Aliz
7 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Maróth: Nem végeztem politikai munkát a pártállamnak

2019.08.05. 07:37 Módosítva: 2019.08.05. 07:38
Maróth Miklós, az MTA-tól elvett kutatóhálózat új vezetője komoly kutatóként, Orbán tanácsadójaként, migránsozó megmondóemberként és nagyon befolyásos jobboldaliként egyaránt ismert. Maróth szerint csak sértődött kollégák kritizálják, az állambiztonsági rágalmakat visszautasítja, és nem mondja meg, mit gondol az Akadémia megcsonkításáról, aminek köszönhetően most pozícióba kerülhetett. Portrécikkünk kapcsán írásban válaszolt a kérdéseinkre.

Mit gondol az elmúlt egy év harcairól az Akadémia körül? Indokoltnak tartotta a kutatóintézetek kiszervezését az MTA alól?

Egy, a napokban megjelent interjúban elmondtam már, hogy két igazság feszült egymásnak. Ma már teljesen mindegy, hogy mit gondolok az elmúlt egy évről. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irányító Testületének elnökeként az a dolgom, hogy a testület tagjaival közösen megoldjuk a kialakult helyzetet. A kutatómunka szempontjából a teljesítmény és a hatékonyság a döntő kérdés. Ehhez képest az intézetek hovatartozása másodlagos, ami az európai gyakorlatban is megmutatkozik. A volt szocialista országokban és Ausztriában a kutatóintézetek az Akadémiához tartoznak, míg más országokban, Angliában, Franciaországban, Németországban vagy Olaszországban nem.

Mi volt a probléma az MTA kutatóintézeteinek eddigi működésével? Hogy értékelte az átvilágító bizottság tagjaként a kutatóintézetek tevékenységét?

Kérdése tévedésen alapul, az MTA kutatóintézeteinek átvilágításában nem vettem részt, ezért a kérdésre nem tudok válaszolni. Én a Kutatóhálózati Tudományos Elnöki Bizottságnak (KTEB) voltam tagja a kormány delegáltjaként. A KTEB az átvilágítás szempontjait, módszereit és ütemtervét dolgozta ki. Magát az átvilágítást az egyes intézetek neves nemzetközi szakértőkből álló, független, kibővített külső tanácsadói testületei végezték.

„Csakis a folyamat részeseinek tapasztalataira támaszkodva, azok javaslatainak figyelembe vételével lehet és szabad” változtatni, és „a folyamatos korrekciónak nem szabad nagy megrázkódtatásokkal, olyan átalakulásokkal járnia, amelyek az MTA munkatársait a bizonytalanság érzésével töltik el” – írta 2014-ben. Ezt ma is így gondolja? Véleménye szerint a kutatóhálózat átalakítása és az elmúlt egy év tudománypolitikai eseményei megfeleltek ezeknek a szempontoknak?

A 2014-ben bizonyos körülmények közt kialakított véleményemet azonos körülmények közt ma is fönntartom. Az elmúlt egy évben azonban nem voltak az akkoriakkal azonosak a körülmények. Most azonban, miután a kérdés megoldása nyugvópontra jutott, ismét olyan körülmények vannak, amelyekben érvényesek az akkori gondolataim. Remélhetőleg a tudományban kialakuló nyugalmat nem akarják külső tényezők továbbra is megzavarni. A tudományos kutatást végre ki lehet vezetni a politikai harcmező területéről.

2014-ben az alkalmazott kutatásokkal szemben az alapkutatásokat támogatta. Változott azóta a véleménye?

Nem változott a véleményem, de erre a kérdésre már válaszoltam a 24.hu-nak és a Magyar Hírlapnak is.

Milyen tanácsokat adott a miniszterelnök tudománypolitikai tanácsadójaként az MTA kutatóintézeteivel kapcsolatban? Április elsejei kinevezése előtt is elmondta Orbán Viktornak a kérdéssel kapcsolatos véleményét?

Tudományos tanácsadóként nem tisztem a minisztériumok munkájába beavatkozni. Nem napi kérdésekben kell véleményt formálnom.

Miért gondolta helyesnek perelni azt az állítást, hogy doktori disszertációja szakmai hibákban bővelkedett? Illetékesnek tartja a bíróságot ehhez hasonló tudományos kérdések eldöntésében?

A bíróság nem szakmai kérdésekben, hanem sajtóperben ítélt. Az ítélet szerint a Magyar Narancs csúsztatott a cikkben, és hamis színben tüntette fel a disszertációt ért kritikát. Ezt a részt a lapnak törölnie kellett az interneten olvasható cikkből. A szakmai kérdésekben a tudományos szakfolyóiratok „Kritika” rovatában ítéltek, mégpedig a magyar bírálóimmal ellentételesen, de ezt ők máig sem tudták megemészteni.

Tudományos munkássága részének tekinti a migrációs témájú nyilatkozatait, vagy ezek magánemberi megszólalások?

A migrációról arabistaként szerzett tapasztalataim alapján beszélek. Az arabisztikának nincs „migráció” című diszciplínája. Nyilatkozataimat magánemberként tettem.

Valóban részt vett a rendszerváltozás előtt tolmácsként a Magyarországra érkező közel-keleti küldöttségekkel folytatott tárgyalásokon? Kádár Jánosnak, más magas rangú magyar pártvezetőknek is tolmácsolt ilyen alkalmakkor? A fordítói és tolmács feladatokon túlmenően más kapcsolódó tevékenységet is végzett, közreműködött például tanácsadóként vagy elemzőként a magyar kül- és biztonságpolitikában 1990 előtt? Ha igen, miből állt ez a tevékenység, és hogy gondol erre vissza utólag?

A rendszerváltás előtt valóban végeztem arab és finn tolmácsként feladatokat különböző társadalmi és állami szervek számára. Kapcsolatom velük merőben üzleti volt, politikai elemző munkát, szaktanácsadást és egyebet nem kértek tőlem, és nem is vállaltam volna. Az ehhez szükséges forrásokhoz ugyanis nem jutottam volna hozzá, szemben az illető szerveknél alkalmazott személyekkel.