Jolán
7 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

Jó film, de kár, hogy a végén mind meghalnak

clk alap
2019.04.30. 12:49

Az emberek nagyon nagy része kifejezetten utálja, ha valaki elrontja a szórakozását azzal, hogy előre elmondja egy-egy sztori, film, regény, vagy tévésorozat végét vagy egy fontos fordulópontot, azaz spoilerezik. Ennek ellenére mégis sokan akarva-akaratlanul képesek idő előtt lelőni poénokat, halálokat, vagy éppen azt, hogy ki a gyilkos.

Aki pedig kedvenc sorozata vagy filmje egyik részét szeretné gyermeki ártatlansággal megélni anélkül, hogy pontosan tudná, hogy annak a csatának mi lesz a vége, vagy hogy mikor jön a csavar, az általában jobb ha fel sem merészkedik a közösségi oldalakra vagy úgy egyáltalán az internetre. Pedig a kutatók szerint egyáltalán nem baj, ha előre tudjuk, mi lesz a történet vége.

A világ sosem lesz biztonságos hely sorozatrajongóknak

Aki azt hiszi, hogy eljön egyszer az a világ, hogy az internet spoilermentes övezet lesz, az nagyon téved. Sőt a spoiler olyan dolog, amivel meg kell tanulni együtt élni. A legutóbbi foci-vb idején például egy szórakozóhelyen néztük a meccset, még csak azt sem lehetett mondani, hogy bármelyik csapat úgy állt volna, hogy hamarosan helyzete lesz, amikor a szomszéd kocsmában már üvöltötték, hogy gól. Ugyanazt a meccset néztük, de nálunk csúszott pár másodpercet a közvetítés, és amikor megszerezte az egyik csapat a labdát, már tudtuk, hogy ebből hamarosan sikeres támadás lesz. Nem kellett hozzá még csak internet vagy közösségi média, és figyelmetlen ismerős sem, hogy elspoilerezzenek egy gólt.

Elég egy óvatlan internetes keresés a színész nevére vagy a sorozatra, és még rá sem kell kattintani a cikkre, hogy már az ajánlóból kiderüljön, hogy egyébként ő már meghalt a sorozatban. Persze van, akit pont az érdekel, amit más el szeretne kerülni - de vajon van-e lehetőség arra, hogy ez az egész beleegyezésen alapuljon, azaz tényleg csak azt lehessen spoilerezni, aki kifejezetten kéri? És vajon meddig beszélhetünk spoilerezlsről? 

EGY KLASSZIKUS KÖNYV ESETÉBEN sEM SZABAD LEÍRNI, HOGY MI A CSAVAR, MERT VANNAK, AKIK NEM OLVASTÁK? HA EGY SOROZATBAN MEGHAL AZ EGYIK FŐSZEREPLŐ, ÉS EZ KÜLÖNFÉLE CSELEKMÉNYEKHEZ VEZET, AKKOR EZEKRŐL MEDDIG NEM LEHET ÍRNI, AZOKAT VÉDVE, AKIK AKÁR TÖBB ÉVADDAL LE VANNAK MARADVA?

Persze lehet azt mondani, hogy elég annyi, hogy néhány napig kerüli az ember az interneten a kedvenc sorozatáról szóló fórumokat, nem kattint a cikkekre, esetleg telepít valamilyen spoilerfigyelő kiegészítőt a böngészőre. Twitteren le lehet némítani a filmre vagy sorozatra utaló bejegyzéseket, le lehet tiltani a kommentek megtekintését, de így sem teljes a biztonság.

Mit mond Zuckerberg?

A Facebook például azt tanácsolja, hogy érdemes kikövetni, majd az évad vége után visszakövetni a sorozatban szereplő színészeket és a sorozat hivatalos oldalát is, mert ezzel is el lehet kerülni a veszélyeket. Ami talán igaz is, de ha az ismerősök spoilereitől is meg akarja magát óvni az ember, akkor ezt a tanácsot követve a legegyszerűbb, ha leiratkozik az egész közösségi médiából, sőt a legegyszerűbb ha az internetre se kapcsolódik, a villamoson meg zenét hallgat teljes hangerőn, nehogy a szomszéd beszélgetésből elcsípjen egy félmondatot.

