Friderika
4 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Bűzös massza tehet termővé 300 ezer hektárt Magyarországon

05 TECHNOLÓGIA RÉSZLETE
2019.06.27. 14:54
Ha az ember azt hallja, hogy szennyvíziszap, nemigen gondolhat másra, mint bűzös, nyálkás, mérgező trutyira, amit a legjobb lenne kilőni az űrbe, hogy többé ne is lássuk. Nagyobbat nem is tévedhetnénk. Oké, eleinte tényleg büdös, de valójában olyan értékes anyagról van szó, amelynek segítségével páratlan gyorsasággal lehet a terméketlen területeket újra termőre fogni, anélkül hogy annak a természet kárát látná. Nem kevés ilyen terület van: csak Magyarországon 300 ezer hektár.

Laikusokra rémisztően ható hír jelent meg arról, hogy tavaly több ezer tonna bűzös massza érkezett Horvátországból Székesfehérvárra, ahol a szennyvíziszapot „egy lerakóhelyként használt régi agyagbányában helyeztek el”, a Fehérvári Téglaipari Kft. területén.

Valójában azonban jóval több történik annál, mint hogy valakik egy lerakóhelyen megszabaduljanak a szennyvíztisztítás melléktermékétől – és ez jó.

„A kft. nevében ugyan téglagyár van, de igazából mondhatnánk, hogy talajgyár” – ezt nem a cég vezetője, hanem a Soproni Egyetem, EMK, Környezet és Földtudományi Intézet, Termőhelyismerettani Intézeti Tanszéken oktató Heil Bálint mondja.

A docens kollégájával, Kovács Gáborral együtt több mint tíz éve vesz részt abban a kutatómunkában, amelynek nyomán mostanra nemzetközi szabadalom véglegesítése közelébe került a cégben 1993 óta elindított technológia kidolgozása.

Bűzös massza = termőföld

„Jogilag hulladékról van szó, amely nagy koncentrációban, ahogyan a városokban termelődik, kétségtelenül káros, de nekünk, talajtani szakembereknek, mikrobiológusoknak ez értékes nyersanyag, amely megfelelő kezeléssel rendkívül pozitív szerepet játszhat a talajképződésben” – mondja Heil.

Jó, ha van tégla

Nem véletlen, hogy a szennyvíziszap kezelése épp egy téglagyár helyén jött létre. Téglagyártás ugyanis nincsen agyag nélkül, márpedig ez nélkülözhetetlen a szennyvíziszap hasznosításához is. A masszát bizonyos arányban keverik a helyben lévő agyaggal, ehhez adnak szerves anyagot – jellemzően zöldhulladékot –, és beoltják baktériumkészítménnyel, ezután kezdődik meg az egy-két éves termőtalajképző érési folyamat. Az agyagréteg azért is fontos, mert jó vízzáró képessége van, így nem szivárognak el a szennyvíziszapban lévő káros anyagok, mielőtt feldolgoznák a biokémiai folyamatok.

Ez viszont azt is jelenti, hogy a technológia bizonyos talajtani megkötések mellett alkalmazható. Magyarországon azonban az ország nagy részén volt téglagyártás, így sok olyan hely van, amely alkalmas lehet a feldolgozó telepek kialakítására. 

Ez tehát egy újrahasznosítható energiaforrás – így tekint rá egyébként az EU-s elvekkel összhangban lévő, 2017-ben elfogadott kormányzati iszapstratégia is –, lényegében alkalmas arra, hogy megfelelő adalékanyag hozzáadásával felgyorsítható vele a talajképződés. Ami létrejön, az nem egyszerűen trágya vagy táplálékkiegészítő, hanem komplett termőtalaj. „Hat év alatt a szerkezete pontosan olyanná válik, mint a természet által több ezer év alatt létrehozott csernozjom” – mondta Heil, nemcsak az ő és Kovács Gábor eredményeire, de a Freiburgi Egyetem és az Oklahomai Állami Egyetemen végzett vizsgálatok alapjára is hivatkozva. A talajképződés gyorsaságát megmagyarázza, hogy a természetes talajképződés évezredes folyamatával ellentétben a szennyvíziszapban már valójában benne van a szükséges szerves anyag és víz.

De mi is az a szennyvíziszap?

