A szolgálófiú meséje – a férfi terméketlenség megállíthatatlan járványa

Mélyreható okai vannak annak, hogy a gyermektelenség hátterében szinte mindenki a nő alkalmatlanságát sejti elsőként, és csak a sokadik kivizsgálás után merül fel, hogy talán a reménybeli apa szervezetében nem működik valami. A kulturálisan rögzült reflexek mellett e vélekedést sokan arra a biológiai tényre vezetik vissza, hogy míg a nők már születésükkor rendelkeznek az életük során megérő (vagy nem megérő) petesejtek összességével, addig a férfiak heréiben folyamatosan termelődnek (vagy nem termelődnek) a spermiumok, szinte az életük végéig.

Ez a vélekedés nagy vonalakban igaz lehet ugyan, de táptalajt biztosít annak a téveszmének, miszerint emiatt a férfiak termékenysége független a múltbéli környezeti hatásoktól és az öröklött defektusoktól. Az utóbbi évek egyre aggasztóbb termékenységi adatai azonban azt bizonyítják, hogy ez egy nagyon veszélyes tévedés.

Hasonló trend a harmadik világban nem figyelhető meg, bár az is igaz, hogy ott sokkal kevesebb vizsgálatot végeztek. Ez nem egyetlen, talán elrontott kutatás eredménye, hanem egy 185 tanulmány megállapításait összefoglaló cikk konklúziója.

Az eredmények igazán sokkolóak. Ezt az egész világnak meg kell tudnia, hiszen ez egyértelmű veszély, amellyel már a jelenben is szembe kell néznünk.

– nyilatkozta Hagai Levine, a Jeruzsálemi Héber Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője.

Az újabb aggasztó hírre sem kellett sokáig várni. A Sao Paoló-i Egyetem kutatói a légszennyezés talán legkárosabb összetevőjével, a 2,5 mikronnál kisebb szemcseméretű porral kezeltek kísérleti egereket, és azt tapasztalták, hogy a herecsatornáikban lévő spermiumképző sejtek károsodtak. Ebből azt gyanítják, hogy a légszennyezés az emberi férfiterméketlenség terjedésében is szerepet játszhat.

Valóságos katasztrófa

A jelenségre nem ez a kutatás világított rá először, de korábban az alkalmazott módszerek különbözőségeire hivatkozva még a szőnyeg alá lehetett söpörni a bajt. Az összefoglaló tanulmány viszont kimutatta, hogy gyakorlatilag minden, a témában írt és számottevő kutatás eredményei azonos irányba mutatnak.

„Ha a spermaszám csökkenése igaz, akkor ez, tetézve az egyre későbbre tolódó gyermekvállalás általános jelenségével, valóságos katasztrófa" – alkotott vészjósló véleményt Allan Pacey, a Sheffieldi Egyetem andrológia-professzora a New Scientistnek. Pedig Pacey egyike a szakma egyre fogyatkozó szkeptikusainak a globálisan csökkenő spermaszám kérdésében. Most már úgy nyilatkozott, hogy vonakodva bár, de hajlandó elfogadni, hogy hatalmas baj van készülőben. Ennek ellenére még mindig azt mondja, hogy végérvényes és cáfolhatatlan bizonyítékot az szolgáltathatna, ha rengeteg 18 éves férfit toboroznának minden évben legalább egy évtizeden keresztül, és folyamatosan figyelnék a spermaszámukat. Ha az epidemiológiai felmérések adatai pontosak, akkor a tíz év múlva mért spermaszámnak nagyjából a mai 85 százalékán kellene állnia. Munkatársaival be is adtak egy ehhez hasonló kutatási pályázatot, de nem kaptak rá támogatást. 

Megkérdőjeleződő termékenység

De nem kell ennyire előrerohannunk az időben, már csak azért sem, mert ez az „ej, ráérünk arra még” hamis biztonságérzetét válthatja ki bennünk. Már most is a felnőtt férfiak jelentős hányadának olyan alacsony a spermaszáma, hogy az hatással van a termékenyítő képességükre. Míg a múlt század közepén a nyugati országokban élő férfiak 18 százalékának volt olyan alacsony a spermaszáma (40 millió per milliliter alatt), amely már kérdésessé tette a termékenységet, addig ez az arány 1990-ben már elérte a 40 százalékot.

E negyven százalékból 10-15 százaléknyian vélhetően termékenységi kezelésre szorulnak, ha apák szeretnének lenni. A fennmaradó 25-30 százalék valószínűleg képes teherbe ejteni partnerét, de az optimális spermaminőség esetén elvárható időtartamnál jelentősen hosszabb várakozási időre kell számítaniuk a fogantatásig.

Ez tehát az aggasztó helyzet. A megoldáshoz vezető út első lépcsőfoka az lenne, hogy meghatározzuk az okait. Erről viszont fogalmunk sincs, legfeljebb spekulációink vannak. „Az az igazság, hogy a kérdésre nincs válaszunk” – vallja be Richard Sharpe, az Edinburgh-i Egyetem reproduktív rendellenességekkel foglalkozó kutatója. Mindenesetre az a tény, hogy a spermaszám evolúciós léptékben alig értelmezhető sebességgel zuhan, arra utal, hogy itt kevésbé genetikai változások, sokkal inkább

Ezek a külső tényezők azonban nem feltétlenül a felnőtt férfiakra hatnak. Egyes elméletek szerint a felnőttkori rendellenesen alacsony spermaszám összefüggésbe hozható az anyaméhben fejlődő magzatot ért hatásokkal. Itt alakul ki az a hormonális, illetve anatómiai háttér, amely később elengedhetetlenül szükséges lesz a hímivarsejtek termeléséhez. De ez csak egy hipotézis: szörnyen nehéz vizsgálni egy sejtett tényező hatását, ami a magzatra nehezedik, de csak évtizedekkel később fejti ki az észrevehető következményeit.

