A város, ami alatt csetrik között csónakázhatunk

Száztizenhét éve a tapolcai Tóth Pál pékmester telkén két kútásó mester, név szerint Németh Ferenc és Biró Gyula víz helyett barlangot talált. Igaz, olyan barlangot, amiben víz is van – ez a ma a Balaton-felvidéki város legfőbb turisztikai attrakciójának számító tavasbarlang. A város alatt, azóta már tudjuk, több barlang is található, amik több kilométernyi barlangrendszert alkotnak, köztük több olyan is van, amiben szintén találtak tavat, és van olyan is, amibe egy kórházból, lifttel lehet lejutni.

A tavasbarlang 1902-es felfedezéséről a Tapolcai Lapok is beszámolt, derül ki a Magyarország barlangjai című könyvből. Az akkori cikk szerint a kútásók „már 14 m mélyre lementek, midőn robbantás után észrevették a munkások, hogy a kút gödrének délnyugati oldalán egy nyílás támadt, melyen keresztül egy ember összekuporodva átbújhat. A kíváncsiság csakhamar rábírt néhány vállalkozó szellemű embert, hogy betekintsenek a nyílásba. Nagy meglepetéssel tapasztalták az első kutatók, hogy a szűk nyílás csakhamar egy szélesebb folyosóvá lesz, mely másfél métertől négy-öt méter magasságúvá is válik.”

A nyíláson keresztülbújva kiderült, hogy „a folyosó északkeleti irányúvá lesz és a kúttól nyolc méter távolságra már barlanggá szélesedik, melynek hossza mintegy 50 m. A barlang végén van egy tó, melynek vize 19°C. A levegő hőmérséklete 19,5°C. A tavon túl a szikla falában több nyílás van, melyen keresztülbújva ismét egy barlangba jut az ember, melyben roppant mély víz van. Tovább kutatva még több ilyen barlangra akadtak”.

Hogy a barlangba ki is ment le először, az vitatott, utólag Tóth Pál és Németh Ferenc is magáénak követelte az elsőséget, mondja Szilaj Rezső, a Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport vezetője. Ami viszont biztos, hogy Berger Károly vezetésével kitermelték a barlangot eltömítő törmeléket, így 1937-re kialakítottak benne egy csónakázásra alkalmas körutat.

A város alatt mára már 14,6 kilométer hosszú barlangrendszert tártak fel, aminek három nagyobb, fontosabb barlangja van: legészakabbra a Berger Károly-barlang, középen a Kórház-barlang, délen a Tapolcai-tavasbarlang. Szilaj Rezsőék csaknem évtizedes feltárás után 2010 őszén a Berger-barlangban találták meg az ország két legnagyobb barlangi tavát: mindössze 20 méterrel a város alatt egy kisebb  barlangban egy 23 méteres, míg egy mellette nagyjából tíz méterre lévő nagyobban egy 25 méter átmérőjű tavat találtak, ezek vize 21 Celsius-fokos.

Ezek viszont egyelőre még nem látogathatók, a turisták így továbbra is a tavasbarlangban csónakázhatnak – pontosabban annak csak egy kis részében, a nagyjából 3,3 kilométer hosszú barlang járatainak nagy része ugyanis víz alatt van. Egészen pontosan: most már újra víz alatt van. A hatvanas-hetvenes évek bakonyi (nyirádi) bauxitbányászatának vízszintsüllyesztő hatása miatt ugyanis a tavasbarlang a nyolcvanas években kiszáradt, a vízmentesség miatt le kellett zárni. Ahogy a bányákat bezárták, a karsztvíz szintje fokozatosan helyreállt, így a barlang egy szakaszát 1993-ban ismét megnyitották. 

A Tapolcai-tavasbarlang azóta egész évben látogatható – 2015-ben látogatóközpontot is építettek hozzá –, 250 méteréből 180 métert kell csónakkal megtenni, helyenként 4 méteres vízmélység fölött. A barlang élővilága néhány mohafajból, szárazföldi ízeltlábúból, valamint a tapolcaiak által csetrinek nevezett, hivatalosan fürge cselle nevű, a fényhiányhoz alkalmazkodott, a felszínen élőktől színben és nagyságban is eltérő halfajból áll.

A barlangban a a hőmérséklet télen-nyáron 20 fok, a relatív pártartalom szinte 100 százalékos. A Tapolcai-tavasbarlang fokozottan védett, utcai öltözékben, szakszerű vezetés mellett látogatható, a látogatással kapcsolatos információk a Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapján olvashatók. A szomszédos Kórház-barlangot, amit a helyi kórház területén, éppen a tüdőpavilon építésekor fedeztek fel 1925-ben, ennek is köszönhetően használhatják 1972 óta légúti megbetegedésekben szenvedők kezelésére.

(Borítókép: Tapolcai-tavasbarlang. Fotó: Bődey János / Index)