A szennyvíztisztítás elsődleges feladata nevéből adódóan a szennyező anyagoktól megtisztított víz visszajuttatása a természetbe, biztosítva a víz természetes körforgását. A folyamatban melléktermékként marad vissza a kívülállók számára csupán bűzös massza, amelynek kezelése további feladat lenne. Technológia híján csak tehertétel a sokszor gyógyszermaradványokat, hormonokat, patogén baktériumokat tartalmazó anyag.

A Székesfehérvár melletti területen ezt az állami Fejérvíz laboratóriumában végzett mintavétel után terítik, és – ebben áll a szabadalmaztatás alatt álló technológia lényege – megfelelő arányú oltóanyagokkal, baktériumokkal, keveréssel megindítják az érlelést. Másfél év után már lágyszárú, két év után fás szárú növények is képesek megélni rajta, tehát egy terméketlenné tett terület – például bánya – rekultiválása sokkal gyorsabban és alaposabban végezhető el, mint ahogyan ma zajlik, amikor a rekultiváláskor csak az eredetileg levett humuszos földanyag kerül vissza, 20–30 centiméteres vastagságban, ami csak gyérebb növényzetet bír eltartani.

A termő talajjá tett szennyvíziszap sokkal vastagabb, akár kétméteres rétegben is teríthető, rengeteg tápanyag van benne, ráadásul 80 százaléka még mindig víz, ami különösen fontos azokban az időkben, amikor egyre több az aggodalom az aszályos időszakok miatt.

Egyelőre a székesfehérvári területen 14 hektárt tettek újra erdőssé, és ugyanez elérhető azzal a 300 ezer hektár, Magyarországon lévő degradált területtel is, amely rekultiválásra vár. A cég több szakmai fórumon ismertette már a technológiát, érdeklődnek iránta Olaszországban, Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban is. 

Hosszú, évtizedes munka eredménye, hogy a technológia fenntarthatósága bizonyítást nyert, és elismeri a szakma. „Hat-hét ilyen teleppel feldolgozható lenne a Magyarországon keletkező teljes szennyvíziszap” – mondta Heil. A technológia könnyen átültethető, az elsődleges cél egyébként sem az, hogy nagy távolságra kelljen szállítani a szennyvíziszapot a feldolgozáshoz. Ehhez a szennyvíztisztítással, hulladékkezeléssel foglalkozó cégek telepei adhatnak ideális helyszínt.  

„Természetesen az államnak is van haszna ebből a tevékenységből: a cégek adóznak, de fontosabb, hogy terméketlen területeket tehetünk termővé és kialakult egy rendszer a hulladék hasznos feldolgozására” – mondta Horváth, aki korábban más önkormányzatoktól érdeklődőknek is felajánlotta, hogy bemutatja a helyszínt és ismerteti a technológiát, hogy eloszlassa a kétségeket. Az érdeklődő képviselő azonban nem reagált a felajánlásra. 

Itthon is van bőven szennyvíziszap

A szennyvíziszap beszerzése nem a Fehérvári Téglaipari Kft. feladata, a cég a technológiát nyújtja, és befogadja a leszállított nyersanyagot – a már említett bevizsgálás után.

Igaz, ideálisabb lenne, ha elsősorban a hazai területen keletkezett szennyvíziszapot dolgoznák fel.

„Nem vagyok híve annak, hogy megpróbáljuk egymásra tologatni a hulladékainkat, de ebben Magyarország sem jobb a szomszédoknál” – mondta a Fejér megyei Gaja Természetvédelmi Egyesület elnöke. Varga Gábor szerint annak kellene megteremteni a feltételeket, hogy a Magyarországon évente képződő 900 ezer tonna szennyvíziszap – ez a benne lévő víz nélkül 180 ezer tonnát jelent – fel legyen dolgozva.

A talajtani szakember azonban elismerte: a Fehérvári Téglaipari Kft. területén alkalmazott

technológia jó, a feldolgozás korrekt, a határértékek transzparensek, és nem képződik melléktermék. Rekultiválásra az így keletkezett talaj alkalmas. 

Az azonban szerinte sajnálatos – még ha anyagi szempontból esetleg kedvezőbb is –, hogy külföldről is jön szennyvíziszap, Horvátországból és Szlovéniából is. 