A Netflix néhány éve megkérdezte a jelenségről a felhasználóit. 21 százalékuk szerint teljesen rendben van, ha azonnal kikerül az internetre valamilyen csavar, 76 százalék szerint a spoiler az élet velejárója, és 94 százalék akkor is megnézi a filmet vagy sorozatot, ha azt elspoilerezték neki. Valószínűleg a többségüket nem teszi boldoggá a tény, hogy valaki elmondta előre, mi fog történni, de erre a kutatás nem tért ki. 

A filmstúdiók is harcolnak az ellen, hogy idő előtt kiderüljenek részletek a filmről. Az egyik éllovasa ennek a Marvel, akiknek a való életben is sikerült úgy kialakítani az univerzumukat, hogy a legutóbbi Bosszúállok-filmben a legtöbb színésznek sem állt össze teljesen egyértelműen, hogy mi is történt. Ráadásul a film rendezői, Joe és Anthony Russo egy nyílt levélben próbált hatni a nézőkre, hogy semmiképpen se rontsák el az élményt a többieknek, ahogyan ezt ők sem szeretnék ellenkező esetben. 

Régen sokkal rosszabb volt

Az ókori görögök az első percekben elspoilerezték az egész drámát, és már az elején megmondták, hogy mi lesz a vége. Shakespeare történetei is gyakran olyan ismert történetek vagy történelmi események feldolgozásai voltak, amiket a közönség ismert, és rengeteg 18. vagy 19. századi regényben a cselekményt már a fejezetcímben ismertetik. 

De az élet sokkal kegyetlenebb volt azokhoz, akik az online filmnézés előtti időkben is utálták a spoilereket. Ha valaki lemaradt a csütörtöki sorozat legújabb részéről,  semmi sem védte meg, másnap mindenki erről beszélt, és az illetőnek lehetősége sem volt elmenekülni - de nem is nagyon érdekelt senkit, hogy a másik látta vagy nem látta. Azzal, hogy az ember elkényelmesedett, és ő dönti el, hogy mikor nézi meg az új részt, azt a kockázatot is vállalnia kell, hogy esetleg valaki elspoilerez neki egy-egy részletet. Ezt a képet azért árnyalja, hogy sok újságíró, blogger még a premier előtt megnézhet filmeket vagy sorozatokat, és akarva-akaratlanul le is lőhet néhány részletet idő előtt. Azokkal sem lehet felvenni a versenyt, akik egy sorozat teljes évadát egyhuzamban ledarálják, mikor az kikerül a netre.

A Vulture magazin 2008-ban hozott egy belső szabályzatot, eszerint sorozatoknál spoilerezni egy cikk szövegében már másnap lehet (persze erre érdemes felhívni a figyelmet), de három napot kell várni, hogy a címben is megjelenhessen valamilyen kulcsinformáció. A mozifilmek esetében egy hónapot kell várni, amikor már nem számít spoilernek ha a címben szerepel valamilyen lényegretörő információ a film cselekményéről. 

Van, aki kifejezetten keresi

Léteznek olyanok, akik nem hogy nem háborodnak fel azon, ha valaki elmondja, hogy mi történt a filmben vagy a sorozatban, hanem kifejezetten keresik, és képesek már a mozi előtt elolvasni a film teljes történetét, és hogy kivel mi történik majd a filmben. A szakértők szerint a legtöbben horrorfilmeknél szeretik tudni, hogy mi lesz a cselekmény, mert így fel tudnak rá készülni lelkileg. Igaz, egy horrorfilm esetében azért olyan nagy lehetőségekről nem beszélhetünk, általában mindenki meghal, erre pedig spoilerezés nélkül is fel lehet készülni. De nem csak filmeknél szeretik az emberek előre lelőni akár saját maguknak is a poént, elég csak azokra gondolni, akik rendszeresen a könyvek utolsó oldalával vagy fejezetével kezdik az olvasást.

