Rambót is utolérheti a kék halál

Kényelmetlenül éreztem magam a Dell Latitude 7424 Rugged Extreme előtt, amikor kicsaptam magam elé a szerkesztőségi asztalra, pedig volt már a kezeim közt egymillió forintos gép. Ebbe a kicsapásba viszont beleremegett minden, ami az asztalon volt. Az ár még rendben is lenne, de legalább egy keki gyakorlóruhát fel kellett volna húzni, hogy kevésbé legyen tájidegen a három és fél kilós, szögletes és vastag test, amely több tucat szempontból megfelel a katonasági követelményeknek. 

Tök jól hangzik, hogy be lehetne ülni vele egy hűtőházba a kampón lógó fél disznók közé, de amikor komolyan elkezdtük törni a fejünket a teszten, hogy milyen látványos módokon kínozhatnánk meg a hardvert, a fantáziánkhoz képest már hirtelen szerénynek tűnt a gép ellenálló képessége.

Nem túl izgalmas például, hogy egy páncélozott aktatáskának kinéző tárgyat betesztünk a mélyhűtőbe, aztán meg hatvan fokra a sütőbe. Vízből is kevesebbet bír, mint a csúcskategóriás mobilok, mert az Intel processzorai aktív hűtést igényelnek, tehát a gép oldalán egy hatalmas szellőzőnyílás éktelenkedik, és erre a tapasztalatok alapján tényleg szükség van, jó párszor felzúgott a gép cikkírás közben, pedig csak a böngésző futott pár tucat ablakkal.

A párát és a heves záporokat még elviseli, de ehhez is lezárt, kikapcsolt állapotban kell lennie, szóval még az sem igaz, hogy az esőerdő közepén Rambo ilyen laptopon nézegeti hosszan a térképet, mielőtt elvágja az ellenség torkát. Vagyis megteheti, csak rohadt bénán nézne ki, ha a kommandós bevetés a Windows kék halálán bukna el. 

Ledobtuk volna padlóra is, de nagyon durván, ám hivatalosan csak beton + két centi farost jöhet szóba, és a szerkesztőségi beton + vékony linóleumon már nem garantált a túlélés. A józan ész pedig azt mondaná, hogy adjuk egy gyermek kezébe a homokozóban, és nézzük meg, hogy mit épít belőle, de az biztos, hogy a kislapát nem állna meg 12,2 gramm per köbméteres szemcsesűrű homoknál, amit papíron kibír a gép. Arra meg most nem volt időnk, hogy precízen belőtt homokvihart teszteljünk.

De nézzük csak, hogy miből is áll ez a védettség. A mobiloknál éppen az a lenyűgöző, hogy a vízállóságot a megszokott kecses formával együtt vállalják, beleértve azt is, hogy a jackdugó és a töltő teljesen nyitott. Ez a Dell is kecses lenne az elektromos grillsütők versenyében, de a laptopok közt némi hátránnyal indul. A portokat vastag, biztonsági retesszel ellátott ajtócskák védik, ezek biztosítják a már említett vízállóságot. Így egy kicsit körülményes a gép használata: amikor a perifériákkal bajlódtam, körbe kellett forgatni, mert máshogyan nem láttam, hogy az ajtó mögött pontosan hol van a keresett nyílás.

Kellemesebb meglepetés, hogy a jobb oldalon megtalálható két külön ajtó mögött vannak a meghajtók, egy-egy PCIe NVMe ssd, amelyek a kallantyú átpöccintése után laza mozdulattal kihúzhatók, tehát olyan könnyedén tudjuk eltávolítani a szupergyors belső adattárolót, mintha egy pendrive-ot húznánk ki az usb-ből. Csak oda kell figyelni, hogy ne a rendszerpartíciót vegyük ki, amire a Windowst telepítettük. Kivéve persze, ha eleve ez a cél, hogy sűrűn váltogassuk az oprendszerünket, de ebben az esetben is érdemes előbb kikapcsolni a gépet, és utána cserélni.

Elvileg három ssd beépíthető, az általunk kipróbált változatban viszont a harmadik egység helyére egy dvd-meghajtót raktak, hiszen ki ne szeretne tengeri olajfúrótornyon Szulejmánt nézni 500 forintért turkált korongról, miközben lemegy a nap a végtelen horizonton. 

Az ajtók mögött más egzotikus bővítési lehetőségeket találunk:

• sd-olvasót,
• teljes méretű SIM-kártya olvasót,
• kissé elavult, de talán kormányzati hivatalokban és nagyvállalatoknál ma is használt ExpressCard egységet,
• van benne soros,
• három usb 3.0 és egy usb 3.0 type-c port,
• két Ethernet (az egyik opcionális)
• beépített GPS-vevő segíti a navigációt.

Az aksit pedig két független egységre bontották szét, hogy működés közben tudjuk kicserélni a lemerült telepeket telire.

Ezek a méretek a 90-es években még teljesen átlagosak voltak, de a felhasználói élmény egyáltalán nem retró: erős, nyolcadik generációs Core i7 procival és 32 GB RAM-mal is kérhető a Latitude 7424 , a tárhely pedig akár 4 TB lehet. A billentyűzeten egész kényelmesen lehet gépelni, leszámítva az amerikai kiosztást, az érintőkijelzőhöz meg tartozik egy rugós madzagra kötött toll, amit tutira nem fogunk elveszíteni, hacsak le nem tépjük.

A kijelző tükröződésmentes, és akár 1000 nit fényerőre is képes, amivel napsütésben sem lehet gondunk, az irodában pedig egyenesen megvakulunk, ha nem vesszük vissza a fényerőt körülbelül a harmadára.

Fogyasztói szemmel rendben van ez a gép, a képzeletemben Hummer-tulajdonosként biztosan ilyet pörgetnék az ujjamon, ahogy a láncra vert pitbullal az edzőterem és a szolárium között nyomulok. Dolgozni lehet rajta, véginyomtam egy napot, de ennél többet azért nem vállalnék, kényelmesebb, ha nem kell négy centi magasan tartani a kézfejet. Az pedig jó kérdés, hogy éles bevetésen meddig lenne elég ez a szellős védettség, főleg amikor használnánk a portokat, de ömlik a nyakunkba az eső.