A cég feldolgozási kapacitása a Székesfehérvári Téglaipari Kft. szerint azonban egyelőre így is nagyobb, mint amennyi anyag bejön, és a külföldin kívül jön bőven belföldi is. Azzal azonban Horváth is egyetértett, hogy a megoldást újabb hasonló telepek megépítése hozhatja belföldön és a környező területeken is.

A szennyvíziszap sem lehet akármilyen

A szennyvíztisztító telepek kötelesek rendszeresen bevizsgáltatni a náluk lévő szennyvizet. Az akkreditált laboratóriumok eredményeit a kft. bekéri, mielőtt a szállítmány befogadására szerződne. Ezután saját maga is bevizsgáltatja a beérkezett szennyvíziszapot. Ebben lehetnek eltérések – a horvátországihoz még ott például meszet adnak, hogy megakadályozzák az idő előtti rothadást –, de jellemzően a károsanyag-mennyiség közel azonos. „Eddig egyszer fordult elő, hogy egy nehézfém értéke magasabb volt, így onnan nem fogadott be a cég újabb szállítmányt” – mondta Heil, aki szerint azonban rendszerszinten nem jellemző, hogy olyan, határértéket meghaladó anyag kerülne a szennyvíziszapba, amely miatt ez a technológia nem tenné alkalmassá termőtalajnak.

Ennek ellenére „fontos része a hasznosítási folyamatnak, hogy a képződött talaj degradált területekre kerül, ahol nem élelmiszer*termelésre használt növényeket termesztenek” – hangsúlyozta a kft. ügyvezetője. Horváth Sándor mellett Heil is megerősítette, hogy ez a felhasználás módja, ezzel kiküszöbölik azt a lehetőséget, hogy az esetleg talajban maradt gyógyszermaradványok, patogén baktériumok bekerüljenek az élelmiszer-termelésbe.

Ez az aggály a közelmúltban merült fel Nyugat-Európában. A feldolgozás is folyamatosan fejlődő terep, Heil példaként a mikroműanyagot említette, amely pár éve még nem volt a figyelem középpontjában.

Mit lehet még csinálni a szennyvíziszappal?

A termőtalajjá érleléskor nem marad vissza melléktermék a szennyvíziszapból. Nem ez azonban az egyetlen felhasználási módja, bár ez tűnik a leghatékonyabbnak:

  • Lehet biogáztermelésre használni – ekkor azonban a szennyvíziszap 90 százaléka fizikailag megmarad. Ez azonban még hasznosítható termőtalajként, így a feldolgozás lehet akár ilyen módon kétlépcsős is.
  • Elégethető – megfelelő szűrővel ez környezetbarát energiatermelés lehet, ám így sok szerves anyag, például az értékes foszfor elvész, és nem hasznosul az anyagban lévő víz sem.
  • Komposztálható, erre van is példa Magyarországon – ám ez a terméketlen területek termővé tételére nem alkalmas, hanem a meglévő termőföldek tápanyagfenntartását biztosítja. Ez is jó megoldás, bár nem küszöböli ki azt az aggályt, hogy így az élelmiszer-termelésbe kerülhet vissza a növényeken keresztül a szennyvízben esetlegesen benne maradt antibiotikum, hormon, egyéb gyógyszermaradványok.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a közelmúltban elismeréssel díjazta az itt kidolgozott technológiát. A két talajtanos-mikrobiológus szakember szerint a Székesfehérvár közelében zajló munkára mintaprojektként tekintenek a céggel kapcsolatba került szennyvíztisztító, hulladékkezelő cégek is.

Horváth szerint a technológia mostanra jutott el abba a fázisba, hogy már nemcsak a közvetlen szomszédos területek rekultiválása jöhet szóba, de távolabbi területek termővé tétele is. Hosszú távon az összes szennyvíziszap megfelelő felhasználása is lehetségessé válna, hogy ne csak káros anyagokkal teli bűzös masszaként gondoljunk rá. 

A dolog talán túl is megy a szennyvíziszapon: Horváth elmondása szerint kapcsolatban állnak a Pannon Egyetemmel és a közös munka eredménye az lehet, hogy a Kolontáron tíz éve tragédiát okozó vörösiszap által terméketlenné tett területet is termővé tegyék.

(Borítókép: Fehérvári Téglaipari Kft.)