Béla
8 °C
15 °C

A sajtgyártás majdnem olyan szörnyű a Földnek, mint a húsipar

GettyImages-500553434
2019.02.24. 14:26
Sok ember etikai megfontolásból lesz vegetáriánus, hiszen hallotta, hogy a hús előállítása milyen hatalmas energiafelhasználással és környezetszennyezéssel jár. Nagy részük nem mond le teljesen az állati táplálékról, és tejtermékeket vagy tojást továbbra is eszik. Sőt, jellemzően sajtot sokkal többet, mint azelőtt. Ez önbecsapás: a sajtgyártás ökológiai lábnyoma alig marad el a hústermelésénél. Csak egyelőre jobb a sajtója.

A húsipar hatalmas kommunikációs hátrányban van a tejtermeléshez képest. Míg előbbiről az állat- és környezetvédő szervezetek az elmúlt évtizedekben sikerrel tudatosították az emberekben, hogy rettentő szenvedést okoz az állatnak, a tejtermelő tehenekről még mindig az alpesi tündérmesék képei villannak be szinte mindenkiben. Míg a húsmarhák, disznóhizlaldák ábrázolásain összezsúfolt, ki tudja, milyen vegyszerekkel kezelt állatok látszanak (vagy legalábbis ezt a képzetet erősítik a képek), addig a tejtermék- és tejcsokoládé-reklámokban üde zöld réteken legelő, vasútmodell-terepasztalra illő lélegzetelállító hegyek között boldogan élő tehénkéket látni.

A kettősség oka talán abban keresendő, hogy a tejtermelésbe (közvetlenül) nem hal bele az állat, a vágóhidak viszont visszavonhatatlan következményekkel járnak. Ez igaz is, csak azt felejtik el rendszeresen, hogy a levágást megelőző pillanatig igazából nincs lényegi ok, ami miatt a hús- és a tejelő marhákat drasztikusan eltérő körülmények között kellene tartanunk. Így kérdéses, hogy a tejadó tehén élete valóban boldogabb-e, mint az életét négy lábon járó steakként töltő marháé. Ugyanígy az sem biztos, hogy a tej és a belőle készített tejtermékek előállítása kevesebb környezetszennyezéssel (üvegházhatású gázok emissziójával és energiafogyasztással) jár.

Sajt a hús helyett?

A tej- és tejtermékfogyasztás világszerte növekszik, ami az állati eredetű táplálékok térnyerésének velejárója, illetve a tejet a közegészségügyi hatóságok is folyamatosan ajánlják az embereknek, mint fontos kalciumforrás. A világ sajttermelése mostanában már meghaladja a 22 millió tonnát évente, miközben az évezred elején még csak 15 millió tonna volt. A termelés biztosan nőni fog tovább, hiszen a nyugati életforma minden elemére vevő, egyre gazdagodó kelet-ázsiaiak egyre inkább beleszerelmesednek a sajtba (Kim Dzsongun állítólag a svájci magániskolában lett a sajt megszállottja). A sajtok iránti egyre nagyobb keresletet természetesen követi a tejtermelés is.

1970-ben még csak 480 millió tonna tejet termeltek globálisan, ma már 800 millió tonnát.

A hagyományos sajttermelő nemzetek sem fordultak el a terméktől: a franciák 2015-ben 26 kilót ettek meg belőle fejenként, ami egy teljes kilóval több, mint három évvel korábban, de a brit sajtfogyasztás is 13 százalékkal növekedett ezalatt. A trend alól Magyarország némileg kilóg, hiszen nálunk az elmúlt évtizedben csökkent a tejfogyasztás. Míg 2009-ben átlagosan 259 gramm tejet vagy tejterméket ettünk naponta, öt évvel később ez már csak 246 gramm volt, és a változás üteme azóta is hasonló.

Vannak kutatási eredmények, amelyek arra utalnak, hogy akik nem esznek húst (közülük is a vegetáriánusok és nem a vegánok), azok több sajtot fogyasztanak az átlagnál. Méghozzá jóval többet: az ő átlagos napi fogyasztásuk 30 gramm, míg a húsevőké fele ennyi. A kutatás vezetője, Kathryn Bradbury az Aucklandi Egyetemről a New Scientistnek nyilatkozva kifejtette hogy

a vegetáriánusok egyértelműen sajttal kompenzálnak.

1 kiló cheddar = 16 kiló szén-dioxid

Ha a hús lecserélése sajtra általános jelenségnek bizonyul, a vegetarianizmus mégsem jelent akkora főnyereményt a környezetnek, mint azt hirdetik. Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete (FAO) szerint az állattartás több mint 14 százalékban járul hozzá az üvegházhatású gázok termeléséhez, és a szarvasmarhák az emisszió kétharmadáért felelősek. Ha pedig hozzájuk vesszük az összes tejtermelő állatot (kecskéket, juhokat és így tovább), az arány már 81 százalékos - bár őket pályafutásuk végén általában meg is eszik. Különösen nagy bűnük a teheneknek, hogy a szén-dioxid mellett a még erőteljesebb üvegházhatást okozó metánt is termelik serényen.

