Megfejtették a legendás Voynich-kéziratot (már megint)

Miután korábban már megfejtették, hogy a kódtörők Szent Gráljának számító ismeretlen eredetű írás, a Voynich-kézirat rövidített latin nyelven írt középkori orvosi kézikönyv hölgyek számára, illetve héber nyelven íródott, és egy olasz orvos írta, illetve ótörökül van, és elbeszélő költemény, illetve ócornwalli nyelven íródott, illetve aztékul írták, illetve...

Szóval a sok korábbi megfejtés után itt egy újabb. Annyi bizonyos, hogy a kézirat a 15. században keletkezett, és jelenleg a Yale Egyetem könyvtárában őrzik. Ennyi biztos, minden más vita tárgya. Az írás nevét Wilfrid Voynich-ról, egy lengyel régiségkereskedőről kapta, aki 1912-ben megvásárolta.

Vannak, akik szerint hamisítvány, és így értelmetlen az egész (ezért nem tudta még senki minden kétséget kizáróan megfejteni), és csak azért alkotta valaki, hogy ezzel kergesse őrületbe a jövő kódfejtőit. A pergamen szénizotópos kormeghatározása mindenesetre bizonyította a 15. századi eredetet, és sok kutató szerint a ráírt szöveg is akkor keletkezett.

Gerald Cheshire, a Bristoli Egyetem munkatársa a Romance Studies című folyóiratban publikált tanulmányában azzal hozott újat a Voynich-megfejtések igencsak zsúfolt piacán, hogy állítása szerint a Voynich nem is kódolt írást tartalmaz, hanem a mára elfelejtett elő-újlatin nyelven írták. Ez a nyelv valahol az ókorban használatos köznapi latin és a modern újlatin nyelvek közötti átmeneti állapotot jelentette. Méghozzá apácák írták Kasztíliai Mária aragóniai királynénak, és orvosi jó tanácsokat tartalmaz. Cheshire szerint a Voynich kézirat gyógynövényes főzetek, gyógyfürdők és asztrológiai adatok gyűjteménye, amely főként a női szellemi és testi egészségre, illetve a gyerekvállalásra fókuszál.

A kutató állítja, hogy ez az írásrendszer teljesen közhasználatú volt abban az időben, mégis ez az egyetlen proto-újlatin nyelven írt nyelvemlék, amely fennmaradt. Kissé kétséget ébreszthet egyesekben a bejelentés komolyságát illetően az, hogy noha a Voynich 100 éve kifog a világ legnagyobb kódfejtőin is (például Alan Turingon és az FBI-on), Cheshire állítása szerint viszont alig két hét alatt megoldotta. Így nem csoda, hogy az újabb tanulmány nem okozott különösebb vérnyomás-emelkedést a középkorász-közösségben.

Cheshire ragaszkodik igazához. Szerinte a kéziratot a Nápolyi-öböl északi partján fekvő Ischia város mellett található Castello Aragonese erődítményszigeten írták Domonkos-rendi apácák, és ők juttatták el Kasztíliai Máriának. Ő maga is megjelenik az illusztrációkon: a fürdőző hölgyek egyikeként éppen kereskedelmi tárgyalásokat folytat. Íme:

Forrás: Guardian