Az űrhajósok látásproblémáit az agyukba tóduló víz okozhatja
További Tech-Tudomány cikkek
- Már évtizedek óta tudják hogy mérgező, mégis máig használják ezt a műtrágyát
- Minden idők legforróbb napjait éltük 2024-ben, de 2025-ben sem lesz sokkal jobb
- Szemet gyönyörködtető Aston Martin kerül kalapács alá
- Hallucinogén koktélt azonosítottak egy ókori egyiptomi ivóedényben
- Egyedülálló régészeti felfedezést tettek az orosz tudósok
Már az emberes űrrepülések kezdete előtt tudták az űrkutatók, űrorvosok, hogy a világűrben az asztronautákra ható súlytalanság (pontosabban mikrogravitáció) számtalan módon hat szervezetük működésére – amelyet természetes módon nem az űrbéli élethez szabtak. E hatások egyike, amelynek eddig nem sok figyelmet szenteltek, az agyban felgyülemlő agy-gerincvelői folyadék.
A földi gravitáció közepette a tömegvonzás lefelé húzza a szervezetben keringő folyadékokat, így a gerincvelőt, illetve az agykamrákat kitöltő cerebrospinális folyadékot is. Az űrben alapvetően mások a gravitációs körülmények, így a folyadékok nem törekszenek a lábak felé. Sőt, a felsőtestben, illetve a fejben gyülemlenek fel – magyarázza Angelique van Ombergen, az Antwerpeni Egyetem kutatója.
Ezért van az, hogy a Nemzetközi Űrállomáson lévő űrhajósoknak mintha fel lenne dagadva a fejük.
Van Ombergen és munkatársai 11 orosz kozmonauta agyát szkennelték a fellövés előtt, majd hazatértük után. Azt vizsgálták, hogy a mikrogravitáció milyen hatást gyakorol az agykamrákat kitöltő agyi-gerincvelői folyadék eloszlására.
Azt találták, hogy mire az űrhajósok visszatértek a földre, agykamráik térfogata jelentősen, 11 százalékkal megnőtt. A kamratágulás oka az agyba tóduló folyadék nyomása volt. Az elváltozás egészen tartósnak bizonyult, hiszen amikor hét hónappal később újra megvizsgálták a kozmonauták agyát,
agykamráik még mindig hat százalékkal nagyobbnak bizonyultak átlagosan, a felbocsátás előtti méretekhez képest.
Az egyelőre nem világos, hogy mindennek milyen hatásai lehetnek az agyműködésre. A kutatócsoport azonban korrelációt talált az egyik agykamra és az űrhajósok látásélességének csökkenése között. A látásproblémák egyébként egészen gyakoriak az űrben járt asztronauták körében. Az összefüggés azonban nem volt elég erős ahhoz, hogy biztonsággal ki lehessen jelenteni, hogy ok-okozati kapcsolat van a két jelenség között.
A vizsgálatban résztvevő kozmonauták mindannyian nagyjából hat hónapot töltöttek a világűrben, így azt ebből nem lehet megmondani, hogy e jelenség hogyan változik az űrutazás hosszától függően. Emellett minden alany férfi volt, ezért az esetleges nemi különbségekre sem lehet ezekből az eredményekből következtetni.
Forrás: New Scientist