A pszichológusok szerint a személyiségtől is függ, hogy ki mennyire tudja elfogadni a spoilereket. Az Albany Egyetem tanulmánya szerint azok szeretik a spoilereket,

akik nem szeretnek túlzottan összetetten gondolkozni.

Ezzel ugyanis egyértelműsödhet, hogy ki miért csinálta azt, amit csinált. Rosenbaum és Benjamin Johnson, az amszerdami VU Egyetem kutatói 368 embert vontak be a vizsgálatukba, amikben először történeteket kellett elolvasniuk a résztvevőknek, néhányat spoilerezve. Utána személyiségtesztet is ki kellett tölteniük, és az derült ki, hogy azok az emberek, akik szeretnek komplex, absztrakt problémákat megoldani és elemezni, nem szeretik, ha előre lelövik a poént. Azok viszont, akik nem annyira fogékonyak az absztrakt kérdésekre, és hajlamosak felületesebb részletek alapján ítélni, például a szereplők kinézete vagy öltözködése alapján döntik el ki a szimpatikus karakter, egyáltalán nem élik meg akkora a drámaként, ha valaki idő előtt elmondja, mi a film vége.

Ugyanitt egy másik vizsgálat során két történetajánlót adtak az embereknek, az egyikben elspoilereztek néhány részletet, a másikban nem. Aztán elolvasták mindkét történetet, és megkérdezték, melyik tetszett jobban, és persze itt is bevetették a személyiségtesztet. Talán senki sem lepődik meg azon, hogy akik nem szerették a spoilereket, azok az érzelmeket jobban megélő emberek, akik szeretik az egész film alatt a bizonytalanság érzését, legyen szó arról, hogy túléli-e a főhős vagy hogy ki a gyilkos, vagy hogy összejön-e a férfi-nő nyomozópáros. Ha ettől az élménytől megfosztják őket és előre elmondják a végkifejletet, akkor elveszik tőlük ezt az élményt.

És úgy tűnik, hogy vannak a Trónok harca rajongók, akik a legtöbbször nem is tudják elkerülni a spoilereket, de ők azok, akik a BBC cikke szerint a legnyugodtabban kezelik a helyzetet. Az egyik rajongói oldal vezetője azt nyilatkozta, hogy ha ennél a sorozatnál derül ki idő előtt egy csavar, az sem teszi tönkre az élményt, mert nem feltétlenül az az izgalmas, hogy mi a konkrét cselekmény, hanem hogy hogyan jutnak el odáig. 

Nem mindig rontja el teljesen az élményt

Akik szeretik előre tudni, hogy mi lesz a csavar, arról számoltak be, hogy így jobban odafigyelnek a filmre ahelyett, hogy azon aggódnának, hogy lemaradtak valami fontos részletről. Sokszor a csavar után új értelmet nyer az egész addigi történetszál. Elég csak például a Hatodik érzék című filmre gondolni, amit saját bevallásuk szerint is többen újranéztek, és a plusz információ birtokában másodjára már teljesen máshogy nézték a történetet, és egy csomó újdonságot észrevettek. 

Leavitt és Christenfeld 2011-ben azt mondták, hogy a történet végének ismerete csökkentheti a bizonytalanságot, és növelheti az élvezetet, azaz ha az ember már nem izgul azon, hogy vajon ki hal meg a csatában, mert pontosan tudja, akkor jobban oda tud figyelni a részletekre és például jobban átlátja, mi miért és hogyan történt, a kétértelműségeket jobban tudja értelmezni, és a következményeket is jobban érti. Azt figyelték meg, hogy akkor is megmarad az izgalom, ha tudják az emberek a csavart, csak nem arra fókuszálnak, hogy mi fog történni, hanem hogy arra, hogyan és mikor következik majd be. Ebben a tekintetben tehát teljesen igaza van a Trónok harca rajongóinak. 

