Putyin receptje alapján bombázzák az Akadémiát

Nyílt levelek sorát írták Vlagyimir Putyinhoz akadémikusok, köztük a Nobel-díjas Zsoresz Alfjorov, támogatva a törvény ellen fellépő tudósokat. Tüntetések voltak több városban, Moszkvában az egyébként csekély jelentőséggel bíró parlament és az Orosz Tudományos Akadémia (RAN) előtt is.

A kormány gyors tempót diktált, az általa meghirdetett reform bejelentésétől az első két szavazásig mindössze nyolc nap telt el, nem véletlen az sem, hogy a kormány június végére tette az egész akciót.

Addig azért eljutottak az érintettek, hogy az államfővel tárgyalhassanak: a RAN, a megszüntetésre szánt Orosz Orvosi Tudományos Akadémia és az Orosz Mezőgazdasági Akadémia vezetője azt akarta elérni Putyinnál, hogy az akadémiák megmaradjanak alapkutatásokkal foglalkozó tudományos intézeteknek, és ne váljanak súlytalan tudósklubbá.

Egy dolog az ígéret, a másik a törvény

Több módosítást elértek az orosz elnökkel folytatott megbeszéléseken, a két akadémia nem szűnt meg, és a RAN megmaradhatott költségvetési szervnek. A kormány lemondott az akadémia önállóságát szimbolikusan is korlátozó kezdeményezésről, azaz a levelezőtagság megszüntetéséről és a tagfelvételi moratóriumról. Putyin jó cárként avatkozott be, aki szerint „mindkét oldalnak megfontolandó érvei vannak”.

A RAN-t 2013 és 2017 között vezető Vlagyimir Fortov szerint lényegében célt értek, mert az addigra már a parlament kormánytöbbsége által két szavazáson támogatott és utolsó szavazására váró törvény annyit változott a Putyinnal folytatott megbeszélések hatására, hogy az már nem vezethet az akadémia likvidálásához.

Csakhogy a megbeszélések csupán ígéretet jelentettek, a gyakorlatban még hátravolt a harmadik, végleges parlamenti szavazás. Mivel az elnök és az akadémia elnöke közötti megbeszélés eredményei még nem voltak kézzelfoghatók, folytatódtak az akadémiai dolgozók tüntetései az ország több városában. A nyár folyamán a nemzetközi közösség, Nobel-díjas tudósok csoportjai kérték Putyint, adjon hosszabb időt az akadémia és a tudományos élet intézményi reformjára.

Az akadémiának pusztulnia kell, mint Rómának

Az akadémikusoknak minden okuk megvolt a bizalmatlanságra. Putyin legfontosabb tudományügyi tanácsadója,  az orosz kormány bizalmas pénzintézetét, a Bank Rossziját vezető milliárdos Jurij Kovalcsuk bátyja, Mihail Kovalcsuk, aki egyébként maga is akadémikus, egy interjúban kijelentette:

Az akadémiának menthetetlenül pusztulnia kell, ahogyan a Római Birodalomnak is.”  

„De hát Rómát a barbárok rombolták le” – vetette fel az akadémikusok rendkívüli ülésén vitatható történelmi pontossággal, ám hatásosan egy felszólaló akadémikus. Ez nem segített sokat az ügyön, amely sokak szerint egyébként is Mihail Kovalcsuk személyes bosszúja volt, miután nem választották újra a RAN Kristálytani Intézetének elnöki posztján.

A parlament kompromisszumkészsége jeléül kivárt az újabb szavazással, a törvény végül szeptember 18-án lépett életbe. Valóban enyhébb volt, mint a legelső, villámcsapásszerűen bejelentett verzió, de létrejött a kifogásolt külön állami szerv, amely a RAN és a két másik akadémia vagyonkezelőjeként kezdett működni a korábbi pénzügyminiszter-helyettes vezetésével. Ez lett a Tudományos Szervezetek Szövetségi Hivatala (FANO).

Hogy ez mennyire így volt, azt már az is jelezte, hogy a törvény életbelépése után csak három hónappal, decemberben sikerült legalább egy közös sajtótájékoztatót tartania a vagyonkezelő és a RAN vezetőjének. Az esemény nem volt nyílt vitáktól hangos, bár a tudományos életnek világossá vált, hogy innentől leépítésekre, intézményi összevonásokra, a tudományos közösségek puha üldöztetésére kell számítani a jövőben.

