Luke Skywalker egy csicska, én tényleg hologrammal telefonáltam

Szép mese a Csillagok háborúja, és a rendező George Lucasnak elképesztő trükköket kellett kitalálnia, hogy felvegye a futurisztikus jeleneteket, például amikor Leia hercegnő egy hologram lépében kér segítséget a tesójától, hogy legyen szíves, mentse már meg.

Az Ericsson standján tudtam kipróbálni a futurisztikus beszélgetést, amelyben egy Kinect szenzor letapogatta a  testemet, ahogy a beszélgetés másik résztvevőjét is a terem másik részén, és valós időben megjelentünk egymás előtt a Hololens kiterjesztett valóságában, hogy csevegjünk egyet. A képminőség is hasonlított a Csillagok háborúja jelenetére, nem tudtam volna leolvasni a másik fél nyakbaakasztós névtábláját, de egy kevésbé rádiózajos környezetben, gigabites sebességű 5G hozzáférésen nem jelent majd gondot a hibátlan életnagyságú megjelenítés.

Mivel a Hololens úgy működik, hogy az odarajzolt kép kitakarja a mögötte lévő valódi teret, megkapjuk azt az érzést, hogy a másik előttünk áll, és ettől lesz az egész hátborzongató.  

Bizonyos értelemben a holohívást a tárcsázós telefonhoz lehet hasonlítani, amikor még a fejünkhöz kellett emelni a kagylót a beszélgetéshez, hiszen szükség van egy-egy Hololensre. De ezzel engem megvettek, jöhet az 5G, és még szemüveget vagy sisakot is hajlandó vagyok felvenni, hogy a szeretteim akkor is előttem álljanak, amikor igazából messze vannak tőlem.