Magát a jelenséget, ami szerint a történetet elrontó spoiler tulajdonképpen élvezetesebbé teszi a sztorit, spoiler-paradoxonként írják le a pszichológusok, és azzal magyarázzák, hogy az ember alapvetően szereti a történetmesélést, és az érzelmek, motivációk megértését keresi benne. Egy 1944-es tanulmányban azt igazolták, hogy az ember hajlamos ott is eseményszálat keresni, ahol nincs. Néhány háromszög és négyzet cikázásat szerelemi vívódásként értelmezték egy kutatás szereplői, és kiderült, hogy ha van egy teóriánk, akkor sokkal egyszerűbb annak mentén felépíteni a történetet, és ahhoz igazítani a szereplők viselkedését is. Ha van egy olyan történet, aminek tudjuk a végét, azt egyszerűbb követni és megérteni, ha tudjuk, mire megy ki. Vagyis például ha tudjuk, hogy meg fog halni valaki egy csatában, könnyebben felismerjük a sztori közben, hogy éppen most hibázott akkorát, ami az életébe kerülhet, vagy hogy egy apróságnak tűnő részlet, amit egyébként észre sem vennénk, milyen jelentős lehet a végkifejletben.

A kutatások értelmezése szerint egy szónál azért is ér többet egy történet, mert abban személysiégfejlődéstől kezdve morális tartalom, események láncolata, emberi kapcsolatok kerülnek kifejezésre. Ezt a logikát követve ennek az egésznek az egy mondatos kivonata csak az egész történet egy részletét emeli ki. 

azaz ha valaki el is szólja magát, hogy ki volt a gyilkos a krimiben, az még nem veszi el annak az élményét, hogy lássa a néző, hogyan jött rá a nyomozó, hogyan tört meg a gyilkos, hogyan sikerült megfelelő mennyiségű bizonyítékot előásni, megbánta-e amit tett, és a többi.

Tehát a tudomány nem arra tolja a felelősséget, aki elárulta a csavart, hanem a történetírókra. Az emberi elme ugyanis már csak olyan, hogy egy jó történetet többször is képes élvezni, azaz ha egy filmet teljesen elront a spolier, akkor ott a történettel van gond.

A történelmi filmeknek is tudja mindenki a végét, mégis jók

Arra, hogy egy jó történetet semmilyen spoiler nem tud elrontani, a legjobb bizonyíték, hogy mindenkinek van olyan film vagy könyv az életében, amit sokadjára is újra élvezni tud, pedig pontosan tudja, hogy mi lesz a vége, vagy mi lesz benne a csavar - és ha tényleg elrontana egy igazán jó történetet, hogy kiderül a végkifejlet, akkor senki sem készítene történelmi filmeket sem. A szakemberek egy része szerint teljesen felesleges azon aggódni, hogy idő előtt kiderült, hogy ki halt meg, bár abban egyetértenek, hogy vannak olyan filmek, mint például az előbb említett Hatodik érzék, amiben az egész élményt arra építették, hogy csak a végén derüljenek ki a fontos részletek.

A legjobb megoldás persze továbbra is az, ha az ember megpróbál odafigyelni és nem lövi le előre a csavarokat, akármennyire is kedvet érez rá, vagy legalábbis jó előre jelzi, hogy spoilerezni fog. Aki előre tudni szeretné a legfontosabb történéseket, az pedig egy gyors kereséssel úgyis megtalálhatja az interneten. Aki pedig belefutott egy nem kívánt részletbe, akkor miután kidühöngte magát, minél gyorsabban nézze meg az adott részt vagy filmet, és nyugtassa magát azzal, hogy még így is egy csomó újdonság és izgalom maradt. 

(Borítókép: Index.hu)