Kilyukadt a strandon a gumimatrac, buktuk a kihívást

A szerkesztőségből egy tucat ember vesz részt a műanyagmentes július kihívásban, amit az Index felületei mellett a Zöld Index Facebook-csoportunkban is lehet követni, ahol a cikkekből kimaradó tapasztalataikat is megosztják a kollégáink. A legfrissebb tapasztalatainkról itt olvashat >>>

Mellettük természetesen rengeteg olvasónk is belevágott a műanyagmentes életbe, és sokan megosztották a benyomásaikat is a csoportban, ezekből válogattunk egy csokorral. Ha szeretne hasonló tartalmakkal találkozni, akkor csatlakozzon hozzánk!

Elöljáróban annyit lehet elmondani, hogy kisgyerekkel iszonyú nehéz a kihívás, és a legtöbbeknek a legnagyobb problémát a műanyagmentes wc-papír, illetve szemeteszsák okozza.

Kilyukadt a strandon a gumimatrac, oda a kihívás

„3 éves fiunk van. És nehéz. Moziban szokott kérni műanyagba csomagolt dolgot néha, és imádja a szívószálakat, mindenhol kínálják is neki, hiszen „gyerek, neki szabad”. Meg a pelenka. De amúgy nem vásárolunk meg minden szemetet, se ezernyi műanyag játékot, és vászontáska, vászonszatyor, csomagolásmentes boltban vásárlás témával nyomulunk, cruelty-free az összes háztartási szerünk és kozmetikumunk. A rendszer nem tökéletes, de jobb, mint reméltem” – írta Bella.

„Mi megpróbáltuk egy 5 és egy 9 évessel, elbuktunk. Szinte már az első napon: nyaralás, Balaton, strand, vittünk mindent, dobozba gyümölcs, keksz, kulacsban víz, be a Balatonba, otthonról hozott matrac kilukad, gyerekek zokognak, mi meg összenéztünk, és vettünk egy újat... Végül is nyaralunk. Cserébe kompenzálni próbáltunk: este irdatlan mennyiségű szemetet szedtünk össze a strandon (nem mi hagytuk ott). Bárhogy próbálkozunk, ezt kb. akkor sikerül betartani, ha otthon maradunk. Akkor tuti zöldek vagyunk” – írta meg felemás élményeit Andrea.

„Kicsikkel elengedhetetlen az alapos tervezés. Nálam mindig van egy komplett túlélőkészlet, hogy elkerüljem az újabb szeméthalmok termelését. Kis zsákocska, ha kiflire vagy gyümölcsre vágynak. Szendvicscsomagoló a csomagolás nélkül árult szendvicseknek, vízhatlan belsejű szütyő pékárunak, kakaós csigának. Ha befigyel egy pizzaszelet, azt saját pizzástálcára kérem. Kanálgép, fém szívószál, kicsi fagyiskanalak, hogy ne kelljen mindig újat kérni a fagyizóban. Nagyméretű vizeskulacs, keresve az utántöltés lehetőségeit. Ha fagyit szeretnének, rábeszélem őket a tölcséresre a csomagolt jégkrémek helyett. Ha megkívánnak valami lónyálat, inkább beülünk valahová, és üvegpohárba kikérünk egy limonádét. Szalvéta helyett kéz- és arcmosás. Nagyjából ennyi” – foglalta össze Zsófi, akinek elképzelni sem tudjuk, mekkora lehet általában a táskája.

Rávettem a férjem a változásra, és nem mentünk szét

„Nekem a zöldségvásárlás okozza a legtöbb fejtörést. A boltokban a zöldségeket sokszor hiába is venném meg nejlon nélkül, abba van GYÁRILAG csomagolva. Pl. kígyóuborka, vagy a nem kimérve kapható összes (kisebb méretű, finomabb, ízesebb) paradicsom. A salátafélékről nem is beszélve, pl. rukkola, madárbegysaláta, spenót stb. Mondjuk ezeket nem is tudom, hogy árulnák másképp. Amit lehet, és kimérve kapható, természetesen, a kis – magammal vitt – zsákocskában vásárolok meg” – írta meg Edit sokunk problémáját.

„Nekem a műanyag palack volt a nagy kihívás, szatyrokkal eddig sem foglalkoztam (mindig van nálam). Szóval beszereztem egy szódagépet, és ez már heti 6-10 flakont jelent. Apró öröm, de mégis. A mindennapi életet eléggé megnehezíti. Ha elmegyek egy nagyobb élelmiszerüzletbe, megcsap a felismerés, hogy MINDEN is műanyagba van csomagolva. Úgyhogy fogtam a kis kajás dobozaimat, és elindultam a piacra. Na, ez viszont óriás pozitív csalódás volt. Minden kofa készségesen töltötte a dobozaimat, egy negatív komment sem jött. A hentes először furán nézett, de egy viccel elütöttük, szóval ment minden simán. Eddig nagy kihívás a kedvenc kenyerem/kekszek és a kukás zacskó (de már arra is találtam alternatívát). Állat ez a műanyagmentesség” – lelkendezett Zo.

„Pozitív változás: rendelt ételhez, az elmúlt két alkalommal írtam a megjegyzésbe, hogy nem kérek műanyag evőeszközt... sajnos kaptam, de tegnap végre nem! Így csak egy eldobható papírdoboz száradna a lelkemen, de az is újra lesz használva kreatív módon” – ért el kisebb sikereket György. „Meggyőztem a férjemet, hogy ne rendeljen egy olyan helyről ennivalót, ahol még a dobozt is dobozban adják és mégsem kell párterápiára mennünk” – húzott merészet Melinda.

Ha kíváncsi arra, hogy a hétköznapokban mennyire él környezettudatos életet, akkor ajánljuk ezt a félig komoly tesztünket, amiből kiderül a dolog!