleccserekhez képest a környező jégárak gyakorlatilag egy helyben toporogtak.

E gleccserfolyamok létezése egybeesett azzal az időszakkal, amikor a mai Dél-Afrika elveszítette jégsapkáját. Minthogy ma is léteznek hasonló jégárak például az Antarktiszon, a kutatók szerint évszázmilliók múlva majd ezek kőzetbe vájt nyomai is árulkodni fognak a jelen kori geológiai történésekről. De e történet a megállíthatatlan veszteségről szól Graham Andrews szerint, hiszen

Ezek a jégszupersztrádák valójában a jégsapkák pusztulásának velejárói.

Forrás: New York Times