Már csak azért is, mert a vagyonkezelő és a RAN közötti hatáskörök sem lettek egyértelműen elosztva. „Nyilvánvaló, hogy az intézeteket vissza kell terelni az akadémia alá” – mondta másfél év tapasztalatát összegezve 2015-ben a RAN elnökségi tagja.

„Eltelt három év a reform kezdete óta. Vajon nőtt ettől a tudósok hatékonysága, javult tőle a munkájuk? Gyakorló kutatókra gondolok, nem bürokrata vezetőkre. Belőlük jött bőven az elmúlt három évben, Vlagyimir Vlagyimirovics, nőtt a bürokratikus jegyzékek mennyisége, meg egy csomó tudomány körüli mutyi” – fordult Putyinhoz az akadémia elnöke 2016-ban. 

2017-re sem változott a helyzet: Fortov, már leköszönő elnökként arról beszélt, hogy az idő előrehaladtával egyre kezelhetetlenebbek a vagyonkezelővel folytatott viták. Az akadémia szerint „a tudományos életben való szerepe a nullához közelít”, és a FANO az üzemeltetés helyett olyan irányítási feladatokat vállal magára a kormány elgondolása szerint, amelyek a tudományos élet működtetését érintik, és nem tartoznak a vagyonkezelő kompetenciájába – nem is tud nekik megfelelni.

A kormány írja az új szabályt

Fortov kapcsán az évek óta húzódó konfliktusban a Kreml fontos győzelmet aratott: a RAN elnöke ugyanis újraválasztásáért indult, márpedig – ismerve az „akadémiai reformmal” kapcsolatos álláspontját – a közgyűlésen esélyesnek látszó győzelme kellemetlen lett volna a kormányzatnak.

Az utolsó pillanatban Fortov – vélhetően nem önszántából – visszavonta jelölését, a két másik jelölttel együtt, így a 2017. márciusi választást szeptemberre halasztották. Ezalatt az akadémiával  a kormányzatnak megfelelő új szabályt fogadtattak el, amely szerint a jelölteket a kormány hagyja jóvá. Igaz, szeptemberben így sem a kormány emberét, sikerült megválasztatni, hanem Alekszandr Szergejev akadémikust, akit inkább az akadémia oldalán állónak tekintenek.

A választást tehát ha el is veszítette a Kreml, a szabályok átírásával hosszú távon mégis elérte az akadémiai autonómia csökkentését.

A FANO megy, a vita marad

A tudományos élet képviselői előre figyelmeztettek: ha megbolygatják az alapkutatást, azt megszenvedi az alkalmazott kutatás is, és a bizonytalan helyzet miatt látványosan áramlanak külföldre az aktív kutatók. 

Hogy a kormány is belátta a helyzet tarthatatlanságát, azt jelzi, hogy 2018 májusában – Putyin újraválasztása után – mégis felszámolták a vagyonkezelő FANO-t, igaz, funkcióit a tudományos és oktatási minisztérium vette át, a korábbi konfliktusok forrását ezzel megőrizve. Ráadásul a FANO megszűnte előtt még végzett is egy értékelést az intézmények hatékonyságáról, ezzel kapcsolatban nyílt az újabb front 2018 júniusában, elég váratlanul.

Ugyanis márciusban első olvasatban a parlament elfogadta Putyin megnyugtatónak tűnő törvényjavaslatát, amely megerősítette az akadémia egyeztetési jogát arra az esetre, ha a kormány egy állami tudományos szervezet átalakításáról vagy megszüntetéséről dönt. Aztán júniusban a kormány egy apró módosítást kezdeményezett az újabb szavazás előtt, amelyben az „egyeztetés” szóból „áttekintés” lett, lényegében tehát üres formalitássá egyszerűsödött az akadémia beleszólási joga a kutatási szervezeteket alapvetően érintő kormányzati tervekbe. A kormány három napot adott az akadémiának, hogy fogalmazza meg álláspontját a módosítással kapcsolatban – írta tavalyi cikkében a Kommerszant. 

