Dezső
11 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Lehet-e egy kutya domináns a gazdája felett?

2019.05.09. 16:31
Rengeteg gazda dominanciaproblémákkal küzd, vagyis úgy érzi, hogy a kutyája nem tekinti falkavezérnek, mondhat neki bármit, az rá se hederít. Ez a dominancia fogalmának teljes félreértelmezéséről árulkodik. A magyar etológusok legutóbbi kutatásából azért az is kiderült, hogy amikor a több kutyát is tartó embereknek arról kell dönteniük, hogy melyik ebük domináns a másik felett, akkor mégiscsak konyítanak valamit az alá-fölérendeltségi viszonyok valós természetéhez.

A játszótér melletti kutyafuttatóban egymásnak panaszkodó gazdák szóhasználatában a domináns kutya egyenértékű az agresszív, gazdáira fittyet hányó, magyarul bűn rossz állattal. A kiképzők, akiktől a kutyák viselkedési problémáinak megjavítását remélik a kétségbeesett gazdák, nap mint nap találkoznak efféle panaszokkal. Vajon a dominancia emlegetésével a gazdák csak saját felelősségüket próbálják csökkenteni abban, hogy egyszerűen neveletlen, vagy egyes ebek valóban

a fejükbe vehetik, hogy gazdájuk fölébe kerekednek?

Ennek megválaszolásához először érdemes azt megvizsgálnunk, hogy ha több kutya él egy fedél alatt, akkor közöttük hogyan alakul ki a rangsor, hogyan rendezik le egymás között a vitás kérdéseket.

Bár a kutyás gazdák számára nem igazán világos, hogy mit jelent a dominancia kifejezés, illetve a domináns jelző, mégis igen gyakran használják. Miközben a gazdák számára ez egy magatartásbeli jelző, az etológiában a dominancia a csoportban élő állatok közötti kapcsolatot jelöli. Rangsorra szükség van a csoportban, hogy a tagok békességben tudjanak együtt élni, és hatékonyan használják az erőforrásokat

- mondja Kubinyi Enikő, Az ELTE Etológia Tanszék tudományos főmunkatársa, akinek ma jelent meg legújabb tanulmánya a kutyák dominanciájáról. A háziállatoknál - legalábbis az ember ezt gondolná - nem igazán kell az erőforrásokért harcolni, hiszen így is-úgy is életben maradhat mindegyikük. Ennek akár az is lehet következménye, hogy például az együtt élő kutyák között nem alakul ki olyan szigorú rangsor, és nem csatáznak egymással a dominancia kivívásáért.

A dominanciaviszonyokat azonban leginkább csak a csoport folyamatos, hosszú ideig tartó megfigyelésével lehet feltérképezni. Erre a kutatóknak általában nincs lehetőségük, viszont ott van a gazda, aki mást sem csinál - hiszen ezért tart kutyát. Ráadásul a kutyáit sem zavarja, úgymond természetesen viselkednek a jelenlétében is. Csakhogy itt jön a legnagyobb probléma: vajon az általában laikus gazda, akinek sokszor teljesen téves elképzelései vannak a dominancia mibenlétéről,

vajon értelmezhető információval tud-e szolgálni az otthon uralkodó erősorrendről?

A vizsgálatban egy kérdőívet töltettek ki az alanyokkal, amelyben a kutyáik viselkedésére kérdeztek rá. Ezzel nemcsak az állatok tényleges viselkedéséről gyűjtöttek adatokat, de a gazda elképzeléseiről is. Itt olyan kérdésekre kell gondolnunk, mint hogy melyik kutya ugat először, melyik nyeri meg a verekedéseket, melyik eszik először, ki megy elől az utcán, és alapvetően milyen a kutyák jelleme. Kubinyi Enikő szerint az eredmények egyáltalán nem voltak maguktól értetődők:

„Mi magunk is meglepődtünk az eredményeken. A kutyák testmérete, fizikai ereje például nem volt hatással arra, hogy dominánsak-e vagy sem. Sőt, a szukák gyakrabban bizonyultak dominánsak a kanok felett, mint fordítva. De az is meglepő volt, hogy a válaszadó gazdák többségének határozott véleménye volt a kutyái között fennálló rangsorról, és ez egészen

jól megfelelt az objektív eszközökkel megállapítható dominanciaviszonyoknak."

Kiderült, hogy a gazdák általában ugyanazokat a jelenségeket veszik figyelembe a rangsor intuitív feltérképezésekor, mint a kutatók: a táplálkozásban való elsőséget, a jobb fekhely elfoglalását, a másik kutya szájának nyalogatását (ami az alárendeltekre jellemző), illetve a másik vizeletének felüljelölése (ami viszont a dominánsok szokása) és így tovább.

A kutyák között tehát általános, hogy rangsor alakul ki. De vajon a legdominánsabb kutyának esetleg eszébe juthat, hogy a gazda fennhatóságát is megkérdőjelezze. Ebbéli igényét nyilvánítja ki azzal, hogy nem fogad szót, esetleg a gazdájával szemben is agresszív?

Hiába hangoztatják ezt gyakran a gazdák, az az etológusok egyöntetű véleménye, hogy a neveletlenséget nem szabad dominanciaproblémaként értelmezni. Egyrészt két különböző fajról van szó, másrészt gondoljunk bele: a kutya egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy átvehesse az irányítást. a kutya a létformájából eredően alárendelt szerepet játszik, nem mehet oda, ahova akar, nem akkor eszik, nem akkor szaporodik, amikor akar.

A problémák a nevelés hibáiból erednek. A gazdák gyakran túl engedékenyek a kutyáikkal,mert félreértelmezik a humánus bánásmód jellemzőit,

így a kutya nem tanulja meg az együttélés szabályait.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!