Az életmódbeli tényezők hatását feltárni hivatott, kikérdezésen alapuló vizsgálatok rendkívül megbízhatatlanok, hiszen ki tudja, hogy milyen pontosan emlékszik egy ötvenes éveiben járó anya arra, hogy mit evett, milyen hatások érték, amikor húsz-egynéhány évvel korábban terhes volt a jelenben alacsony spermaszámot produkáló fiával. De azért van néhány, egészen jól tetten érhető, terhesség alatt ható faktor, amely többé-kevésbé bizonyítottan hat a későbbi termékenységre.

A legfontosabb a dohányzás

Az Egyesült Királyságban a felmérések szerint még a legutóbbi években is a terhes nők 10,6 százaléka dohányzott. Ez az érték korábban általában még magasabb volt, és erre a körülményre az anyák még évtizedek távlatából is jól emlékeznek. A terhesség alatt dohányzó anyák fiai több kutatás szerint is alacsonyabb spermaszámmal rendelkeznek, a különbség akár 40 százalékos is lehet a normális mennyiséghez viszonyítva. Más vegyületek, hatások szerepét a spermiumképzésben szerepet játszó, laboratóriumban növesztett sejteken vizsgálják, így ismerték fel, hogy bizonyos fájdalomcsillapítók negatívan befolyásolják a magzat fejlődő heréjének sejtjeit.

Miközben sokaknak már a magzati életkorban eldől, hogy a spermaszámuk egy adott mennyiség fölé sosem fog menni, az még csökkenni is tud az életkor előrehaladtával. Dacára annak, hogy a legtöbb egészséges férfi egészen élete végéig megőrzi termékenyítő képességét, ennek mértéke folyamatosan csökken. A Harvard Egyetemen 19 ezer lombikbébi-kezelés adatait elemző kutatás kimutatta, hogy a 40-42 éves férfiak spermiumaival végzett mesterséges megtermékenyítési kísérletek 46 százalékkal ritkábban sikeresek, mint amikor a donor férfi csak 30-35 éves. A 35 éves nők hasonlóképp gyakrabban esnek teherbe a kezelés hatására, ha a férfi partner 30 év alatti, mintha a harmincas évei közepén jár. Összességében azt találták, hogy

Más kutatások úgy találták, hogy a spermiumok minősége 35-40 éves korban kezd meredeken csökkenni. A minőség korfüggése nem csoda, ha belegondolunk, hogy a hímivarsejtek a férfi egész élete során ugyanazon őssejtek újabb és újabb osztódásából keletkeznek. Egy 40 éves férfi spermiumképző sejtjei legalább 800-szor osztódtak már addigra, és minden osztódáskor fennáll a DNS-mutáció veszélye. A mutáció nemcsak a spermium esélyeit rontja, hogy sikeresen meg tudjon termékenyíteni egy petesejtet, de a létrejövő utódban is defektusokat okozhat.

Mit lehet tenni?

Nem sokat. Nem létezik igazán hatásos terápia, amely növelné a férfiak termékenységét. Ennek hátterében az áll, hogy megdöbbentően keveset tudunk a arról, hogyan működik valójában a férfiak termékenyítő képessége, messze kevesebbet, mint a női meddőségről. A kérdés évszázadokon keresztül büszkeségbeli okok miatt is titkolandó volt, egyesek még ma is tagadják a probléma létezését. Ez pedig hatással van a kutatási irányokra is.

Az ismerethiány azt okozza, hogy még az orvosok által a termékenység jobbítása érdekében javasolt életmódbéli tanácsok jelentős hányada is anekdotákon alapszik, és valójában semmilyen bizonyíték nem támasztja alá hatásosságukat. Rengeteg tényezőről olvasni a sajtóban, amelyek negatívan vagy pozitívan befolyásolják a termékenységet a férfiaknál. Ezek az állítások azonban legtöbbször egyáltalán nem bizonyítottak. Talán a meleg negatív hatása a legalátámasztottabb: a szűk alsónadrág, a gyakori forró fürdő és a szauna csökkent(het)i a spermaszámot.

Viszont a biciklizés nem. Korábban azt gondolták, hogy a kerékpáron előregörnyedő testhelyzet, különösen, ha a nyereg a kormánynál magasabban helyezkedik el (az elgondolás szerint a folyamatos nyomás nem tesz jót a spermiumképzésnek), csökkenti a spermaszámot. Egy 2014-es, 5000 biciklista részvételével végzett vizsgálat azonban nem talált összefüggést a kerékpáron töltött órák és a terméketlenség között.

Abban azonban az összes szakértő egyetért, hogy ameddig nem vesszük a férfi terméketlenséget ugyanolyan komolyan, mint a női meddőséget, a szituáció csak tovább fog romlani. Ha elismerjük a probléma létezését, az nemcsak a gyermektelen nőkre nehezedő társadalmi nyomást fogja csökkenteni, de az eddig még a szégyenérzetből rejtőzködő érintett férfiakat is meggyőzheti arról, hogy problémájukkal orvosi segítséget keressenek. 

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)