Foglalkozása: kalóriával tömi a gyerekét Youtube-on

Immár 10 éve, hogy megjelent Dél-Koreában egy olyan netes jelenség, amiről tipikusan az jut eszébe az embernek, hogy a világ megérett a pusztulásra. Az úgynevezett mukbang videók (amelyek neve a koreai muk-ja, vagyis enni, illetve a bang-song, azaz közvetíteni szavak összevonásából született) egyszerűbbek a faéknél. Fiatal emberek esznek otthon a webkamerájuk előtt, miközben ezt idegenek ezrei, esetenként milliói nézik, és sokszor ők is esznek a képernyők előtt. A videók megosztására kezdetben nem is a Youtube-ot, hanem különféle koreai szolgáltatókat használták.

A koreai mukbang-videósok, mint az Aebong-ee nicknevet használó Rachel Ahn, országosan ismertek Dél-Koreában. Amikor Ahn az NPR riporterével találkozott egy nyilvános helyen, maszkban volt csak hajlandó megjelenni, nehogy felismerjék (bár ebben azért lehetett némi rájátszás, illetve a kelet-ázsiak körében elterjedt szájmaszkdivat is).

A mukbang videók általános sajátsága, hogy annyi ételt pakolnak maguk elé az előadó (evőadó?) művészek, ami elég lenne egy nagyobb családnak is. És nemcsak csipegetnek belőle, hanem rendszerint annyit esznek, ami már egyértelműen egészségtelen. Ahn minden este 9 órakor kezdi adását, főként hagyományos koreai fogásokat, pikáns tésztákat, tenger gyümölcseit, gőzölt és olajban sült gombócokat eszik, illetve mindent, amiért fizetnek a szponzorok. Persze ügyel arra, hogy ilyenkor a jól látsszon csomagolás és a márkajelzések is.

- már amit anélkül lehet, hogy maguk is ennének. Ezért kifejezetten megkövetelik, hogy a mukbang sztárok csámcsogjanak, habzsoljanak, és az élő chaten kérik időnként kedvenceiket, hogy olyasmit csináljon, amit látni szeretnének. Tulajdonképpen nem sokban különbözik ez az online élő szexvideóktól. A közvetítések időnként két-három óráig is eltartanak, így a mukbang sztársághoz nagy kapacitású gyomorra van szükség.

A legnagyobb mukbang sztárok, vagy ahogy őket nevezik, mukbang jockey-k az evéssel keresnek annyi pénzt, amiből vígan megélhetnek, vannak közöttük, akik havi 10 ezer dollár körül kaszálnak. A szponzorációk, illetve a videómegosztókon közölt reklámok után járó jutalék mellett egyes szolgáltatóknál az élő közvetítés közben a nézők virtuális jutalomfalatokkal kedveskedhetnek az evősztároknak, amit aztán igazi pénzre lehet váltani. Ahn egy este csak ezzel 60 ezer forintnak megfelelő összeget is összekalapozhat. A mukbangra épülő iparág ma már számos háttérembert, és videóstreaming-szolgáltatót eltart. Az egyik leghíresebb utóbbiak közül az AfreecaTv, ami a Koreában ugyancsak döbbenetesen népszerű esport-közvetítésekből is jócskán kiveszi a részét.

Gyerekben a pénz

Ez volt az evésközvetítés ma már klasszikusnak nevezhető, mondhatni öregecskedő vonulata. A trend viszonylag későn, 2015 táján tört be nyugatra, először Amerikába, illetve az Egyesült Királyságba, népszerűségre pedig folyamatosan növekszik. Míg 2017 októberében még csak 85 millió nézőt vonzottak a Youtube mukbang videói, addig fél évvel később már 128 milliót. Kezdetben az amerikai mukbang youtuberek simán lemásolták a Dél-Koreában már hosszú évek óta működő receptet, mígnem némelyikük rájött, hogy még népszerűbbé tudná tenni videóit, illetve

A műfaj úttörőinek a Candoo család számít, akik már három évvel ezelőtt is töltöttek fel néhány éves gyerekeik evéséről szóló videókat a Youtube-ra. A család legkisebb tagja alig múlt kétéves, de már négymillióan nézték meg, ahogy rántottcsirke-falatkákat eszik, amikor pedig hatéves bátyjával közösen pusztítottak el egy hamburgert, arra hárommillióan voltak kíváncsiak. Szüleiknek, Katherine-nek és Andrew-nak összesen öt gyereke van, és abból élnek, hogy (főként gyorséttermi) ételeket etetnek velük a kamerák előtt. Bemutatták, ahogy egy baba (nem egyértelmű, hogy pontosan kiről van szó, de egy-két éves lehetett) életében először pizzát eszik, más gyerekek pedig sült csirkét, hamburgert, sült krumplit, tacót, illetve gyorsfagyasztott tésztát tömnek magukba.

Talán a koreai gyökerek előtti tisztelgésként felfogható ez az 5,3 millió megtekintésnél járó videó, amelyen a kétéves kislány nővérével csípős koreai tésztát eszik. A videó nem tetszhetett a kommentelőknek, mert a hozzászólások már le lettek zárva, és a videó leírásában - az elmaradhatatlan Amazon-link mellett, ahol a reklámozott tésztát meg lehet venni - magyarázkodnak. Eszerint a kislány csak három villával evett a tésztából, és egyébként mást is szokott enni.