Az utóbbi években általánosan elfogadottá vált, hogy a marhahús a legkörnyezetszennyezőbb módon előállítható táplálékok közé tartozik. Egy kilogramm marhahús létrejötte 26,5 kilogramm szén-dioxiddal egyenértékű mértékben fokozza a klímaváltozást. Ez nagyjából annyi, mintha egy autóval 100 kilométert utaznánk. Egy tehénből nagyjából 200 kilogramm húst lehet kinyerni, tehát a felnevelése több mint 5 tonna széndioxid-egyenértékű üvegházgáz felszabadulásával jár.

A többi állat húsának egy kilogrammja ennél kevesebb emissziót eredményez, de még mindig sokkal többet, mint a zöldségek termesztése. De hogy viszonyul ezekhez a tejtermelés? Nos, a nyers tej előállításának kibocsátása még nem tűnik túl magasnak: egy kilogramm (nagyjából egy liter) termelése 1,3 kilogramm szén-dioxidot és metánt szabadít fel. Csakhogy a sajtgyártáshoz rengeteg tej kell, átlagosan 10 literből lesz egy kiló sajt. Noha nagy különbségek vannak a sajttípusok között, úgy számolhatunk, hogy egy kilogramm sajt átlagosan 9,8 kilogramm szén-dioxid emisszióját igényli. A legkirívóbb egy amerikai cheddarfajta, ami Holstein-Fríz tehén tejéből készül, és amelynek kilója 16 kilogramm szén-dioxidot szabadít fel (és az átlagos cheddar is több mint tíz kilogramm emissziójával jár). Ez pedig már nincs is olyan távol a marhahús emissziós költségétől.

Ettől messze elmarad a baromfi kilójának 5 kilogrammos, de még a sertés kilójának 7 kilós kibocsátása is. Aki tehát meg akarja óvni a bolygót, inkább disznósajtot egyen, ne valódi sajtot.

 Persze ez meglehetősen igaztalan összehasonlítás, hiszen húsból sokkal többet eszik egy átlagos ember, mint sajtból, és az állattartás egyéb környezetszennyezéssel is jár a gázemisszió mellett. Nem szabad elhallgatnunk a tejtermékek előnyeit sem a húsiparhoz képest. A sajt egy grammjában általában több kalória van, mint a húsban, és az előállítása is kisebb földterületet igényel, ha tömegre vonatkoztatjuk. Tehát ha ezen az alapon végezzük az összehasonlítást, abból kedvezőbben jön ki a sajt.

Intenzív állattartás: Sátán vagy Megváltó?

A tejipar az utóbbi évtizedekben csökkentette a tevékenysége folytán kibocsátott üvegházgáz mennyiségét - no nem szándékosan, hanem az egyre intenzívebbé váló állattartás melléktermékeként. A kis helyen tartott, kevesebb energiát igénylő, a tejtermelés szempontjából érdektelen szövetekből kevesebbet növesztő, és naponta több tejet adó tehenek nemcsak a termelés profitrátáját növelik, de csökkenthetik a tevékenység ökológiai árát is. A kevésbé intenzív körülmények között tartott juhok és kecskék tejét ezért még a tehéntejnél is súlyosabb áron lehet előállítani: egy kilogrammjuk 5 kiló szén-dioxidot puffog a levegőbe.

Ezzel együtt viszont sokkal rosszabb lesz magának a tehénnek. Egyértelmű, hogy egy nagyüzemi tejgyárban az életét tengető állat sokkal stresszeltebb és boldogtalanabb, mint a mezőn legeltetett, szociális kapcsolatokat kialakítani képes társa. A tejtermelés fokozásának szűnni nem akaró igénye is kikészíti a marhákat. 2007 és 2016 között az amerikai tehenek 13 százalékkal növelték tejtermelésüket. 2017-ben egy átlagos amerikai tehén termelése már meghaladta a 10 tonnát, ami napi 28 litert jelent. Ez rendkívül megterhelő nekik, tőgyük folyton begyullad, alig bírják el a rengeteg tejet, ami a szervezetükben termelődik.

A tejképzés energiaigénye olyan nagy, hogy egyszerűen képtelenek eleget enni ahhoz, hogy nem maradjanak folyton éhesek.

Hogy mennyire boldogok a tejet adó tehenek, azt jól mutatja, hogy míg egy szarvasmarha akár 20 évig is élhetne, a tipikus tejelő teheneket – produktivitásuk gyors csökkenése miatt – már ötévesen levágják. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy aki sajtot eszik, az gyakorlatilag sajtlékelőt szúr bolygónk testébe. Azt azonban jó tudni, hogy a sajt kifejezett luxusterméknek számít, ha az ökológiai lábnyomát vesszük figyelembe.

Ettől pedig csak a sajtkészítők boldogok.

(Borítókép: a Valio Oy sajtgyártó üzeme. Fotó: Andrey Rudakov / Bloomberg / Getty Images Hungary.)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!