Júlia, Rita
13 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Szabadon úszó DNS fedi fel a vizek egészségét

GettyImages-1140243153
2019.05.15. 05:21

A természetes vizek ökoszisztémáinak egészséges működését vizsgáló ökológusoknak eddig mintát kellett venniük a vízből, illetve magukból a vízi élőlényekből is. Ez gyakorlatban halászatot jelentett, amelynek során gyakran maguk a vizsgálni - illetve megóvni - kívánt halak is elpusztultak. Mielőtt megmérnék különböző jellemzőiket, sokszor elektromossággal kábítják el őket. A sokk elvileg nem halálos, de a balesetek rendszeresek. Emellett a művelet képzett szakembereket kíván, idő- és pénzigényes.

Ezt a problémát szándékozik kiküszöbölni a brit Környezetvédelmi Hivatal (Environment Agency) szakemberei által most tesztelni kezdett módszer, amely közvetlenül a vízből izolálható DNS-t elemzi, és abból von le következtetéseket. Ez a környezeti DNS-nek (environmental - eDNS) nevezett örökítőanyag az élőlények legkülönfélébb szövetéből származhat, így

rendkívül sokféle információt tartalmaz egészségi állapotukról, populációdinamikájukról, táplálkozási kapcsolataikról.

„Az eDNS többé már nem pusztán egy koncepció” - nyilatkozta a New Scientistnek Kerry Walsh, a Környezetvédelmi Hivatal környezeti örökítőanyaggal foglalkozó kutatója. Az eDNS elemzését az teszi lehetővé, hogy a génanalízis az utóbbi időben viszonylag olcsóvá vált, hatékonysága és gyorsasága viszont megnövekedett. Így már egészen kevés vízminta elegendő ahhoz, hogy meghatározzuk például a benne élő fajokat, a belőlük származó DNS alapján. A Környezetvédelmi Hivatal ezért hamarosan megkezdi a halpopulációk DNS-alapú monitorozásának tesztelését.

A Hivatal persze nem most kezdett kísérletezni az eDNS mérésével, hanem hét évvel ezelőtt, de eddig még nem alkalmazták a módszert nagy léptékben. Egy korábbi vizsgálatukban a Windermere-tavon az ott élő 14 halfaj közül a vízminta DNS-elemzésével 14-et azonosítani tudtak. Noha ez nem az összes, viszont háromszor annyi, mint amennyit egy átlagos hagyományos mintavétel alkalmával kifognak. Walsh elmondta, hogy a halak remekül képesek elkerülni a hálókat.

Viszont nyálkásak, így folyamatosan bocsátanak DNS-t a vízbe, így az örökítőanyag-vizsgálatokhoz tökéletesek.

Ugyanakkor az eDNS sem csodaszer, annak hátrányai is. Noha a fajok azonosítására alkalmas, azok tömegességének meghatározására már kevésbé. Emellett előfordul, hogy olyan faj hagyta ott a DNS-ét, amely azóta már kipusztult a vízből, de ezt a kutatók nem fogják érzékelni. Ahogy azt sem, ha a víz messziről sodorta oda az örökítőanyagot.

(Borítókép: Anadolu Agency / Getty Images Hungary)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!