Intim, zsigeri élmény

Egy másik, mukbanggel pénzt kereső hatéves gyerek Aubrey London, akivel a legnagyobb gyorsétteremláncok és édességgyártók is hirdetnek, sőt saját divatkollekciója is van. Anyja, Nikki Ean elmondta a New Scientistnek, hogy a gyerekmukbang mostanában nagyon felfutóban van a Youtube-on, hiszen „nemcsak felnőttek, hanem gyerekek is tudják csinálni”. Noha a hölgy a nyilatkozata alapján nem feltétlenül látja át annak minden hozadékát, hogy

Vajon beteg-e a világ, hogy az ilyen semmik több millió embert és fizető szponzorok tömegét vonzzák? Ezt mindenki saját ízlése szerint dönti el, viszont a jelenség nem előzmény nélküli Amerikában sem. A kilencvenes években kezdtek terjedni azok a reality sorozatok (az úgynevezett dude food show-k, Magyarországon leginkább az ismeretterjesztő csatornákon láthatók), amelyek gasztronómiával foglalkoztak, de a hagyományos főzőshow-któl eltérően nem a főzést, hanem az evést helyezték a középpontba. A felállás szerint a műsorvezető (gyakran szakács) utazgat a világban, és végigkóstolja az ételeket.

Glen Donnar, a melbourne-i RMIT Egyetem médiakutatója szerint az emberek már ezeket a tévéműsorokat is azért nézték, mert egy idegen ember evését figyelni „intim, sőt zsigeri élményt” nyújt számukra. Amikor gyerekek esznek, az bizonyos értelemben még bensőségesebb. Ráadásul számos társadalmi tabu szól a gyerekek tevékenységének megfigyelése ellen, így sokak számára éppen ezért még érdekesebb. Itt nem feltétlenül pedofíliára kell gondolni, sokak egyszerűen az idillinek tűnő családi kört találják vonzónak. Donnar szerint viszont az utálók is szépen termelik a bevételt a gyerekek szüleinek:

Vannak, akik csak azért nézik a videókat, hogy becsmérelhessék a gyerekek látszólagos manipulációját, a szülők hozzáállását, amivel termékké alakítják gyerekeik képét, illetve az egészségtelen ételeket.

Mára a gyerek evősztárok globális jelenséggé váltak, százezres-milliós követői bázissal rendelkező képviselőik Kanadától Pakisztánig mindenhol megtalálhatók. Ez a brit dietetikus szövetség munkatársa szerint nemcsak rájuk nézve kifogásolható, de jellemzően hasonló korú gyerekekből álló közönségük életmódjára - és ezáltal egészségére - is káros hatással lehet:

Az étkezéseket [a gyerekeknek] a családtagjaik körében kellene eltölteniük, ahol ilyenkor az egymás iránti kötelékek erősödnek, és átélhetik a megosztás érzését. Az evésből nem szabad látványsportot faragni. tudjuk, hogy a korai gyermekkori étkezés meghatározza a kicsik ízlését egész életükre. Így kihat az étkezésből adódó egészségi kockázatokra, illetve az ételhez fűződő érzelmi viszonyukra is

- idézi a New Scientist Aisling Pigottot. Utóbbi állítást a Liverpooli Egyetem tavalyi kísérlete is megerősíti. A gyerekek egy-egy csoportjának híres youtuberek videóit mutatták, akik éppen egészséges vagy egészségtelen ételeket ettek. Ezután kitettek eléjük jó sok ételt, és rájuk bízták, hogy mennyit esznek. Azok, akik azt látták, hogy zsíros dolgokat eszik a videós, átlagosan 26 százalékkal több kalóriát ettek, mint társaik. Ugyan nincsenek konkrét hozzáférhető adatok arról, hogy a mukbang videókat milyen korú nézők fogyasztják, a közösségi médiában érkező reakciókból azért lehet sejteni, hogy a gyerekek vannak közöttük többségben.

Evés = jutalom

Az online evővideók remek lehetőséget kínálnak az egészségtelen ételek gyártóinak, forgalmazóinak, hogy termékeiket reklámozzák ott is, ahol ez a hagyományos média keretei között egyre nehezebb. 2007 óta az Egyesült Királyságban tilos a gyerekműsorok előtt, közben és után magas zsír-, cukor- és sótartalmú ételeket (vagyis például csokit, hamburgert) reklámozni a tévében. A Youtube-ra viszont a korlátozás nem vonatkozik.

A hatás természetesen még erősebb lehet magára a levideózott gyerekre, aki még messze nincs abban az életkorban, hogy átlássa, mi miért történik vele, miért örül mindenki, amikor junkfoodot eszik. Csak azt érzékeli, hogy megdicsérte az anyukája, miután benyomott annyi tésztát, csokit, ami egy hétre is sok lenne. Magától értetődő, hogy össze fogja kapcsolni az evést a jutalmazással, és az isten se menti meg attól, hogy evészavarai legyenek nagy korában.

Miután az újságírók is felfigyeltek a jelenségre, és kérdéseket tettek fel a Youtube-nak arról, hogy egyetért-e a néhány éves gyerekek nyilvános egészségtelen táplálásának gyakorlatával, leszedték a Candoo család néhány videóját, főként azokat, amelyeken a legfiatalabb, kétéves kislány szerepel. A szülők ettől nem rettentek meg, magukat áldozatként beállítva tolják tovább az ugyanolyan videóikat, sőt

Az egészségtelen táplálkozás elleni harc sokkal nehezebb, mint a dohányzás vagy az alkohol elleni küzdelem, hiszen nem lehet egyszerűen betiltani, elvégre valamennyit muszáj enni. Így mindig is lesznek gátlástalan emberek, akik meglovagolják az emberek leskelődés és habzsolás iránti vágyát - még a gyerekeik jövője árán is.

(Borítókép: EATING with the CANDOOS / YouTube)