Egyszerre lehet zöldebb és hatékonyabb a NASA új rakéta-üzemanyaga
Az ammóniára emlékeztető, szintén nitrogénből és hitrogénből álló, csak éppen NH3 helyett N2H4 képletű hidrazin, pontosabban az aszimmetrikus dimetil-hidrazin az űrrepülés kezdete óta a rakéták egyik fő üzemanyaga. Ez hajtotta a hadtörténet egyetlen rakétahajtású vadászgépét, a II. világháború utolsó évében bevetett német Messerschmitt Me 163 Kometet, és ma is általános a használata a rakétaiparban, bár folyamatosan kísérleteznek alternatív energiaforrásokra való lecserélésével.
A fő ok, hogy a hidrazin súlyosan mérgező, vakság, rák, égési sérülések és veseelégtelenség tartozik többek között a lehetséges következmények közé, ha valaki nem kellő elővigyázatossággal érintkezik az anyaggal. Ipari mértékben legalább ekkora probléma, hogy mivel igencsak instabil vegyületről van szó, ezért például az üzemanyagtöltésnél különösen gondosan és lassan kell eljárni.
Ezen segíthet hamarosan egy új eljárás. A GPAM (Green Propellant Infusion Mission) technológiát a NASA most teszteli, a lényege, hogy a hidrazint hidroxil ammónium nitrát nevű másik vegyülettel váltanák ki. Ez jóval biztonságosabb, a NASA pedig zöld rakéta-üzemanyagként reklámozza a fejlesztést. Ha bejön a számításuk, nem csak a sokkal gyorsabb feltöltés lenne lehetséges, de az új üzemanyag 50 százalékkal jobb teljesítményt hozna, vagyis ennyivel kevesebb üzemanyagra lenne belőle szükség, vagy ennyivel messzebb lehetne eljutni egységnyi mennyiséggel. A tervezett Mars-expedícióknál és a teherűrhajóknál ez különösen sokat jelentene.
Az új üzemanyagot június végén próbálják ki azzal a Falcon Heavyvel, ami a LightSail 2 napvitorlát is felviszi majd.
(Borítókép: Egy mérnök végez utolsó ellenőrzést az űrhajón a Falcon Heavy júniusi felszállása előtt. Fotó: NASA)