Az állásfoglalás két nap múlva készen is volt. Nem lett túl bonyolult: ha a törvény ebben a formában életbe lép, akkor az akadémia képviselői az utcára vonulnak – közölték. Igaz, erre nem lett volna módjuk, mert a futball-vb-nek épp otthont adó Oroszország előrelátóan betiltotta az utcai tüntetéseket a világesemény idejére és még néhány héttel azon túlra is. (Erre elsősorban a nyugdíjreform miatti felzúdulásra gondolva szánta el magát a kormány, de jól jött az évek óta húzódó akadémiai konfliktus folytatásához is.)

A parlament oktatásügyi bizottsága végül úgy döntött, később legyen végső szavazás a törvényről. A törvénytervezetben megadott módosításnak az elvi jelentősége sem volt csekély, de konkrét kormányzati szándékot tükrözött, a megszűnt FANO már említett vizsgálata ismeretében.

„Folyamatosan Damoklész kardjaként lebegnek felettünk a különféle optimalizációs tervek. Azt mondák, a FANO értékelése nem vezet a perspektívátlannak ítélt intézmények megszüntetéséhez. Egyébként ebbe a csoportba 120 intézmény került. A FANO-nál közben személyes beszélgetéseken elismerik, hogy nem is tudják felmérni szakszerűen az akadémia összes intézményét: ami tegnap nem tűnt perspektivikusnak – például az északi sarkkör selfterületének vizsgálata –, az holnap rendkívül fontos lehet” – mondta a Kommerszantnak a RAN szakszervezetének elnöke, Viktor Kalinuskin, utalva arra, hogy a selfterület vizsgálata adja a tudományos alapját Oroszország területi igényeinek az Északi-sarkig az éghajlatváltozással egyre kiaknázhatóbb, természeti kincsekben gazdag régióban.

Optimalizálás = lefokozás

Az akadémia azért is tart a minisztériumtól való függéstől, mert a kormány így könnyen terelhetné az akadémia kutatóintézeteit a felsőoktatási intézmények alá. Hiába volna névleg közös, a gyakorlatban ez a felsőoktatási intézmény elsőbbségét jelentené, vagyis végső soron a kormányzati akarat érvényesülését, miután a felsőoktatási intézmények önállósága jóval csekélyebb, mint az akadémiáé – hívta fel a figyelmet a már idézett Kalinuskin.

Egyetértett vele az akadémia elnöke is. Alekszandr Szergejev tavaly nyáron arra figyelmeztetett, hogy az akadémia érdeklődők klubjává degradálódik, ha nem lesz vétójoga az intézményi átalakításokról szóló kormányzati tervek kidolgozásában.

Ebben valamennyit visszakozott a kormányzat, Putyin májusi rendeletére hivatkozva. Ez a 2012-eshez hasonlóan a tudomány finanszírozásának növelését írta elő: a fizetések emelése az elmúlt hát évben részben teljesült – az adott régió átlagfizetésének 200 százaléka volt az előirányzat, ami igen nagy különbséget jelent egy moszkvai és egy novoszibirszki kutató számára –, a legfrissebb rendelet már azt célozta meg, hogy 2024-re Oroszország az öt leginnovatívabb országok közé kerüljön be. Ehhez azonban a tudományos élet képviselői szerint nincs elég forrás, még ha az összeg 150-ről 180 milliárd rubelre (2-ről 2,4 milliárd euróra) nőtt is: ez az orosz GDP 1,1 százalékát jelenti a megcélzott 1,7 helyett.

Ennek ellenére az állam és az akadémia között folyó szkander öt év alatt nem dőlt el, de az állam áll nyerésre: az akadémia elnökválasztását előíró szabályok megváltoztatása ezt bizonyítja, ahogy az is, hogy  a pénzekről nem az akadémia, hanem a minisztérium dönt. Igaz, a RAN mégsem vált súlytalanná és főképp nem pusztult el, mint Róma: Szergejev egy idei interjúban óvatosan fogalmazva kialakuló konszenzusról beszélt az akadémia feladatát illetően. A tudomány hatékonyságának növelését célzó finanszírozásban az elnök szerint nagyobb feladatokat kapott az akadémia, véleménye meghatározó maradt – bár a pénzek elosztásánál nem az övé a végső szó, és ez lényeges vesztesége az akadémiának 2013-hoz képest.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin beszél a novoszibirszki Orosz Tudományos Akadémia épületében 2018. február 8-án. Fotó: Alexey Nikolsky / AFP)