Mi történt a Stromboli vulkánon?

Július 3-án, helyi idő szerint délután 4:46-kor az olaszországi Aeoli-szigetekhez tartozó Stromboli vulkánon heves, úgynevezett paroxizmális robbanásos kitörés történt. A vulkáni hamufelhő két kilométer magasra emelkedett, a sziget északnyugati oldalán lévő Sciara del Fuoco („a tűz útja”) meredek lejtőjén pedig egy piroklaszt-ár zúdult le. A híradások szerint egy ember meghalt, egy pedig súlyosan megsérült, mindketten turisták voltak. Mi vezetett ehhez a kitöréshez, előrejelezhető-e egy ilyen vulkánkitörés?

A Stromboli a Föld egyik legaktívabb tűzhányója, igazi turistacsalogató helyszín. A vulkán folyamatosan működik legalább 2000 éve, naponta több tucat alkalommal vannak kitörései. Ezek nem jelentenek nagyobb veszélyt, biztos távolságból a kráterperemről is megfigyelhetők. Éjszaka messziről is jól láthatóak, ami miatt a szigetet a Földközi-tenger világítótornyának is nevezik. A nyári turistaszezonban több ezren másznak fel a közel 1000 méter magas vulkánra, hogy gyönyörködjenek a rendszeres, általában 15-25 percenként történő lávatűzijátékban. A látogatók csak vezetőkkel mehetnek fel és nem tartózkodhatnak fent egy óránál többet. Ezt a biztonsági intézkedést a 2003-ban és 2007-ben történt heves robbanásos kitörések után hozták meg.

Hogy működik egy vulkán?

A vulkáni működés veszélyes, emiatt fontos, hogy minél jobban megértsük a tűzhányók működésének okait. A szunnyadó vulkánok esetében a kérdés az, hogy a földkéregben történő magmamozgás okozta, felszínen műszerekkel észlelhető jelek alapján mikorra jelezhető előre egy vulkánkitörés és az milyen módon történhet. A folyamatosan működő vulkánok esetében pedig az a kérdés, hogy mikor történik a megszokott vulkáni működéstől eltérő, jóval veszélyesebb kitörés. A Stromboli utóbbi csoportba tartozik.

A rendszeres vulkáni működés alapján ismertek és megszokottak a kitörései, lehet hozzá alkalmazkodni, lehet turistákat felvinni a kráterperemre, mert ez nem jelent rájuk veszélyt. De azt is tudjuk, hogy a Stromboli átlagosan 5-10 évente a szokottnál erősebb és sokszor a teljes szigetre nézve is komoly veszélyt jelentő robbanásos kitöréseket produkál. Utoljára 2007-ben és 2003-ban történt ilyen kitörés.

A kérdés az, vajon ezek a kitörések előre jelezhetők-e. A válasz pedig az, hogy bizonyosan nem. A Stromboli az elmúlt napokban látványosan működött, több kráterből zajlottak a lávatűzijáték-kitörések. Június 25-én éjszaka volt egy szokottnál nagyobb kitörés, aminek izzó kőzetdarabjai elérték a kráterperemet, de aztán visszaállt a szokott menetrend. Fontos megjegyezni, hogy hasonló, erőteljesebb kitörések korábban is történtek. Egy órával a paroxizmális kitörés előtt a kráterperemen egy hasadék nyílt fel, ahol láva folyt ki a Sciara del Fuoco lejtőjén. A Skyline webkamerája rögzítette, hogy aztán miképpen zajlott le a robbanásos esemény. A képsorok mutatják, ahogy egészen hirtelen robban ki az izzó magma egy hatalmas gázbuborék formájában, majd szakadt piciny darabokra, és zúdul ki a vulkáni hamuanyag (nem füst, hanem pici vulkáni hamuszemcsék tömege), miközben izzó kőzetblokkok repülnek ki a kráterből, amelyek beterítik a vulkán oldalát és több helyen a száraz növényzet is begyullad.

A szokottnál hevesebb és veszélyesebb robbanásos kitörések valószínűsíthető oka a vulkanológiai kutatások eredményei alapján a következő. A Stromboli megszokott kitöréseit egy néhány kilométer mélyen lévő magmatározóban zajló folyamatok irányítják. A magmakamrában zajló kristályosodás következtében gázbuborékok alakulnak ki a kőzetolvadékban, és ezek összeállnak egy nagyobb méretű gázhólyaggá. A szén-dioxid gázhólyag nyomul fel a magmakamrát a nyílt kürtővel összekötő, olvadékkal kitöltött hasadékban, és a felszín közelében szétpattan, miközben szétfröccsenti a felette lévő, szintén gázbuborékos kőzetolvadékot. Így zajlanak a rendszeresen ismétlődő lávatűzijáték-kitörések. A sekély mélységben lévő magmatározó alatt azonban további magmás testek vannak. 10-12 kilométer mélyen egy nagyobb kiterjedésű magmatározó található, amit a földköpenyből érkező friss magmatömegek táplálnak. Ez a magma gázokban jóval gazdagabb, és amikor egy új feltöltés történik, megvan az esély arra, hogy egy magmatömeg elinduljon felfelé. Ahogy a magma halad a felszín felé, egyre több gázbuborék válik ki belőle, hasonlóan ahhoz, ahogy az ásványvizes palackot vagy a pezsgőt nyitjuk ki. Ezzel a magma mozgása felgyorsul, áttöri a sekély magmakamrát, és nagy sebességgel, nagy erővel robban aztán a felszínre.

Miért nem észlelhető műszerekkel ez a folyamat?

Ennek oka a vulkán alatti magmatározó rendszer természetében van. A Strombolinak nyílt a kürtője, azaz egy olvadékkal kitöltött hasadékkal közvetlen az összeköttetés a magmakamrával és valószínűleg ez a helyzet a mélyebb magmás testek felé is. A feltörő magmának ezért nem kell utat törnie a szilárd kőzettesten keresztül. Nincsenek tehát vulkánkitörést megelőző földrengések, nincsen felszín felboltozódás, amik a kitörés-előrejelzés fontos adatai. Nem kizárt, hogy valamikor a jövőben lesznek még érzékenyebb műszerek, amelyek a jelenleg még nem észlelhető jeleket is képesek fogni, de azt is el kell mondani, hogy ez a folyamat nagyon gyors, és kérdés, lesz-e intézkedésre lehetőséget adó, elegendő idő?

A mostani kitörés, mondhatni, szerencsétlen és szerencsés időben történt. A vulkánon már megindult a turistaszezon, azonban a vezetett túrák nagyjából délután 4 óra körül indulnak, hogy a naplemente idején érkezzenek fel a csoportok, amikor a leglátványosabbak a lávatűzijátékok. Belegondolni is szörnyű, mi lett volna, ha néhány órával később történik ez a kitörés, amikor több tucat turista van a kráterperemen és még többen a vulkán oldalán. A kráterperem közelében vannak betonbunkerek, azonban kérdés, hogy van-e ilyenkor elég idő, hogy ezt elérjék a fent tartózkodók.

Mi a tanulság?

A Stromboli egy aktív vulkán, ami folyamatosan kitör. Önmagában ez a tény azt jelenti, hogy egy ilyen hegyre felmászni veszélyt jelent. Tudjuk, hogy a megszokott „békés” kitörései mellett lehetnek a vulkánnak nagyobb, komoly veszélyt jelentő robbanásos kitörései is. Egy ilyen esemény és a kapcsolódó veszély valószínűsége azonban nagyon kicsi, kisebb, mint egy esetleges autóbaleseté. Ezzel együtt is, számolni kell vele! A vulkanológus szakemberek folyamatosan dolgoznak azon, hogy jobban megismerjék a paroxizmális kitörések mozgatórugóit és ez alapján közelebb kerüljünk ahhoz is, hogy a jövőben nagyobb hatékonysággal lehessen előre jelezni az ilyen eseményeket. Ehhez kitartó alapkutatási munka és az eredmények alapján műszerfejlesztések egyaránt szükségesek. Ez különösen fontos a sok turistát vonzó tűzhányók esetében (a Stromboli mellett ilyen hely a közeli Etna is). De számos potenciálisan aktív vulkán akad, amelyek körül százezrek élnek. A Pápua Új-Guinea térségében lévő Ulawun néhány nappal ezelőtti kitörése során például több ezer embert kellett kitelepíteni. Azaz a vulkanológusok számára bőven van teendő, és erre a munkára a világnak nagy szüksége van.

(A szerző geológus, vulkánkutató, az MTA levelező tagja, az ELTE Kőzettan-Geokémiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportjának vezetője)

(Borítókép:  Giovanni ISOLINO / AFP)